- Visszautazva az időben – hogyan emlĂ©kszel vissza a fĂ©nyeslitkei Ă©s a kisvárdai iskolás Ă©vekre? Milyen hatások Ă©rtek ott, amelyek a zene szeretetĂ©re Ă©s erre a pályára tereltek?

  - Apukám lemezeket gyĂ»jtött, szerintem ez volt rám olyan hatással, hogy Ă©rdekelni kezdett a zene. Nem volt egyik szĂĽlőm sem zenĂ©sz, egy átlagos családbĂłl származom – sőt idővel inkább átlagon aluli volt. Az apukám viszont mindig kitartott a lemezek gyĂ»jtĂ©se mellett. Főleg Bon Jovi, AC/DC, Kiss, GunsN’Roses Ă©s ehhez hasonlĂł zenekarok lemezeit gyĂ»jtötte. Ez alapozta meg azt, hogy elkezdtem foglalkozni a zenĂ©vel, Ă©s Ă©rtĂ©keltem is. A szĂĽleim tanĂ­tották azt, hogy Ă©rtĂ©keljem a zenĂ©t. Ez nálam a mai napig kitart, emiatt pĂ©ldául minden zenĂ©t megveszek.

- Hogyan emlékszel vissza a miskolci egyetemi évekre? Filozófia szakosként milyen tudást, szemléletmódot kaptál, amelyek a mai napig hatással vannak rád?

  - Ăšgy Ă©rzem, hogy elĂ©gedett vagyok az Ă©letemmel, mert azt csinálom, amit szeretek, de ha valaki azt mondaná, hogy örökkĂ© egyetemista lehetek a Miskolci Egyetemen, akkor azt választanám. Nekem nagyon sokat adott az egyetemi lĂ©t. LĂ©nyegĂ©ben egy burokban Ă©lhettem egy ideig, csak olvastam Ă©s sportolni jártam. De egy nagyon szĂ©p környezetben emberrĂ© váltam.

- Sokszor halljuk, tapasztaljuk, hogy a bölcsĂ©szek megĂ­tĂ©lĂ©se nem mindig tĂşl pozitĂ­v. ValĂłban egy lĂ©tező "cĂ­mke" lehet ez, számodra mit jelent a "bölcsĂ©szlĂ©t"

  - Ez is egy elcsĂşszott fogalom, ahogy sok minden más is el van csĂşszva szerintem az országban. Volt az egyetemen egy barátnőm, aki jogászokkal lakott egyĂĽtt albĂ©rletben. Már ott is ment a dobálĂłzás, hogy kinek kell többet tanulnia vagy olvasnia. Ebbe már akkor sem mentem bele. Ăšgy gondoltam, hogy nekem az a feladatom, hogy ahhoz az egy valamihez, amit csinálok, jĂłl Ă©rtsek, Ă©s abbĂłl Ă©n legyek a legjobb. Nem Ă©rdekelt kĂĽlönösebben ez a csipkelődĂ©s a kĂĽlönböző szakok vagy karok között. Valahol normális ez a versengĂ©studat, ami mindenkiben benne van. Az, hogy a bölcsĂ©szeket sokszor alulĂ©rtĂ©kelik, leginkább a rossz oktatásnak köszönhető, aminek sok rĂ©sze a szocializmusbĂłl maradt ránk.

- Az első ismertebb dalod a CsĂłkolom c. szám volt, de az igazi nagy áttörĂ©st az EurovĂ­ziĂł hozta. Mennyire kĂ©szĂĽltĂ©l erre az "áttörĂ©sre" tudatosan zenĂ©szkĂ©nt, mĂ»vĂ©szkĂ©nt, emberkĂ©nt?

  - Nem kĂ©szĂĽltem erre, egyszer csak bekövetkezett. Akkor volt egy elkĂ©pzelĂ©sem a zenĂ©ről. Az volt a tervem, hogy csendes, akusztikus dalokat szeretnĂ©k Ă­rni. RĂ©gebben olyan zenei formáciĂłkban vettem rĂ©szt, amelyek agresszĂ­vebb zenĂ©t játszottak, Ă©s azokat a fajta gondolataimat, amiket elkezdtem kiĂ­rni magambĂłl, nem tudtam beilleszteni semelyik zenekaromba, mert ők nem akartak ilyen zenĂ©t játszani. A Kedvesem után pedig elkezdődött egy hosszĂş Ăşt.

- Már négy év telt el az Eurovíziós szereplésed óta. Ennyi év elteltével hogyan értékeled az ottani szereplésed? Mit jelentett ez a pályád szempontjából?

  - Nem igazán szerettem azt az időszakot. Nagyon elsiklott az, amit Ă©n kĂ©pviselni akartam. Erről rĂ©szben Ă©n is, rĂ©szben a menedzsmentem is tehetett, hogy elindĂ­tottak ezen a fesztiválon. Nekem akkor semmilyen szĂ­npadi rutinom nem volt. Mondhatnám azt is, hogy ennek nem szabadott volna megtörtĂ©nnie, de akkor pedig lehet, hogy nem lennĂ©k most itt. Valahogy ez sorsszerĂ»en Ă­gy törtĂ©nt. Egy ideig bosszankodtam ezen, utána pedig elkezdtĂĽnk kemĂ©nyen dolgozni. Ma az csak egy dolog, hogy valaki hĂ­res, azt minden nap bizonyĂ­tani kell. Van, hogy egy koncerten ötezer, máskor hatvan, majd kĂ©tszáz embernek játszunk. Ez a munka egy folyamatos Ă©pĂ­tkezĂ©s, de inkább ezt csinálom, mert szeretem Ă©s hiszek benne, mint bármi mást, amibe beleszĂĽrkĂĽlnĂ©k, Ă©s nem szeretnĂ©m.

- Hogyan alakult meg a ByeAlex és a Slepp formáció? Hogyan zajlik a közös munka?

  - A ByeAlex zenekart 2012-ben kezdtem megcsinálni KővágĂł Danival, aki az EurovĂ­ziĂłn is kint volt velem. Akkor mĂ©g az volt az elkĂ©pzelĂ©s, hogy egy akusztikus gitár, esetleg egy perka Ă©s Ă©n. 2013-ra már volt egy kezdetleges zenekar, azzal játszottuk, Ă©s másfĂ©l Ă©vvel ezelőtt vettĂĽk fel a ByeAlex Ă©s a Slepp nevet, amit a basszusgitárosunk, Szeifert Bálint talált ki. Ekkoriban viszont már Danival szemĂ©lyes problĂ©máink voltak, Ă­gy jobbnak láttuk, ha nem folytatjuk vele a közös munkát. A dobosunk pedig, Gerendás Dani, akkor kezdett el a Margaret Islanddel is zenĂ©lni, miközben a The Biebers volt az eredeti zenekara, szĂłval láttuk, hogy ez nem fog mĂ»ködni. VĂ©gĂĽl Balázst (Fekete Balázs, korábban az Anti Fitness Club dobosa – szerk.) hosszas győzködĂ©s után rá tudtam venni, hogy jöjjön dobolni hozzánk. Bálint pedig beajánlotta Schnellbach Dávidot gitárosnak. ĂŤgy alakult meg a mostani felállás.

- A zenétek sok mûfajt, stílust ötvöz. Te hogyan tudnád jellemezni a zenétek stílusát, mûfaját, gondolatait?

  - Leginkább már sehogy. Az elejĂ©n prĂłbálkoztam ezzel, de rájöttem, hogy nem tudom. Nagyon sok mĂ»faj van benne, nagyon sok irányba nĂ©ztem el, amĂ­g Ă­rtam a dalokat az elmĂşlt Ă©vekben. Hitvallás a zenĂ©ről, Ă­gy tudnám valahogy jellemezi.

- A dalszövegek nagyon tiszta nyelven fogalmaznak meg aktuális, Ă©s a fiatal generáciĂłt Ă©rintő jelensĂ©geket, Ă©rzĂ©seket. Mennyire tekinthetők ezek a szövegek egy látleletnek a hĂşszas-harmincas korosztály mindennapjairĂłl?

  - Valamelyest ezt Ă©n is Ă©rzĂ©kelem, hiszen ennek a generáciĂłnak vagyok a tagja, Ă©s valĂłszĂ­nĂ» sokakban megfogalmazĂłdik az, ami bennem is. Viszont inkább egy bizonyos rĂ©teg fogĂ©kony erre. Annak ellenĂ©re, hogy a dalainkat játsszák a rádiĂłk, mĂ©gsem mi vagyunk a legpopulárisabb vagy legnĂ©pszerĂ»bb csapat az országban. Ez valĂłszĂ­nĂ» azĂ©rt van, mert a zene, a hangszerelĂ©s, a megfogalmazás alter maradt. Az altert pedig sokkal kevesebben szeretik itthon, mint pĂ©ldául a rappet, ami sokkal divatosabb most.

- A klipjeitek képi világa nagyon különleges, emellett követitek is azt a trendet, hogy a dalszövegek adják a klipek alapját. Te is részt veszel az alkotófolyamatban, kreatív munkában?

  - LegszĂ­vesebben kivonnám magam ebből a munkábĂłl, de nem tehetem, Ă­gy Ă©n is rĂ©szt veszek benne. Most jön a legĂşjabb klipĂĽnk Pixával, Ă©s ennĂ©l is, a MĂ©g mindig c. szám Ă©s mĂ©g nĂ©hány dal esetĂ©ben Ă©n találtam ki az alapkoncepciĂłt. Ennek ellenĂ©re nem vagyok nagy klipes, ha lehetne skippelnĂ©m az Ă©letemből, de szĂĽksĂ©g van klipekre. AzĂ©rt vannak feliratos videĂłk ebben az országban, mert ez egy egyszerĂ», könnyĂ» Ă©s olcsĂł megoldás. A zenekaroknak sajnos nincsenek milliĂłik klipekre. AzĂ©rt lehet látni rossz klipeket a legmenőbb zenekaroktĂłl is, mert nincs rá keret, hogy jobbat csináljanak, Ă©s nem is igazán Ă©ri meg, mert nem keresnĂ©k vissza az árát. Emellett minden klip alatt ott van az első kommentek között, hogy lesz-e dalszöveg. Igen, már itt is van, tessĂ©k!

- A zenĂ©sz Ă©let azĂ©rt is lehet nagyon nehĂ©z, mert egyszerre kĂ­ván elmĂ©lyĂĽlĂ©st, miközben "showmannek" is kell lenni. Hogyan tudsz feltöltődni, inspirálĂłdni, elmĂ©lyĂĽln

  - Sokat olvasok. Amikor nagyon ki szeretnĂ©m kapcsolni az agyamat, mert nagyon nem akarok gondolkodni semmiről, akkor sportolok, futok, valamint sokat szoktam videojátĂ©kozni is. Egy jĂł koncert is fel tud tölteni. Utána mindig azt Ă©rzem, hogy ezĂ©rt Ă©rdemes csinálni. Ha rossz koncert van, az pedig nyilván lehĂşz. A zenĂ©szek Ă©lete viszont ilyen, bármi megtörtĂ©nhet a nagyon rossz Ă©s a nagyon jĂł koncert között. Azzal is kĂĽzdeni kell, hogy aki itthon nĂ©pszerĂ» zenĂ©sz, ismert ember lesz, akkor valahogy celebbĂ© is válik a köztudatban, akarata ellenĂ©re.

- Az X-Faktorban szerepelsz zsûritagként és mentorként. Hogy éled meg ezt a feladatot?

  - Rám is azt mondják mindig, hogy celeb vagyok, pedig Ă©vekig prĂłbáltam ez ellen kĂĽzdeni. Most erre tessĂ©k, itt van, az leszek. Nagyon jĂłl Ă©rzem egyĂ©bkĂ©nt ebben a szerepben magam, nagyon jĂł csapattal dolgozunk egyĂĽtt. A zeneiparnak egy teljesen másik oldalát ismerem meg. Látom, hogy hogy kĂ©szĂĽlnek a tehetsĂ©gkutatĂłs sztárok. Izgalmasnak tartom. Vannak nehĂ©zsĂ©gek benne, de ha mĂ©g egyszer választhatnĂ©k, most azt mondom, hogy mĂ©g egyszer igent mondanĂ©k, pedig nagyon nehezen bĂłlintottam rá erre a feladatra.

- A Facebookon nagyon közvetlen a kommunikáciĂłd, hĂ©tköznapi, aprĂł mozzanatokat, rövid kis párbeszĂ©deket, gondolatokat is gyakran posztolsz. Ez mennyire tudatos rĂ©szedről Ă©s mik a tapasztalataid, mennyire "vevők" erre a követőid?

  - Ezekre a legfogĂ©konyabbak. Foglalkoztat a socialmedia Ă©s a marketing. Szeretem a Facebook Ă©s az Instagram oldalamat kezelni. Szeretem, ha viták alakulnak ki, ha van miről beszĂ©lni. Szeretek tartalmakat megosztani. Ha törtĂ©nik velem valami vicces, Ă©rdekes vagy akár valami teljesen hĂ©tköznapi dolog, azt megosztom, mert arrĂłl lehet beszĂ©lgetni. ArrĂłl nem lehet, hogy kiteszem az esemĂ©nyeket, hogy itt meg itt fogunk fellĂ©pni. Tudatosan használom a FB-t arra, hogy a közönsĂ©ggel tudjak kommunikálni, mert ez a legfontosabb nekĂĽnk.

- Budapest, Miskolc és Debrecen egyaránt fontos az életedben. Mit jelentenek neked ezek a városok, helyszínek? Hol érzed magad otthon a leginkább?

  - Jelenleg itt vagyok otthon. Amikor azt mondom, hogy megyek haza, az azt jelenti, hogy Debrecenbe jövök. Mindegyik város más miatt jĂł. Miskolcon lettem igazábĂłl ember, ott tanultam meg gondolkodni Ă©s ott váltam felnőtt emberrĂ©. Budapesten törtĂ©ntek velem a nagy dolgok. Most Debrecenben tudok a legjobban feltöltődni, itt a legjobbak a sportolási lehetősĂ©gek. Nem rĂ©gen egy hetet voltam Budapesten Ă©s a vĂ©gĂ©n már szenvedtem, alig vártam, hogy visszajöjjek. Itt kimegyek a termĂ©szetbe Ă©s ott az erdő, Pesten pedig mindenhol ott a betondzsungel, persze sokszor odaszĂłlĂ­t a kötelessĂ©g, viszont Debrecenben Ă©rzem magam igazán otthonosan.

- Pálóczi Alexandra -