Csapó Ferenc gazdaságinformatikus és Duró Ágota amerikanisztika szakos hallgató a katasztrófa sújtotta szigetországban töltik egy évre szóló ösztöndíjukat. A Hirosaki Egyetem a földrengés epicentrumától 3-400 kilométerre találálható, ahol bár érezték a rengéseket kár nem keletkezett és senki sem sérült meg. Ágota és Ferenc a Japánban történtekről mesélnek a hallgato.com-nak.
Kezdjük az elején. Miért pont Japánt választottátok úti célul?
Mindketten 3 évvel ezelőtt kezdtünk el japánul tanulni. Nagy álmunk volt, hogy egyszer eljussunk az országba, és amikor tudomást szereztünk, hogy a Hirosaki Egyetemre lehet egy éves ösztöndíjat nyerni, nagyon sokat tanultunk, és mindent megtettünk, hogy megnyerjük azt. Nagyon boldogok vagyunk, hogy már itt élhetünk fél éve. Valóban egy álom vált valóra.
A történtek tükrében, mennyire változott ez az álom a szemetekben rémálommá? Hogy éltétek meg a katasztrófát?
Egyáltalán nem változott azzá. Nem bánjuk, hogy itt vagyunk. Amikor először láttunk képeket és videókat a tragédiáról, megdöbbentett minket, hogy mekkora volt a pusztítás mértéke. Nagyon sajnáljuk a japánokat, sok barátunk van, akiket közvetlenül is érintett a katasztrófa. Számunkra az atomerőmű körül kialakult helyzet ad egyedül okot az aggodalomra, de nem félünk, mert biztosak vagyunk benne, hogy a helyzet meg fog oldódni. A szél jelenleg délre, illetve délkeletre fúj, ezért a tőlünk 345 km-re lévő atomerőmű körül jelenlévő minimális sugárveszély sem érint minket.
A tragédia idején pontosan hol tartózkodtatok?
A tragédia helyi idő szerint délután háromnegyed háromkor történt. Éppen takarítottunk, amikor hirtelen elment az áram, és ezután jött a földrengés. Az épület mozogni kezdett, és ennek következtében mindketten elszédültünk. Mivel a tv, az internet és a telefon egyáltalán nem működött, ezért először nem tudtuk pontosan mi történt, csak az utcáról hallottunk kisebb hírfoszlányokat. Persze később már mindenki erről beszélt.
Tervezitek az idő előtti haza utazást?
Nem, nem tervezünk idő előtt elutazni. Természetesen, ha a helyzet úgy kívánja, akkor kénytelenek leszünk távozni, de ameddig csak lehet, itt maradunk. Az eredeti tervhez azonban - amennyire lehet -szeretnék ragaszkodni, vagyis szeptember 16-án akarunk csak hazamenni.
A család mit szól ehhez?
Természetesen mindenki nagyon aggódik, nyugodtabbak lennének, ha hazamennénk. Igyekszünk megnyugtatni őket, hogy jó helyen vagyunk, messze minden veszélytől. Sajnos egyes médiumok túlzásba esnek, mások pedig álhíreket terjesztenek. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kialakult helyzetet veszélyesebbnek lássák, mint amilyen valójában. Hisszük, hogy minden rendben lesz.
A Hirosaki Egyetemen mennyire állt le az oktatás a történtek miatt?
Nemrég tudtuk meg, hogy az új tanév május 9-étől kezdődik, tehát egy hónapot csúszik a katasztrófahelyzet miatt. A félévet nem fogják meghosszabbítani, helyette az órák sűrűbben lesznek megtartva, hogy ezzel lehetőségünk legyen pótolni a kimaradást. Jelenleg egyébként tavaszi szünet van, az előző szemeszter február elején ért véget.
Mennyire számíthattok a japánok segítségére?
Nagy segítség az is, hogy ketten vagyunk. Bármikor számíthatunk egymásra, azonban a japánok is rettentően kedvesek és segítőkészek. Mindenki segít, úgy az egyetemen, mint ahogy a vendéglátó családoknál. Semmiben nem szenvedünk hiányt, még élelemben sem. A család segítségével korábban elég sok élelmiszert felhalmoztunk, illetve sokszor meghívnak minket vacsorázni is. Hálásak vagyunk annak az ötven hős japánnak, akik az életüket adják az országért, szeretteikért, és azokért a külföldiekért, akik itt vannak. Sokan közülük családosak, akik már elbúcsúztak szeretteiktől. Hála nekik, egyáltalán nem félünk!