Március 8-án tartják a Nemzetközi N?napot annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásn? sztrájkolt egyenl? bérért, munkaid?-csökkentésért. A n?k jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgy?lés. Ezen a napon – kivétel nélkül – minden fiú, férfi virággal köszönti n?i rokonait, ismer?seit; ezzel a gesztussal kifejezve, hogy milyen fontos számára az adott hölgy. De miért csak ilyenkor kell megmutatni, hogy fontosak vagyunk?

N?nap közeledtével egy pillanatra megállnak a férfiak, és elgondolkoznak azon, hogy mi lenne velük n?k nélkül. Mihez kezdenének a nagymama, az anyuka, a feleség és a lányuk nélkül? Valószín?leg életük szürke, unalmas és rendetlen lenne. Hiszen ki nevetteti meg ?ket? Ki ad nekik energiát? Kit?l kapnak szeretet, tör?dést? Ki takarít utánuk? Ki f?z rájuk? Mi, n?k!

És mégis – nagyon sokan – csak ezen az egy napon próbálják kifejezni, mennyit jelentünk számukra. De miért? Miért nem lehet mindennap ünnep egy n? számára? Miért kell egy évet várnunk, hogy ismét éreztessék velünk: n?k vagyunk? Sokan bele se gondolnak, mit jelent n?nek lenni. Nekünk mindenért meg kell küzdeni az életben, el kell viselnünk a pofonokat, és újra talpra kell állnunk. Sokszor nem ismerik el tehetségünket; nem kaphatunk vezet? beosztást a munkahelyen; s?t, otthon sem hozhatunk döntést anélkül, hogy egy férfi bele ne kötne. Legtöbbször még szeretet sem kapunk, amit viszont mi állandóan sugározunk a férfiak felé.

Ahogy Asbóth János is írja regényében: "...Világrészeket lehet kormányozni puszta tekintéllyel, ésszel és er?vel. De az asszonyt és a gyermeket nem. Ezeknek szeretet kell. Enélkül fellázadnak vagy elsorvadnak..."

Ezúton kérek tehát minden fiút, férfit, hogy ezt a megállapítást mindennap tartsa észben, és figyeljen oda jobban a n?kre;  ne csak március 8-án, hanem az év minden napján. Hiszen megérdemeljük!