Egyik nap, mikor óráról hazafelé sétáltam, azt számolgattam, mennyi idő van még karácsonyig. A naptáram szerint több, mint egy hónap volt hátra. Megnyugodtam, hogy bőven ráérek az előkészületekkel. Nyugalmamból csak egy szórólapot osztó lány zökkentett ki: a papíron, amit a kezembe nyomott, jókora betűkkel hirdették egy üzlet ünnepi akcióit. Megdöbbentem: miről maradtam le, hová tűnt az egy hónap karácsonyig?

Körbenéztem és nem értettem, hová kerültem. Világító, villogó hópelyhek, szánkók, angyalkák vettek körbe, az üzletek kirakataiban egymás hegyén-hátán tekeregtek a girlandok és égősorok, köztük lógott egy-egy karácsonyfadísz, alattuk színes csomagolópapírral borított, masnival átkötött üres kartondobozok imitálták az ajándékokat. Közben a hőmérő majd' 20 fokot mutatott és még mindig november volt, ráadásul nem is a hónap utolsó napjaiban jártunk.

Ahogy járkáltam a városban, mindenütt hasonló kép tárult elém. Mindenhonnan ünnepi díszek lógtak, az ablakokon különböző, aranyos és giccses sablonokkal felhordott, műhóból készült képek díszelegtek, néhol pedig súlyosbításként végtelenített szalagról szóltak a legkülönfélébb karácsonyi énekek.

De ezek csak kiegészítői a lényegnek, a reklámnak: ünnepi akció, csak most, vegye meg, vigye haza, tegye a fa alá, örüljön neki! Ha akarom, ha nem, ez jön szembe mindenütt: meg kell venni a huszonhatodik használhatatlan műanyagjátékot is a kisgyerekeknek, könyvet vásárolni, mert az jó ajándék, meg kell lepni a barátainkat valami drága műszaki cikkel...

De az sem mindegy, mi alá kerül a szépen becsomagolt doboz: venni kell szebb, nagyobb, díszesebb fenyőfát! Műfenyőt, mert arról nem peregnek a tűlevelek, lucfenyőt, mert olcsó, cserepes fenyőt, mert környezetbarát. A fa mellé kell égősor, díszek a házra, a kerítésre. Mi az, hogy a család otthon készülődik? Tessék menni játszóházba a gyerekekkel, tudják meg, mit is ünneplünk ilyenkor. Feltétlenül ott kell lenni valamelyik ünnepi koncerten, mert az adja meg a hangulatot – persze mindezt jó pénzért. Ott be lehet szerezni a legújabb CD-t is, ami tökéletes háttérzene lesz szentestére, mikor mindenki boldogan nyitja ki a műanyag díszekkel túlzsúfolt műfenyő alatt a műanyag ajándékokat. Természetesen a szobát mesterséges eredetű fenyőillatosító felhőjével megtöltve, hogy teljes legyen az illúzió.

Igen, ilyen karácsonyra hívnak minket az óriásplakátok, TV-reklámok és szórólapok. Műanyagból készült, olcsó, egyszer használatos karácsonyra. Ha véget ért, mindent kidobunk, majd veszünk helyette másikat. Jövőre már nem is emlékszünk sem az ünnepre, sem az ajándékokra. Majd akkor is beindul november végén a nagy gépezet, melybe számolatlanul öntjük a pénzt és várjuk, hogy minél tökéletesebb élményt adjon cserébe. De az  soha nem lesz az igazi, mert az is csak műanyag.

Nem lenne jobb megpróbálni egy másféle ünnepet, igazi élménnyel? Lehet, hogy még olcsóbb is lenne.