Az utóbbi években kijutott nekünk a magyar vígjátékokból: Csak szex és más semmi, Tibor vagyok, de hódítani akarok, Álom.net és még sorolhatnám. A mozinézők legnagyobb sajnálatára egyik film sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ami nem csoda, hiszen a bugyuta és semmitmondó történetek, és a nem túl okos szereposztás nem volt túl jó húzás a rendezők részéről. Azonban most nagyon úgy tűnik, hogy van arra remény, hogy megnézhessük az idei év legnormálisabb magyar vígjátékát. Ami elég nagy tragédia, ugyanis erre csak decemberben kerülhetett sor… A debreceni közönség december 10-én tekinthette meg először a rég várt filmet, az Apolló moziban, ahol szinte moccanni sem lehetett, annyira sokan voltak.

Kezdjük először a címnél: a Poligamy név nem csupán szójáték, hanem egyben már a történet lényegére is utalást tesz. A szó ugyanis többnejűséget jelent, ami bizonyos szinten meg is valósul a cselekményben.

De nézzük is a történetet! Adott egy fiatal férfi, András (Csányi Sándor), aki forgatókönyvírással foglalkozik. Öt éve él együtt barátnőjével, a huszas évei végeiben járó Lillával (Tompos Kátya), aki egyetemi tanársegéd. Az együtt töltött éveknek köszönhetően kissé ellaposodott kapcsolatukban tengődnek, amikor is Lilla terhessége felrázza az álló pocsolyát, de rendesen. András beijed az előtte álló feladattól, és nem is kicsit. És ekkor indul el a lavina! Egy szép reggel ugyanis arra ébred András, hogy az ágyban egy bombázó mellett ébred fel. Nem érti, mi történhetett, elsőre viccnek hiszi, ám hamarosan rá kell jönnie, hogy valami furcsa dolog történik körülötte. Ugyanis a csaj a barátnőjeként adja ki magát, és az összes képen, videón ő szerepel, ráadásul a barátaik is enyhén szólva hülyének nézik az igazi Lilla után kutató Andrást. És miközben próbál rájönni arra, hogy idegösszeomlás, vagy kandikamera áldozata is lett, szépen átadja magát a férfiösztönnek. Másnap azonban újabb Lilla mellett ébred, és ez így is megy, egészen 9 hónapon át. Ez idő alatt számtalan lánnyal sikerült Andrásnak megosztania az ágyát: a milliomos flegma csajon át egészen a fruska egyetemistán keresztül a házias szőkéig.

Az eltelt hónapokon nagy változás ment végbe András karakterén: míg kezdetben lázasan kereste az igazi Lillát, néhány nap elteltével beletörődött szomorú sorsába: nap mint nap más és más nőkkel bújhat ágyba. Egészen addig, amíg ezt meg nem unja, és ráébred arra, hogy neki mégis jobban fekszik az eredeti felállás. Az ügyes forgatókönyvírónak köszönhetően éppen akkorra áll vissza a rend a férfi életébe, amikor megszületik a gyereke is.

A díszbemutatón az első filmes rendező (aki egyben a forgatókönyvet is írta), Orosz Dénes elárulta, hogy a többi férfihoz hasonlóan ő maga is félelmekkel tele gondol az elköteleződésre. Dénes a történet megírásakor saját élményeiből is merített, néhány évvel ezelőtti párkapcsolata jó táptalajul szolgált számára. Akkor ugyanis gyakran ábrándozott arról, hogy milyen jó is volna az, ha a barátnője mellett más csajokkal is együtt lehetne úgy, hogy ebből neki semmiféle baja ne származzon. Dénes igencsak odafigyelt a részletekre: több motívum is megtalálható a filmben, amelyek később visszaköszönnek (például a festmény vagy a szobor). És nem véletlen az sem, hogy az egyetemen Lilla épp Madách: Az ember tragédiájából tart előadást, ahogyan az sem, hogy András 2 pornófilm között Popper Péter Mesterkurzusába kukkant bele.

Az alaposan kidolgozott részletek mellett pozitívum még a rendező részéről az is, hogy a nagy Ő-kérdését a képzeletünkre és naivitásunkra bízta. Hiszen András története után joggal merülhet fel bennünk, hogy Lilla tényleg az igazi volt a számára, vagy csak akkor jött erre rá, amikor elvesztette őt? És a sok nő közül tudta volna bárki is helyettesíteni Lillát, ha nem jön helyette újabb? Hiszen nagyon úgy tűnt, hogy András bármelyikükkel képes lett volna élni… Külön dicséretet kap még a zenei összeválogatás is: többek között Váczi Eszternek, a Kaukázusnak és az Anima Sound Systemnek köszönhetően végre nem csöpögős-romantikus számokat hallgathatunk.

Ám őszintén szólva kissé nevetséges a szereplők válogatása. Orosz Dénes ugyanis minden bizonnyal biztosra akart menni a siker tekintetében, ezért kaphatta meg a főszerepet a mostanában igencsak felkapott Csányi. És bár az előbb említett, macsószerepekben tündöklő színész egy alamuszi pasit alakít most, mégsem tudta kihozni a figurájából a legjobbat. Ám ez valószínűleg az érte rajongó tinilányokat hidegen hagyja. Az öregedő Péterfy Bori pedig elég komikus látványt nyújtott pszichológusnőként, ám sztriptíztáncosnőként minden bizonnyal megállná a helyét. Az Olaszországban élő Osvárt Andrea szerepeltetése is érdekes, mert sajnos nem sokban különbözött az alakítása a kezdő színészekétől. Tompos Kátya viszont jó ötlet volt, hiszen üde színfoltja volt a filmnek, és nem utolsó sorban hitelesen alakította a karakterét.

Mindezeket félretéve a Poligamy egy olyan vígjáték, amely ugyan tartalmaz romantikus elemeket, de szerencsére éppen annyit, hogy kielégítse a női nem eziránti sóvárgását. A nevetőizmainkon kívül végre az agyunkat is használatba kell vennünk – persze csak annyira, ami még nem súrolja a ködös elemekkel tarkított sci-fiket.

A mostanában igencsak körülrajongott színészek révén pedig valószínűleg sok tini foglal majd helyet a mozi soraiban. Ez pedig azért sajnálatos, mert szerintem ez a film inkább azoknak való, akik már éltek komoly párkapcsolatban, és meg tudják érteni a történet mondanivalóját is.