Qkával mondhatni tanulatlanul kerültetek be a média világába, ami viszont nevel. Hogyan készültök a műsoraitokra, mit akartok ilyenkor megmutatni?

  Ez pontosan olyan, mint a zenei karrierünk, mert arra is csak annyit tanultunk, amennyi ének órán ránk tapadt az iskolában. Szerintem vannak olyan szakmák, foglalkozások, melyeknek nem biztos, hogy jót tesz a suli. Például, ha valaki a tévében szeretne dolgozni és van egy picike beszédhibája, majd elmegy egy logopédushoz, akkor az lehet, csak ártani fog. Nagyon sok embert láthatunk, akik annyira artikuláltan beszélnek, hogy az már zavaró. Nem akarok senkit sem lebeszélni a tanulásról, de szerintem mindenki csinálja, amit szeret, és amihez van tehetsége... ezt persze nem magamra értem. (nevet)

Nagyon sok fiatal vágya, hogy a médiában helyezkedjen el. Ha a diplomát kivesszük a képből, akkor hogyan lehet eljutni oda, ahova akár ti is érkeztetek?

  Mi egy speciális eset vagyunk, nekünk egy fokkal könnyebb volt elhelyezkedni rádiókban, televíziókban, de egyébként mi is érdeklődtünk ezek iránt, nem csak az ölünkbe hullott, viszont a felkérések tényleg akkor jöttek, amikor ismertek lettünk. Meglepő, hogy van egy rakás casting, ahova több százan elmennek, köztük tanultak is, de mégsem működnek, mert éles szituációban egészen más, mint az iskolapadban. Amit tanácsolnék, hogy mindenki gyártson saját cuccokat. Lehetnek ezek interjúk, cikkek, videók, képek, bármi, és ha úgy érzitek, tegyétek fel az internetre, ahol biztosan őszinte véleményt fogtok kapni, hideget is, meleget is. Aki ilyesmivel szeretne foglalkozni, az első körben töltse fel valahova a dolgait, és előbb-utóbb jönnek majd építő kritikák is.

A videózás is hasonló indíttatásból jött?

  Persze. Az egész ott kezdődött, hogy általános hetedikes koromtól DJ voltam, diszkóztam 600 embernek, ami elég kemény volt, főleg, hogy az egy évvel idősebbeknek, a nagyoknak is én csináltam a zenét. Aztán ezt az egészet tovább vittük, 1989-ben készítettünk egy kisfilmet (13 évesek voltak akkor - a szerk.), amit én rendeztem, én vágtam két VHS magnóval. Ebből alakult ki minden, a videodiszkó is. Szerintem egy úton kell mindenkinek haladnia: az alkotásén!

Nagyobb filmes tervek?

  Rengeteg lenne, gondolkodunk Qkával egész estés dolgokban is. Öt ilyen elképzelésünk van, amiből egy majdnem teljesen kidolgozott, a többi pedig még vázlat szintjén, leírt sztorival áll, de ezek egész embert kívánnának, két évre. Amíg az Animal Cannibals formáció megy, addig mindez háttérbe szorul, pláne, hogy most szeptemberben jön ki az új lemezünk. Egyébként tényleg nagy vágyunk, hogy moziban látható filmet is készítsünk. Volt már egy másfél órás ’művünk’, amit le is vetíthettünk egy budapesti plázában. Érdekes volt, elhívtunk 300 embert, és senki sem ment ki közben, aztán persze többen mondták, hogy ez még nem az igazi, mi is elismertük, de legalább elkezdtünk valamit. Most már csak az van hátra, hogy olyan dolog szülessen általunk, amiben sok ötlet van és persze komoly költségvetés áll mögötte.

Az új album mennyire lesz más, mint az eddigiek? A ti műfajotok, látott stílusotok elég behatárolt, mert viccesnek is kell lenni, ugyanakkor meg is kell mondani, és persze reppelni is kell.

  Ez már a hetedik korong lesz, ami azért nem kevés. Hat évvel ezelőtt találtuk ki, az ötödik LP-nél, hogy kicsit megújítjuk a stílusunkat, és elkezdtük párosítani a reppet minden mással. Ekkor voltak a Cotton Club Singers-szel, Nyerssel, 100 Folk Celsius-szal, Anima Sound Systemmel közös dalaink. Ezek szerintem nagyon jól sikerültek, viszont a törzsgyökeres, bőgatyás, baseball sapkás közönségünk nem így gondolta, ők egy picit megijedtek ettől. Mi is úgy láttuk, hogy volt két szép kirándulós album, de most már abszolút vissza kell térnünk a kezdetekhez, a tiszta repphez.