Egyik nap, mikor óráról hazafelé sétáltam, azt számolgattam, mennyi idõ van még karácsonyig. A naptáram szerint több, mint egy hónap volt hátra. Megnyugodtam, hogy bõven ráérek az elõkészületekkel. Nyugalmamból csak egy szórólapot osztó lány zökkentett ki: a papíron, amit a kezembe nyomott, jókora betûkkel hirdették egy üzlet ünnepi akcióit. Megdöbbentem: mirõl maradtam le, hová tûnt az egy hónap karácsonyig?

Körbenéztem és nem értettem, hová kerültem. Világító, villogó hópelyhek, szánkók, angyalkák vettek körbe, az üzletek kirakataiban egymás hegyén-hátán tekeregtek a girlandok és égõsorok, köztük lógott egy-egy karácsonyfadísz, alattuk színes csomagolópapírral borított, masnival átkötött üres kartondobozok imitálták az ajándékokat. Közben a hõmérõ majd' 20 fokot mutatott és még mindig november volt, ráadásul nem is a hónap utolsó napjaiban jártunk.

Ahogy járkáltam a városban, mindenütt hasonló kép tárult elém. Mindenhonnan ünnepi díszek lógtak, az ablakokon különbözõ, aranyos és giccses sablonokkal felhordott, mûhóból készült képek díszelegtek, néhol pedig súlyosbításként végtelenített szalagról szóltak a legkülönfélébb karácsonyi énekek.

De ezek csak kiegészítõi a lényegnek, a reklámnak: ünnepi akció, csak most, vegye meg, vigye haza, tegye a fa alá, örüljön neki! Ha akarom, ha nem, ez jön szembe mindenütt: meg kell venni a huszonhatodik használhatatlan mûanyagjátékot is a kisgyerekeknek, könyvet vásárolni, mert az jó ajándék, meg kell lepni a barátainkat valami drága mûszaki cikkel...

De az sem mindegy, mi alá kerül a szépen becsomagolt doboz: venni kell szebb, nagyobb, díszesebb fenyõfát! Mûfenyõt, mert arról nem peregnek a tûlevelek, lucfenyõt, mert olcsó, cserepes fenyõt, mert környezetbarát. A fa mellé kell égõsor, díszek a házra, a kerítésre. Mi az, hogy a család otthon készülõdik? Tessék menni játszóházba a gyerekekkel, tudják meg, mit is ünneplünk ilyenkor. Feltétlenül ott kell lenni valamelyik ünnepi koncerten, mert az adja meg a hangulatot – persze mindezt jó pénzért. Ott be lehet szerezni a legújabb CD-t is, ami tökéletes háttérzene lesz szentestére, mikor mindenki boldogan nyitja ki a mûanyag díszekkel túlzsúfolt mûfenyõ alatt a mûanyag ajándékokat. Természetesen a szobát mesterséges eredetû fenyõillatosító felhõjével megtöltve, hogy teljes legyen az illúzió.

Igen, ilyen karácsonyra hívnak minket az óriásplakátok, TV-reklámok és szórólapok. Mûanyagból készült, olcsó, egyszer használatos karácsonyra. Ha véget ért, mindent kidobunk, majd veszünk helyette másikat. Jövõre már nem is emlékszünk sem az ünnepre, sem az ajándékokra. Majd akkor is beindul november végén a nagy gépezet, melybe számolatlanul öntjük a pénzt és várjuk, hogy minél tökéletesebb élményt adjon cserébe. De az  soha nem lesz az igazi, mert az is csak mûanyag.

Nem lenne jobb megpróbálni egy másféle ünnepet, igazi élménnyel? Lehet, hogy még olcsóbb is lenne.