Mindig csak az ünneplés... Örülök, hogy befejeződött a félév, azt már megünnepeltem, most már el lehet kezdeni a következőt. Véget érnek a nyitóbulik, de mielőtt megijednék, hogy elfogynak az indokok, hogy miért is érezzem jól magamat, máris itt a következő fejezet: február 14., Valentin-nap, ami állítólag a szerelmesek ünnepe.

A fene se tudja. Biztos, hogy ünnep, mert egy egész iparág települt rá: vehetek különleges ajándékokat a barátnőmnek, vihetem színházi előadásra, koncertre, mehetünk együtt bulizni – csodálatos! Ráadásul ezeket mind-mind ráfoghatom arra, mennyire szeretem. Viszont az gyanús, hogy talán ez a nagy felhajtás nem is feltétlenül az érzelemnek szól, hiszen sem a szívecskés lufi, sem a közös fényképpel matricázott bögre nem szükséges ahhoz, hogy kimutassam azokat. De egy évben egyszer, főleg egy ilyen nagyszerű érzés kapcsán kivételt teszek. Végtére is nem is annyira rossz, az ajándékárusnak is élnie kell valamiből és nekem is csak egy napot kell kibírni...

De tényleg csak ennyi az egész? Reggel felkelek, rápillantok a naptárra, már megy is a kedveskedő SMS, aztán este főzőcskézek, hogy meglepjem a nagy Őt egy vacsorával, majd a neki szánt virágot idétlenül szorongatva várom. Jól sikerül a vacsora, örül, én is boldog vagyok... De mi lesz később? Hisz idén már megünnepeltük, hogy szeretjük egymást, aztán ennyi. Akkor innentől ne legyek figyelmes? Ne álljak este a kollégium előtt, várva őt? Ne lepjem meg apró kedvességekkel? Hiszen ezekkel ünnepeljük ma azt, hogy együtt vagyunk és ez nekünk milyen jó. Vagy akkor ma tegyek valami mást? De hát én csak így tudok törődni vele, másképp nem megy...

Szóval állok itt értetlenül és sehogy sem tudom a helyére tenni ezen nap üzenetét. Nekem semmi bajom azzal, hogy ezen a napon megemlékezünk arról, milyen jó is, ha két ember szereti egymást. Aki szeretné, tegye meg. Csak azt nem értem, miért kell ennek külön ünnep. Nem elég az, hogy amikor csak tehetik, együtt vannak? Vagy ha már mindenképpen ki kell jelölni egy különleges napot: nem tudnák a párok ezt „saját hatáskörben” megoldani? Annyi fontos dátum van így is az életükben: névnapok, születésnapok, évforduló... Nem hiszem, hogy ne találnának egy olyan alkalmat, ami csak kettejükről szól.

Azért biztos, ami biztos, megyek és veszek egy szál virágot a barátnőmnek.