Az utóbbi években kijutott nekünk a magyar vígjátékokból: Csak szex és más semmi, Tibor vagyok, de hódítani akarok, Álom.net és még sorolhatnám. A mozinézõk legnagyobb sajnálatára egyik film sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Ami nem csoda, hiszen a bugyuta és semmitmondó történetek, és a nem túl okos szereposztás nem volt túl jó húzás a rendezõk részérõl. Azonban most nagyon úgy tûnik, hogy van arra remény, hogy megnézhessük az idei év legnormálisabb magyar vígjátékát. Ami elég nagy tragédia, ugyanis erre csak decemberben kerülhetett sor… A debreceni közönség december 10-én tekinthette meg elõször a rég várt filmet, az Apolló moziban, ahol szinte moccanni sem lehetett, annyira sokan voltak.

Kezdjük elõször a címnél: a Poligamy név nem csupán szójáték, hanem egyben már a történet lényegére is utalást tesz. A szó ugyanis többnejûséget jelent, ami bizonyos szinten meg is valósul a cselekményben.

De nézzük is a történetet! Adott egy fiatal férfi, András (Csányi Sándor), aki forgatókönyvírással foglalkozik. Öt éve él együtt barátnõjével, a huszas évei végeiben járó Lillával (Tompos Kátya), aki egyetemi tanársegéd. Az együtt töltött éveknek köszönhetõen kissé ellaposodott kapcsolatukban tengõdnek, amikor is Lilla terhessége felrázza az álló pocsolyát, de rendesen. András beijed az elõtte álló feladattól, és nem is kicsit. És ekkor indul el a lavina! Egy szép reggel ugyanis arra ébred András, hogy az ágyban egy bombázó mellett ébred fel. Nem érti, mi történhetett, elsõre viccnek hiszi, ám hamarosan rá kell jönnie, hogy valami furcsa dolog történik körülötte. Ugyanis a csaj a barátnõjeként adja ki magát, és az összes képen, videón õ szerepel, ráadásul a barátaik is enyhén szólva hülyének nézik az igazi Lilla után kutató Andrást. És miközben próbál rájönni arra, hogy idegösszeomlás, vagy kandikamera áldozata is lett, szépen átadja magát a férfiösztönnek. Másnap azonban újabb Lilla mellett ébred, és ez így is megy, egészen 9 hónapon át. Ez idõ alatt számtalan lánnyal sikerült Andrásnak megosztania az ágyát: a milliomos flegma csajon át egészen a fruska egyetemistán keresztül a házias szõkéig.

Az eltelt hónapokon nagy változás ment végbe András karakterén: míg kezdetben lázasan kereste az igazi Lillát, néhány nap elteltével beletörõdött szomorú sorsába: nap mint nap más és más nõkkel bújhat ágyba. Egészen addig, amíg ezt meg nem unja, és ráébred arra, hogy neki mégis jobban fekszik az eredeti felállás. Az ügyes forgatókönyvírónak köszönhetõen éppen akkorra áll vissza a rend a férfi életébe, amikor megszületik a gyereke is.

A díszbemutatón az elsõ filmes rendezõ (aki egyben a forgatókönyvet is írta), Orosz Dénes elárulta, hogy a többi férfihoz hasonlóan õ maga is félelmekkel tele gondol az elkötelezõdésre. Dénes a történet megírásakor saját élményeibõl is merített, néhány évvel ezelõtti párkapcsolata jó táptalajul szolgált számára. Akkor ugyanis gyakran ábrándozott arról, hogy milyen jó is volna az, ha a barátnõje mellett más csajokkal is együtt lehetne úgy, hogy ebbõl neki semmiféle baja ne származzon. Dénes igencsak odafigyelt a részletekre: több motívum is megtalálható a filmben, amelyek késõbb visszaköszönnek (például a festmény vagy a szobor). És nem véletlen az sem, hogy az egyetemen Lilla épp Madách: Az ember tragédiájából tart elõadást, ahogyan az sem, hogy András 2 pornófilm között Popper Péter Mesterkurzusába kukkant bele.

Az alaposan kidolgozott részletek mellett pozitívum még a rendezõ részérõl az is, hogy a nagy Õ-kérdését a képzeletünkre és naivitásunkra bízta. Hiszen András története után joggal merülhet fel bennünk, hogy Lilla tényleg az igazi volt a számára, vagy csak akkor jött erre rá, amikor elvesztette õt? És a sok nõ közül tudta volna bárki is helyettesíteni Lillát, ha nem jön helyette újabb? Hiszen nagyon úgy tûnt, hogy András bármelyikükkel képes lett volna élni… Külön dicséretet kap még a zenei összeválogatás is: többek között Váczi Eszternek, a Kaukázusnak és az Anima Sound Systemnek köszönhetõen végre nem csöpögõs-romantikus számokat hallgathatunk.

Ám õszintén szólva kissé nevetséges a szereplõk válogatása. Orosz Dénes ugyanis minden bizonnyal biztosra akart menni a siker tekintetében, ezért kaphatta meg a fõszerepet a mostanában igencsak felkapott Csányi. És bár az elõbb említett, macsószerepekben tündöklõ színész egy alamuszi pasit alakít most, mégsem tudta kihozni a figurájából a legjobbat. Ám ez valószínûleg az érte rajongó tinilányokat hidegen hagyja. Az öregedõ Péterfy Bori pedig elég komikus látványt nyújtott pszichológusnõként, ám sztriptíztáncosnõként minden bizonnyal megállná a helyét. Az Olaszországban élõ Osvárt Andrea szerepeltetése is érdekes, mert sajnos nem sokban különbözött az alakítása a kezdõ színészekétõl. Tompos Kátya viszont jó ötlet volt, hiszen üde színfoltja volt a filmnek, és nem utolsó sorban hitelesen alakította a karakterét.

Mindezeket félretéve a Poligamy egy olyan vígjáték, amely ugyan tartalmaz romantikus elemeket, de szerencsére éppen annyit, hogy kielégítse a nõi nem eziránti sóvárgását. A nevetõizmainkon kívül végre az agyunkat is használatba kell vennünk – persze csak annyira, ami még nem súrolja a ködös elemekkel tarkított sci-fiket.

A mostanában igencsak körülrajongott színészek révén pedig valószínûleg sok tini foglal majd helyet a mozi soraiban. Ez pedig azért sajnálatos, mert szerintem ez a film inkább azoknak való, akik már éltek komoly párkapcsolatban, és meg tudják érteni a történet mondanivalóját is.