Hozzászoktál már az országos ismertséghez?

  Bármerre járok az utcán, az emberek felismernek, és ebbõl néha számomra kellemetlen szituációk is adódhatnak. Kínos, amikor melegítõben próbálok vásárolni egy üzletben, és leszólítanak. Ennek ellenére nagyon jól viselem, hozzászoktam a népszerûséghez, mindig próbálok kedves lenni, mosolygok, autógrammot adok a rajongóknak.

A mentoroddal, Geszti Péterrel, milyen kapcsolat alakult ki a mûsor folyamán?

  Azt hittem, hogy nagyon szigorú lesz velem, aki mindig megmondja majd, hogy mit és hogyan tegyek. Végül egészen mást kaptam, inkább arra koncentrált, hogy mint embert megismerjen. Egy nagyon határozott ember, megvan a saját irányvonala, ettõl függetlenül minden esetben hagyta, hogy a dalválasztásban kibontakozzam, hiszen a saját stílusunkat mi magunk kel kialakítsuk. Nagyon jó irányt mutatott számomra, tökéletesen ráérzett arra, hogy mi az, ami nálam mûködik. Egy önfejû hölgy vagyok, így ma már inkább hagyja, hogy azt csináljam, amit én érzek jónak és hozzám közel állónak, de ettõl függetlenül most is támogat. Mint egy kismadarat felemelt, és most már hagyja, hogy egyedül szárnyaljak.

Láttunk nagyon magabiztosnak és nagyon szerénynek is a verseny folyamán. Milyen ember vagy valójában?

  Furcsán hangzik, ha az ember saját magáról ilyet mond, de szerény ember vagyok. Pontosabban fogalmazva van alázatom azzal kapcsolatban, amit csinálok és szeretném minden alkalommal a maximumot nyújtani. A szerénységem pedig abban nyilvánul meg, hogy az elvárásaimhoz képest soha nem vagyok maximálisan elégedett magammal. Nyilvánvalóan van önbizalmam is. Mindez abból fakad, hogy nem hiszek a tökéletességben, tökéletlenség párti vagyok. Nagyon sok hibám van, de ezek tesznek azzá, aki valójában vagyok, nem pedig a jó tulajdonságok. Az szeret igazán, aki a rossz tulajdonságaidat is szereti és elviseli, ez pedig önbizalmat ad. Ezt próbálom erõsíteni az emberekben, példaként felmutatni a közönségemnek.

Véleményed szerint milyen kép alakult ki rólad a nézõk szemében?

  Teljesen más kép alakul ki rólunk az emberek fejében, mint amilyenek valójában vagyunk. Bennem egy sztárcsemetét láttak, aki többször elérzékenyült és sírt a mûsorban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nap, mint nap sírok. Az emberre ráaggatnak bizonyos címeket, amiket viselni kell, abban az esetben is, ha nem az igazi képet mutatja rólad. De ez talán nem is baj, mert legalább nem vagy semmilyen. A mûvészet azonban különbözõ lehetõségeket rejt magában, az ember a látszat mögé mutathat, a segítségével megismertethetem azt az énemet, aki valójában vagyok. A dalokban megénekelhetem a gondolataimat, leírhatom az érzéseimet. És ha nem is mondok el mindent, és nem is érti meg mindenki, de egy-egy dalban benne van az igazi énem.

Hogyan élted meg a kiesést? Nem volt benned harag Csabával szemben?

  A párbaj számunkra egy normális, elfogadott dolog volt, tudtuk mire kel számítanunk, hiszen egy versenyre jelentkeztünk. Egyszerû tény, hogy a nézõk közül a nõk sokkal többet szavaznak, mint a férfiak, így biztos voltam benne, hogy ki fogok esni. Nem volt rá esély, hogy nõi versenyzõként bekerüljek a döntõbe. De nincs ezzel semmi gond, mert így még büszkébb vagyok arra, hogy én, mint lány odáig eljutottam. Számomra ez elég dicsõség. Azért nagyon hálás vagyok, hogy elsõként nekem adódott meg az a lehetõség, hogy távozásom elõtt megköszönjem a közönségnek a támogatást és a sok szavazatot. Nem irigylem Csabát a nyereménye miatt, úgy vélem, hogy nem csak pozitív következményei vannak annak, ha valaki megnyer egy ilyen nagyszabású versenyt. Megvédem a gyõzteseket, mert jogtalanul támadják õket, nem õk tehetnek arról, hogy nyertek, a közönség döntött így. Ezt viselni kel, és lehet, hogy alkalmanként nehezebb viselni a gyõzelmet, mint a vereséget.

Foglalkozol a téged ért kritikákkal?

  Válogatni kell belõlük, de a negatív vélemények ma már kevésbé érdekelnek. Azok az emberek tudnak rám igazán hatni, akik szeretnek és õszinték velem: a családom, a zeneszerzõm, és mindenki, aki együtt dolgozik velem. Oda kell figyelni a közönség véleményére is, de csak azokéra, akik kedvelnek, és akik alapjáraton fogékonyak arra, amit produkálok. Az az ember, aki nem szeret, mint embert, és nem értékeli a munkámat, mindenképpen rosszat fog írni rólam. Ha állandóan az õ véleményükkel foglalkoznék, az életem egy katasztrófa lenne. Nem szabad a kritikákból kiindulni, mert irányítható dolgok. Ha egyszer elkezdjük valamire azt mondani, hogy nagyon jó, reggeltõl estig reklámozzuk, akkor egy idõ után mindenki elhiszi, hogy az tényleg jó. Mindez fordított esetben is igaz, ha valamit rossznak állítunk be, az emberek fejében negatív kép alakul ki róla. Végeredményben, leginkább azoknak játszom, akik szeretnek, nekik énekelek, nap mint nap értük élek.

- Turucz Renáta -