Hogy lesz profi teniszezõbõl világhírû dj?

  Húsz éves koromban egy deréksérülés miatt abba kellett hagynom a teniszezést. Ezután kezdtem el diszkókba járni, elsõ látásra és hallásra szerelem volt, állandóan csak a dj-pultot tudtam nézni. Korábban is megfogalmazódott már bennem, hogy a zenével szeretnék foglalkozni, csak nem tudtam, hogy milyen területen, milyen irányba induljak el. 2005-ben azonban elhatároztam, hogy hova tovább, és beiratkoztam egy dj-suliba.

A teniszezést végleg feladtad?

  Igen. Már nem is hiányzik, nagyon ritkán hobbiszinten szoktam még teniszezni. A zene által lett teljes az életem, maximálisan erre szeretnék koncentrálni.

Éreztél valaha is hátrányt a nemed miatt a szakmában?

  Abban a formában, ahogyan én nõként diszkózom – értem ezalatt, hogy nem veszem le a ruháimat, nem fotózkodom – úgy gondolom, hogy kicsit nehezebb. Ugyanannyit kell dolgoznom, mint egy férfi lemezlovasnak. Extrának számít még ma is, hogy egy csaj áll a dj-pult mögött, de amennyi hátránya van, annyi elõnye is. Rengeteg elõítélettel találkozom, nem csak a közönség részérõl, de a szakmán belül is.

És elõnyt a külsõd miatt?

  Nem tartom magam egy bombanõnek, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok elégedett önmagammal. Egyszerûen nem emelek ki semmit magamból, egy egyszerû pólóban és farmerben szeretek dolgozni. Ez a fajta nõi diszkózás, amit én képviselek, azért jó, mert nem osztom meg nemek szerint a közönséget.

Mikor történt meg az igazi áttörés?

  Magánjellegû okok miatt két évre abba kellet hagynom a diszkózást, majd 2009-ben – teljesen függetlenül, új névvel – újrakezdtem. A saját elképzeléseimmel, gondolkodásmódommal, makacsságommal együtt újra belevágtam, és azóta folyamatosan ível felfelé a karrierem.

A „rock house”-t szokták a te stílusodként beazonosítani. Melyik áll hozzád közelebb?

  House zenét játszom, de mellette még belefér minden alkalommal egy-két rock-feldolgozás is, néhány remix, amelyben megcsendül a Nirvana vagy az AC/DC. Egyre kevesebb a rock a zenéimben, de nem tudok úgy a dj pult mögött állni, hogy ne játsszak le néhány ilyen mûfajú számot is. Nekem is és a közönségemnek is szüksége van rá.

Amikor a dj-pult mögött állsz, hatalmas energia árad belõled. Mi által teszel erre szert?

  Nem tudom (nevet). Idefele úton is ásítottam, fáradt voltam, de amikor beállok a pult mögé, megszûnik minden, csak a keverõ, csak a zene létezik számomra. Bevallom, a fesztiválok legnagyobb rajongója vagyok, ha tehetném, csak fesztiválokon játszanék, a hét minden napján, teljes erõvel. Imádom ezt csinálni, és ebbõl fakad az energiám, ezt érzi a közönség is.

Milyen világhírû lemezlovasokkal találkoztál már? Milyen hatással vannak a munkádra?

  A house szféráját képviselõk közül legtöbbjükkel már játszottam együtt (Laidback Luck, Fedde le Grand, Bingo Players, Funkermann). Inspirálóak, leginkább a technikai tudásuk, a hozzáállásuk. Maximálisan felnézek rájuk, fõleg azokra, akiknek a stílusa hasonló az enyémhez.

Ritka az olyan dj, aki a bulik alatt nem beszél a mikrofonba, miközben a zenéit keveri. Te azonban nem szoktál. Miért?

  Nincs mit mondanom. Mindent, amit szeretnék, elmondom a zenémmel, a testbeszédemmel. Soha életemben nem szóltam bele a mikrofonba, és nem is fogok. Ez már elvi kérdés számomra.

Meddig tervezed még, hogy lemezlovasként szórakoztatod a közönséged?

  Tíz évet szeretnék még élni, és mind a tíz évet szeretném végigzenélni. Nem tervezek, örülök annak, hogy most azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, a diszkózást.

- Turucz Renáta -