Ismerõs kép: hajnali 2-3 óra körül egyetemisták állnak a Kazánház, a Klinika vagy a Lovarda elõtt és vitatkoznak, hogyan kellene hazajutni. Az elsõ busz sokára megy, tovább bulizni pedig nincs kedvük és erejük. Marad a gyalogtúra hazáig kicsit bizonytalan léptekkel. Vagy lehet taxizni a csodával határos módon megmaradt pénzbõl. Egyik sem az igazi...

Ezen kívánt segíteni a DKV, mikor április 1-jétõl bevezette az éjszakai villamosjáratokat – sajnos csak szombat éjszakánként, két fordulóval, ami – ismerve a debreceni éjszakai életet – eléggé kevés. Ráadásul az elsõ jármû szinte teljesen üresen indult a Nagyállomásról, kicsit meg is lepõdtem, azt hittem, többen célozzák meg ilyenkor a belvárost.

Mégsem kellett csalódnom: a Vásáry István utcánál egy 30 fõs, hangosan éneklõ csoport szállt fel, akik aztán minden egyes megállóban 10-15 fõs „erõsítést” kaptak. Nem, mintha nem lettek volna önmagukban is elegen, a kicsit türelmetlen sofõr néha hátra is szólt, hogy túl magas a hangerõ. A fegyelmezés hatása azonban csak másodpercekig tartott. A Kossuth térnél a villamos már kezdett hasonlítani a reggel fél 8 körül közlekedõ járatokra: egy tût sem lehetett volna leejteni, az ajtók pedig csak sokadik próbálkozásra záródtak. Csak most fáradt, munkába, iskolába igyekvõ emberek helyett miniszoknyás, tûsarkús lányok, nekik udvarló, nagyhangú fiúk és diszkrét, majd egyre erõsödõ alkoholszag, illetve hangos énekszó töltötte meg az utasteret. A lelkesedésbõl ítélve még igen messze volt nekik az este vége, jóval az utolsó éjszakai járat után. A villamos csörömpölését is elnyomó hangzavar csak a Klinikánál szûnt meg: úgy látszik, ezt a szombat estét mindenki ott folytatta. Visszafelé szinte teljesen kiürült a jármû, csak egy furcsán szédelgõ lány fogadkozott két barátjának, hogy õ többé nem iszik ennyit.

Hajnali 1 óra körül csendesség ült a sínekre: a csörgés, csattogás helyett énekszótól hangos éjszakai villamosok leálltak, ennyi volt a móka. Közben a szórakozóhelyeken a hangulat a tetõfokára hágott, senkinek sem volt kedve hazaindulni. De egyszer ez is eljött: hajnali 2-3 óra körül egyetemisták álltak a  Klinika elõtt és vitatkoztak, hogyan kellene hazajutni...

Úgy tûnik, semmi nem változott, pedig a DKV szerint kifejezetten a szórakozni vágyó fiatalok kedvéért indultak a járatok. Akkor meg mi értelme van ennek a kezdeményezésnek?