- Mikor ismerkedtél meg a sportággal és mi fogott meg ennyire benne?

  - Már lassan 12 éve, hogy egy barátnőm, Zavoda Dóra invitálására elmentem az első vívó edzésemre, ahol azonnal magával ragadott a sport összetettsége. Fél év elteltével indultam először egy, a klub rendezte amatőr versenyen, ahol harmadik helyezést értem el. Ekkor döntöttünk úgy az edzőmmel, Serra Bendegúzzal, hogy komolyabban kezdek foglalkozni a vívással. A rákövetkező évben az Országos Kadett Bajnokságon szereztem első jelentős eredményem, a harmadik helyen végeztem.

- Miként zajlottak a kezdeti évek?

  - Megmérettetések sora követte egymást, húsz évesen elhoztam a klub első Junior Országos Bajnoki aranyérmét, majd szép lassan beverekedtem magam a Junior Válogatottba, aközé a négy versenyző közé, akik európai és világbajnokságokon indulhatnak. Az U23-as korosztály Európa Bajnokságán ezzel a csapattal szereztünk harmadik helyet. Hamarosan pedig bekerültem a Felnőtt Válogatott Keret tagjai közé, ezzel immáron világkupákra kvalifikálva magam.

- Ahogy az a tudományos érdeklődésedből is látszik, bátran nyitsz új dolgok felé. A sportban is megvan ez a kíváncsiságod?

  - Töretlenül feszegetnünk kell a határainkat, hogy felmérjük mire is vagyunk képesek, illetve jó úton haladunk e afelé. 2010-ben Kőrösi László mesteredzőnél új stílussal ismerkedtem meg, s a francia párbajtőrről belgára váltottam, azonban nem hozott sikereket az új technika. Azóta biztosabban látom az utam, s habár lemaradtam a mezőnyben, 2014-ben visszatértem régi edzőmhöz és a francia markolathoz. Még az év végén magyar bajnoki ezüstöt szereztem, idén pedig az aranyérmet, így biztosan tudom, jó utat választottam.

- Mindeközben az egyetemi pályád is tudatosan egyengeted…

  - Emlékszem még, ahogy a felvételi tájolót lapozva rögtön szimpatikussá vált az élelmiszer mérnöki szak, így célirányosan jelentkeztem. Egyébként is közel áll hozzám ez a terület, hisz a családomnak van egy almás kertje, aminek gondozásában aktívan kiveszem a részem. BSc után elvégeztem a mesterszakot, idén pedig sikeresen pályáztam a PhD ösztöndíjra. A Debreceni Egyetem kifejezetten támogatja sportolóit, a mentorprogram révén egy felsőbb éves mentor segített felkészülni adott tárgyakból, míg egy tutor a tanszékkel való folyamatos egyeztetést vállalta. Az egyéni tanrend mellett olyan elismerések segítik munkám, mint a Kiváló Sportoló-díj, vagy a Magyar Köztársaság Jó tanuló - Jó sportoló címe, mely utóbbit tavaly nyertem el.

- Aki csak kézhez vette a DEja vu Alumni Magazin aktuális számát, találkozhatott veled a címlapon. Mit jelentett számodra ez a felkérés?

  - Ahogy közeledett a mesterszak vége, egyre azt éreztem, még nem akarom, hogy itt véget érjen. Akkor tudtam részt venni először a nagy hagyományú Sárguláson, szuper az egyetemi közösség, egyszerűen jó kötődni ehhez az intézményhez. A pást után amolyan harmadik otthon: nagyon inspirál a tanszéki közeg, ráadásul több családtagom, barátom, vívó társam is volt vagy jelenlegi hallgató, minduntalan ismerős arcokba botlok, ezekről nem akartam lemondani.

- Hol látod magad öt év múlva?

  - Remélhetőleg a 2020-as olimpiai válogatottban. Ehhez eredményesen kell szerepelnem az addigi világkupákon, illetve minél több pontszerző és hazai versenyen. Nagyon erős a mezőny, pár hete kiestem a barcelonai világkupán a 64-be jutásért, de a lap megjelenéséig remélhetőleg már szép eredménnyel térek haza a buenoaires-i megmérettetésről.
A következő évnek nagy kihívása még az Universiade, mely gyakorlatilag az ötkarikás játékok kicsinyített mása: ugyanúgy van olimpiai falu, bevonulás. Ezek mellett pedig természetesen a kutatás: aktuálisan a meggy polcállóságát vizsgálom, az újfehértói Gyümölcstermesztési Kutatóintézettel dolgozunk együtt új technológiák kifejlesztéséért. Ha egy nap letenném a párbajtőrt, mindenképp e szakterület valamely ágában célom elhelyezkedni. Nem mondom, hogy nem jár komoly kompromisszumokkal ez az életforma, de érdemes több lábon állni, még így is annyi minden érdekel a világon, legbelül örökké diákok maradunk.

- Balogh Fruzsina -