Egy tanulmány szerint a költözõ madarak látják a Föld mágneses terét, és ennek segítségével találnak vissza, minden gond nélkül évrõl-évre otthonukba. Bár nehezem hiszem, hogy a Debreceni Egyetem új hallgatói ilyen képességekkel bírnának, de az tény, hogy a mi gólyáink is beköltöztek egyetemünkre és megkezdték életük egyik legizgalmasabb szakaszát.

A gólyatábor képzeletbeli órájának ketyegése alig indult el, a hangulat máris óriási volt a 2010-es táborba. Furcsa elképzelni, hogy ezek az emberek, még egy fél nappal ezelõtt azt se tudták egymásról kicsodák, most meg egymást ölelgetve nevetgélnek a vízi vetélkedõkön vagy a dumaszínház elõadásain és buliznak az Animal Cannibals-re, Lolára, Zoltán Erikára és még számos dj-re. Van is rá okuk, hiszen életük legemlékezetesebb évei állnak elõttük, az idõszak amikor még utoljára minden komolyabb gond nélkül kitombolhatják magukat. 

Bizony, egyetemistának lenni egy külön életforma, és bár ebben a szerepben is rengeteg a kötelezettség - óralátogatások és vizsgák-, mégis ez az egyik legszebb idõszaka az ember életének. Emlékszem mikor én voltam gólya, a tábor elõtti napokban azért rendesen izgultam, hisz nem ismertem senkit. Aztán mikor már ott voltam, minden olyan könnyen ment és már az elsõ estére rengeteg új barátom lett. Örök élmény marad és azóta is, úgy gondolok arra a pár napra, mint életem egyik legjobb bulijára.

Meggyõzõdésem, hogy hasonlóan érezhetnek az idei gólyatáborba részt vett hallgatók is. Bár a kezdetekkor látszott arcukon némi megilletõdés, késõbb már mindenki annyira beilleszkedett, hogy az embernek az volt az érzése, hogy ez mindig is egy társaság volt.

Jöhetnek hát szigorú egyetemi tanárok és nehezebbnél nehezebb vizsgák az egyik legfontosabb részen, azaz a beilleszkedésen már túl vannak az újonc egyetemisták. Együtt pedig mindent könnyebb elviselni, és habár a Föld mágneses terét lehet nem, de a sikeres egyetemi évek végét talán már láthatják hallgatóink…