A korosztályod szerda esténként itt szórakozik, te pedig dolgozol.

  EgyĂĽtt tudok velĂĽk bulizni. Nincs ezzel baj. Amikor negyvenes korosztálynak zenĂ©ltem, velĂĽk nem tudtam annyira egyĂĽtt mozogni. Itt meg látom az emberek reakciĂłját Ă©s tudom, hogy a velem egykorĂşaknak mi az a trendi vonal, ami bejön. ĂŤgy szerintem könnyĂ» dolgom van.

Akkor neked egy ilyen party ugyanolyan bulizás, mint azoknak, akik a színpad elõtt õrjöngnek?

  Ezt már sokan kĂ©rdeztĂ©k. Nem pontosan olyan. Ha valaki bulizás közben gondol egyet, hogy most erre nincs ráhangolĂłdva, fogja Ă©s hazamegy. Itt, ha az ember feláll a pultba este 10-kor Ă©s hajnal 4-ig ott kell lennie, nem viheti magával a problĂ©máit. Ha benne van az ember Ă©s bulizik, akkor nagyon jĂłl tudja magát Ă©rezni, viszont az a szakmai oldala, ha esetleg nem tudja magát jĂłl Ă©rezni, akkor is jĂłl kell. Nem jöhet le vĂ©letlenĂĽl egy embernek sem, hogy aki ott áll fent az unja, vagy abszolĂşt nem Ă©rdekli, vagy bármifĂ©le problĂ©mája van. Ez is egy szakma, ez a dolgunk, ezt kell csinálni.

A régióban számtalan klubban is jelen vagy. Debrecenben meg itt van a CAMPUS Party. Milyen különbség van közöttük?

  Ez nem egy klub. Itt összejön az egyetemisták, fõiskolások krĂ©mje Ă©s itt a maximumot kell nyĂşjtani. Mázlista vagyok, mert a buli szervezõje a kollĂ©gám, ismerõsöm, barátom. Ă• volt az, aki bennem anno látott fantáziát Ă©s szerencsĂ©re sikerĂĽlt azokat az elkĂ©pzelĂ©seket megvalĂłsĂ­tani, amire õ gondolt. Ez egy Ăłriási buli, leĂ­rhatatlan. Nem hasonlĂ­thatĂł egyik klubhoz sem, mert itt több ezer ember van. Ez egy Ăłriási megmĂ©rettetĂ©s. Erre nem tudok mást mondani.

A kisebb klubokat vagy az ilyen hatalmas bulikat szereted jobban?

  Mind a kettõnek megvan a varázsa. Itt azĂ©rt van nehezebb dolgom, mert magamtĂłl kell arra rájönni, hogy mi lesz, amire az emberek majd megmozdulnak, amire táncolnak. Egy kisebb klubban pedig lehet beszĂ©lgetni is nĂ©ha az emberekkel, hogy az egyik zene miĂ©rt jĂł, vagy miĂ©rt nem. Itt nehezebb, ez olyan, mint egy fellĂ©pĂ©s. Itt az ember megmutatja, hogy szerinte mi az, ami most trendi, amivel egy igazán jĂł bulit lehet csinálni. Ăšgy Ă©rzem, hogy ez sikerĂĽl Ă©s remĂ©lem az emberek is Ă­gy Ă©rzik.

A zene mellett játszik valamilyen szerepet az életedben az egyetem, fõiskola?

  Már nem játszik szerepet az Ă©letemben. Jártam NyĂ­regyházán a fõiskolára 2 fĂ©lĂ©vet matek-tesi szakra, de sajnos egy betegsĂ©g miatt ezt abba kellett hagynom. Akkor kezdtem el komolyabban zenĂ©vel foglalkozni.

Hogyan csöppentél bele a zenei világba?

  MiĂłta az elsõ kĂ©tkazettás magnĂłm megkaptam 13 Ă©vesen, erre halál pontosan emlĂ©kszem, azĂłta egyszerĂ»en zene nĂ©lkĂĽl nem tudtam lĂ©tezni. Tudtam, hogy valamit ezzel kezdenem kell. Ott, ahol laktam volt egy klub, ahova eljártam az ismerõseimmel bulizni. Odamentem ahhoz, aki Ă©ppen zenĂ©lt Ă©s mondtam neki, hogy ez engem Ă©rdekel. Ă• pedig nagyon szĂ­vesen megmutatta az alapokat. Ekkor már 17 voltam. IgazábĂłl akkor kezdõdött ez az egĂ©sz, Ă©s azĂłta tart az õrĂĽlet, mert ezt csak mániákusan lehet csinálni.

Meddig tart az õrület?

  Nem tudom. Az igazság az, hogy ebben a szakmában igazán Ă©rvĂ©nyesĂĽlni csak Ăşgy lehet, ha az ember megjelentett egy saját zenĂ©t Ă©s ezt promotálja, viszi elõre. Nem Ă©rzem azt, hogy nekem saját zenĂ©t kellene csinálnom. Egy rĂ©szrõl nem Ă©rtek hozzá, másrĂ©szrõl nem szeretnĂ©m azt csinálni, hogy megveszek egy zeneĂ­rĂłtĂłl egy zenĂ©t, Ă©s Ă©n azzal futtatom magam. Nekem öröm más zenĂ©jĂ©t játszani. SzerencsĂ©re vannak nagyon jĂł zenĂ©k, Ă©n ezeket szeretem egymás után pakolgatni, egyszer-kĂ©tszer elviccelõdni velĂĽk. De nem Ă©rzem azt, hogy saját zene Ă©s országos karrier lenne az Ă©n utam. Nekem ez a rĂ©giĂł tökĂ©letesen megfelel.

Megéri ezt csinálni?

  Meg. Aki szereti annak meg. TegyĂĽk hozzá, hogy mindenben ott van a pĂ©nz, manapság ez elkerĂĽlhetetlen. Nem egy rossz szakma, megfizetik. Ha az ember kĂ©pzi magát, Ă©s folyamatosan megy a zenĂ©k után, akkor azt Ă©rtĂ©kelni fogja a munkaadĂł is. FelkĂ©szĂĽlten odamegy, el tudja mondani a mondandĂłját, át tudja adni a közönsĂ©gnek azt, amiĂ©rt odahĂ­vták. VisszatĂ©rve az anyagi rĂ©szĂ©re: nekem ebben lassan 10 Ă©v munkája van benne, most már azt mondom, hogy ha az anyagi rĂ©szĂ©t nĂ©zzĂĽk, akkor is megĂ©ri. EgyĂ©bkĂ©nt pedig megszállottnak kell lenni, mert akkor mĂ»ködik a dolog. Azt, hogy meddig azt nem tudom, de ez most nem is nagyon Ă©rdekel. Most ez van, ez mĂ»ködik. Van jövõkĂ©pem, vannak terveim, de nem megyek elĂ© Ăşgyis jönni fog.

Néhány jó tanáccsal el tudnád látni azokat a fiatalokat, akik e felé a szakma felé kacsintgatnak?

  Az Ă©n szárnyaim alatt is volt már egy- kĂ©t ember, aki most már megmutathatja, azt, amit megtanult, meg amit saját maga hozzátett. Zene, zene, zene. Éjjel-nappal. Nem lehet elĂ©g. Én sem vagyok mindenbõl naprakĂ©sz, mert lehetetlen. Viszont aki utol akarja Ă©rni az egĂ©sz zenei vonalat, annak folyamatosan ezzel kell foglalkoznia, Ă©s memorizálnia kell. Én fejbõl tudom már, hogy xy számot ennĂ©l a másodpercnĂ©l kell mixelni, mert az embereket Ă­gy fogja fellázĂ­tani, Ă­gy ismerik fel majd a dalt. KĂ©t zenĂ©t ĂĽtemre keverni a mai világban, ilyen modern technika mellett már nem pálya. Bárki, aki egy kicsit Ă©rt hozzá, meg tudja csinálni. Az, hogy mi után mit teszek, Ă©s milyen vonalat Ă©s milyen Ă­vet hĂşzok egy bulinak, ez a nem mindegy. Ezt nem lehet tanulni. El lehet lesni egy-kĂ©t trĂĽkköt attĂłl, aki megtanĂ­tja ezt a szakmát. Aki Ă©rzi magában azt az ambĂ­ciĂłt, hogy számára ez egy komoly szakma, mert megvan ennek a komolysága is, akkor zenĂ©t kell hallgatni ezerrel, Ă©s nĂ©zni kell azt, hogy milyen zenĂ©k mennek a slágerlistán, a klubokban, mit szeretnek az emberek, Ă©s mi az, ami nem jön be annyira. Utána kell járni a dolgoknak, fogalmatlanul senki nem álljon a dj. pultba, mert az biztos, hogy senkinek sem jĂł.