- Professzor Ăşr pályája jelentős szakaszához Ă©rt. Ilyenkor szokták megkĂ©rdezni, miĂ©rt pont fizikus lett? Hogyan is indult el ezen a pályán, melyek karrierje legjelentősebb pillanatai?

  - Az ember pályaválasztását sok minden befolyásolja. Családomban első generáciĂłs Ă©rtelmisĂ©gi vagyok, szĂĽleim parasztemberek voltak. Egy kis faluban Galvácson szĂĽlettem, az általános iskolában szinte minden iránt Ă©rdeklődtem. Talán egyik olvasmányĂ©lmĂ©nyem is hozzájárulhatott a pályaválasztáshoz: Eva Curie-nek az Ă©desanyjárĂłl, Madame Curie-ről Ă­rt könyve. Nagyon imponált nekem az az eltökĂ©ltsĂ©g, az az erő, az az állhatatosság, amivel ő, a szegĂ©ny lengyel kislány EurĂłpa egyik legismertebb tudĂłsává vált.

A helyi káplán javasolta szüleimnek, hogy a Kecskeméti Piarista Gimnáziumba menjek tanulni. Itt egy olyan közegbe kerültem, ami szellemileg nagyon inspiráló volt. Gimnazistaként sem volt határozott elképzelésem arról, mit is akarok csinálni, olyannyira nem, hogy még az egyetemi felvételi jelentkezéskor is hezitáltam, hogy közgazdaságtanra, matematikára vagy fizikára jelentkezzek. A matematikát nagyon szerettem, de a fizikát kicsit élet-közelibbnek éreztem. Szegedre jelentkeztem, fel is vettek, fizikus szakra, ez nagyban meghatározta, hogy a tudomány felé fordultam.
NagyszerĂ» tanáraim voltak a gimnáziumban Ă©s az egyetemen egyaránt, Ăşgy emlĂ©kszem vissza rájuk, mint akik szakterĂĽletĂĽkön nagy tudással Ă©s mĂ»veltsĂ©ggel rendelkeztek, ami inspirált Ă©s imponált is nekem. Olyan emberek tanĂ­tottak, akik szakterĂĽletĂĽket mĂ©lyen Ă©s alaposan ismertĂ©k. Az egyetemet könnyen vĂ©geztem el, nem jelentett kĂĽlönösebb nehĂ©zsĂ©get számomra. Szegeden diákköröskĂ©nt lĂ©zerfizikával foglalkoztam, abbĂłl Ă­rtam a diplomamunkámat is, mĂ©gsem maradtam Szegeden, Debrecenben kaptam előbb állásajánlatot.

Az ember Ă©letĂ©ben vannak kĂĽlönböző szakaszok. Az első nagyjábĂłl 1977-tĂłl 1989-ig tartott, akkor gyakorlatilag ki se jöttem a laboratĂłriumbĂłl, csak a kutatással foglalkoztam. SzerencsĂ©m volt, jĂł környezetbe kerĂĽltem, hagytak dolgozni, a munkatársakkal jĂłl tudtunk egyĂĽtt kutatni.

Másik nagy szerencsĂ©m, hogy 1983 Ă©s 85 között kĂ©t Ă©vet az USA-ban tölthettem. Az itthoni Ă©s kĂĽlföldi állapotok, a kutatás körĂĽlmĂ©nyei, az egĂ©sz rendszer mĂ»ködĂ©se akkor olyan mĂ©rtĂ©kben kĂĽlönböztek, hogy az ember Ăşgy Ă©rezte, hogy egy másik világba Ă©rkezett. Ebben az időszakban sok olyan publikáciĂłnk jelent meg, amire odafigyelt a szakma. VisszatĂ©rĂ©sem után, 1986-ban kandidátusi disszertáciĂłt adtam be. Az akkori Tudományos MinősĂ­tő Bizottság javasolta, hogy adjam be doktori disszertáciĂłnak, melyet mivel közben több mint egy Ă©vet SvĂ©dországban töltöttem, 1989-ben vĂ©dtem meg.

1990-ben BerĂ©nyi DĂ©nes, az Atommag KutatĂł IntĂ©zet akkori igazgatĂłja arra kĂ©rt, hogy a helyettesekĂ©nt segĂ­tsem a munkáját. 1991 januárjátĂłl pályázat Ăştján Ă©n lettem az utĂłdja. Érdekes munka volt. A kutatásoktĂłl nem szakadtam el teljesen, igazgatĂłkĂ©nt viszont szembekerĂĽltem olyan tudományszervezĂ©si kĂ©rdĂ©sekkel, amelyek tĂşlmutatnak a napi kutatĂłmunkán. Munkaidőm egy rĂ©szĂ©ben irányĂ­tĂłi, kutatásszervezĂ©si munkát vĂ©geztem. NagyrĂ©szt az Ă©n kezdemĂ©nyezĂ©semre 1994-től az ATOMKI rĂ©szvĂ©tele a rĂ©szecskefizikai kutatásokban jelentősebb lett. 1997 januárjátĂłl tanszĂ©kvezető egyetemi tanár lettem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Már 1995-ben kineveztek egyetemi tanárrá, a KĂ­sĂ©rleti Fizikai TanszĂ©ken, csak akkor mĂ©g másodállásban dolgoztam.

A tanĂ­tást kezdettől fogva nagyon szerettem, igaz, Ăşgy csöppentem bele, hogy nem jártam vĂ©gig az egyetemi oktatĂłi ranglĂ©trát, rögtön egyetemi tanárkĂ©nt kezdtem. Sajátos Ă©rzĂ©s odaállni a hallgatĂłk elĂ©, egy nagy előadást megtartani Ăşgy, hogy az ember előtte nem töltött el Ă©veket gyakorlatok vagy szemináriumok vezetĂ©sĂ©vel. KemĂ©ny Ă©vek voltak, sokat kellett kĂ©szĂĽlnöm az Ăłráimra. Nagy kihĂ­vás Ăşgy tanĂ­tani, hogy szakmailag pontos, ugyanakkor Ă©rthető, Ă©rdekes Ă©s inspirálĂł legyen. Akkor sem volt nagy lĂ©tszámĂş a fizikus Ă©s fizika tanári Ă©vfolyam, de az utĂłbbi időben sajnos kĂĽlönösen a tanári szakon nagyon nagy mĂ©rtĂ©kben lecsökkent a lĂ©tszám.

1998-ban a CERN-ben (a rĂ©szecskefizikai kutatások eurĂłpai szervezete), a világ legnagyobb rĂ©szecskefizikai laboratĂłriumában dolgoztam, amikor megkerestek azzal az ajánlattal, hogy az Ăşj kormány oktatási minisztĂ©riumában politikai államtitkárkĂ©nt dolgozzak. Ez akkor egy jelentős döntĂ©s volt az Ă©letemben. NĂ©gy Ă©vig előbb politikai álltitkárkĂ©nt, majd miniszterkĂ©nt dolgoztam. Számomra kicsit szokatlan volt a politikában valĂł rĂ©szvĂ©tel, bár 1990-től azĂ©rt valamelyest rĂ©szese voltam a politikának, mivel 1989-ben belĂ©ptem az MDF-be. Érdekes volt ugyanakkor belelátni abba, hogy milyen Ăłriási nagy rendszer az oktatás, Ă©s hogy mennyire nehezen változtathatĂł meg, hogy mennyire átgondoltnak kell lennie egy programnak, hogy az megvalĂłsulhasson. Más erről kĂ­vĂĽlről elmĂ©lkedni, Ă©s más ezt megtapasztalni. Akkori munkánkat sikeresnek tartom, mert a jelentős változást tudtunk elĂ©rni a kutatás-fejlesztĂ©s finanszĂ­rozásában. Ez volt az első nagy versenypályázati rendszer, amikor jelentős összeggel nagy programokat tudtunk támogatni.

Aztán 2002-ben visszajöttem az egyetemi tanári állásomba, Ă©s attĂłl kezdve tanĂ­tok a mai napig, igaz munkatársaim besegĂ­tenek, ha pĂ©ldául kĂĽlföldi kötelezettsĂ©gem vannak. 2006 Ă©s 2008 között országgyĂ»lĂ©si kĂ©pviselő voltam, 2007-ben a DE Tudományegyetemi Karok elnökĂ©vĂ© választottak. Viszonylag rövid ideig vĂ©geztem ezt a munkát, mert 2008-ban az MTA elnökĂ©vĂ© választottak.

TudományszervezőkĂ©nt, tudománypolitikuskĂ©nt itt hajtottam vĂ©gre a legnagyobb mĂ©rtĂ©kĂ» átalakĂ­tást: az akadĂ©miai törvĂ©ny mĂłdosĂ­tása, az akadĂ©mia adminisztráciĂłjának Ă©s az intĂ©zmĂ©nyhálĂłzatnak az átalakĂ­tása. Azt gondolom, az Ăşj rendszer a magyar kutatást, az akadĂ©miai kutatĂłhálĂłzatot hatĂ©konyabbá Ă©s remĂ©lem az EurĂłpai UniĂłs pályázatokban is eredmĂ©nyesebbĂ© teszi, erőssebbĂ© teszi kapcsolatát a kutatás-intenzĂ­v egyetemekkel.
Az eddigi szakmai tevĂ©kenysĂ©gem három jĂłl elkĂĽlönĂ­thető szakaszra oszthatĂł: egy aktĂ­v kutatĂłi pálya, egy oktatĂłi pálya Ă©s aztán tudományszervezĂ©s, tudománypolitika.

- Professzor úr, a 21. század a változások és válságok korszaka, ebben a világban a tudomány milyen szerepet tölthet be, milyen szerepet játszhat?

  - A tudomány nagyjábĂłl a gőzgĂ©p felfedezĂ©sĂ©től kezdődően alapvetően átalakĂ­totta a világot. Akkor indult el az a folyamat, hogy az emberisĂ©g olyan mĂ©rtĂ©kben tudott energiát termelni, Ă©s azt termĂ©kek előállĂ­tására Ă©s saját jĂłlĂ©tĂ©nek a növelĂ©sĂ©re fordĂ­tani, ami egĂ©szen megváltoztatta az addigi nehĂ©z fizikai munkán alapulĂł társadalmat. Az elektromosság felhasználása, majd kĂ©sőbb a futĂłszalagon törtĂ©nő tömeggyártás kialakulása, a nukleáris energia megjelenĂ©se, a DNS, a gyĂłgyszerek, a lĂ©zer, a számĂ­tĂłgĂ©pek Ă©s az internet lĂ©trehozása megváltoztatta az emberisĂ©g Ă©letĂ©t. Számos mĂłdszert a fizikában fejlesztettek ki, de teljes virágzásukat sokszor már terĂĽleten Ă©rtĂ©k el, gondoljunk pĂ©ldául a biolĂłgiában, orvostudományban használatos kĂ©palkotĂł eljárásokra, mint a CT, MRI.

Gábor DĂ©nes 1963-ban „Találjuk fel a jövőt” cĂ­mĂ» könyvĂ©ben három nagy, az emberisĂ©get veszĂ©lyeztető problĂ©mát jelölt meg: a tĂşlnĂ©pesedĂ©st, a nukleáris háborĂşt, Ă©s a tĂ©tlen kĂ©nyelem korát. Az első ma is problĂ©ma, a második talán nem, a harmadikrĂłl pedig nem szeretĂĽnk beszĂ©lni. Ma a fejlett világban az emberek egy kis rĂ©sze kĂ©pes megtermelni az Ă©letben maradáshoz szĂĽksĂ©ges alapvető dolgokat, Ă©s a jĂłlĂ©ti társadalmakban nagyon sok szabadidő keletkezik. Ennek az Ă©sszerĂ», hasznos eltöltĂ©se ritkán kerĂĽl bele a közgondolkodásba, de ez jelentős problĂ©ma. Az Ăłriási felfedezĂ©sekkel, technikai ĂşjĂ­tásokkal pedig elĂ©rkeztĂĽnk a 21. század legjelentősebb kihĂ­vásához, a Föld eltartĂł kĂ©pessĂ©gĂ©nek határához. Ma a fejlett társadalmak több termĂ©szeti erőforrást használnak fel, mint amennyi Ăşjratermelődik. A tudományos kutatások egyik legnagyobb kihĂ­vása, hogy a hatalmas mĂ©rtĂ©kben megnövekedett lĂ©tszámĂş emberisĂ©g számára hogyan fogja tudni biztosĂ­tani a fenntarthatĂł jĂłlĂ©tet. A nagyon sok energiát Ă©s anyagot felhasználĂł extenzĂ­v fejlődĂ©snek a fejlett országokban szinte biztos, hogy vĂ©ge van. Fontos szerepĂ©t látom a tudománynak a szemlĂ©let Ă©s vĂ©lemĂ©nyformálásban, hogy nyilvánvalĂłvá tegye, hogy ez a kizárĂłlag anyagi növekedĂ©sben megnyilvánulĂł fejlődĂ©s nem folytathatĂł.

Az igazi nagy kĂ©rdĂ©s, hogy a termĂ©szeti erőforrások fenntarthatĂł felhasználását hogyan tudjuk megoldani. Az energiaellátás, az elegendő Ă©s biztonságos Ă©lelmiszer termelĂ©se Ă©s fogyasztĂłkhoz törtĂ©nő eljuttatása, az egĂ©szsĂ©ges ivĂłvĂ­z biztosĂ­tása a legfontosabb kĂ©rdĂ©sek közĂ© tartoznak. Ezek olyan kĂ©rdĂ©sek, amelyeket a tudományos közvĂ©lemĂ©ny Ă©s a laikusok is gyakran megvitatnak.

A tudomány eredmĂ©nyei mindennapi Ă©letĂĽnk meghatározĂł rĂ©szĂ©vĂ© váltak. A tudomány ugyanakkor maga is megváltozott, sok tekintetben az iparszerĂ» fejlődĂ©s irányába fordult, a tudományos eredmĂ©nyek Ă©s publikáciĂłk „termelĂ©se” vált legfőbb mĂ©rcĂ©vĂ©. Ezáltal egyfajta termelĂ©si kĂ©nyszer alakult ki, ami sajátos viszonyokat hozhat lĂ©tre. De más veszĂ©ly is jelentkezik. Amikor olyan cĂ©gek rendelnek meg a kutatásokat, amelyek direkt mĂłdon Ă©rdekeltek valamilyen termĂ©knek az Ă©rtĂ©kesĂ­tĂ©sĂ©ben, kĂĽlönös gondot kell fordĂ­tani arra, hogy a kutatási eredmĂ©nyek teljesen objektĂ­vak legyenek. Ezek nagy kihĂ­vások a tudomány számára, hogy objektĂ­v, hiteles, a társadalom számára mĂ©rtĂ©kadĂł terĂĽlet maradjon.

A 21. század kihĂ­vásai nem oldhatĂłk meg a tudomány nĂ©lkĂĽl. A 20. században a tudomány a fejlődĂ©s hajtĂłereje volt a 21-ben az Ă©let nem kĂ©pzelhető el a kutatások nĂ©lkĂĽl. Nem csupán azĂ©rt, mert alapvetően Ăşj dolgokat fognak lĂ©trehozni, hanem azĂ©rt is, mert a folyamatosan felmerĂĽlő problĂ©mák megoldásához szĂĽksĂ©gĂĽnk van arra a szakembergárdára, akik meg tudják oldani ezeket. Ezt a szakembergárdát csak a tudományos kutatásokban tudjuk felnevelni. Az lenne az ideális, ha a felfedező kutatások Ă©s a gyakorlati problĂ©mákat megoldĂł kutatĂłcsoportok Ă©s intĂ©zetek között folyamatos lenne az átjárás, ilyen mĂłdon jönnĂ©nek be az Ă©let minden terĂĽletĂ©n az Ăşj eredmĂ©nyek, az Ăşj friss gondolatok.

- Ölveti László -