A Debreceni Egyetem és a Hortobágyi, a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkok együttmûködésében jött létre 2011. november 10-én a Füves Élõhelyek Kutatóközpont, amely hatékony szervezeti formát nyújt a hazai biológiai és ökológiai kutatások számára.

„A Füves Élõhelyek Kutatóközpont megalapítása a hatékony szervezeti forma létrehozásán túl továbbvitele és elmélyítése az egyetemi oktatás és az állami természetvédelem közti kapcsolatoknak, melynek sikeres példájaként lehet megemlíteni a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság közös kihelyezett tanszékét, a Természetvédelmi Zoológiai Tanszéket” – hívta fel a figyelmet az egyetem és a nemzeti parkok közös munkájának jelentõségére dr. Gaál István rektorhelyettes, a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok elnöke.

A Hortobágyi, a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkok olyan kutatási területeket nyújtanak a füves élõhelyek iránt érdeklõdõ hazai és külföldi kutatók és hallgatók számára, amelyekben a világon egyedülálló faj- és élõhely-együttesek vizsgálatára alapozhatnak ígéretes kutatási terveket. „Mind a Debreceni Egyetem Biológiai és Ökológiai Intézete, mind az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma nemzetközileg jelentõs kutatási eredményeket mutat fel a füves élõhelyek vizsgálata terén, így a kutatóközponti forma reményeink szerint ezt a hatékonyságot még tovább tudja fokozni. A kutatóközpont munkájának színvonalát emeli, hogy a vizsgálatok egy részét kiterjesztjük az észak-amerikai prérire is, így általánosabb érvényû programok valósulhatnak meg. Emellett a kutatóközponti forma lehetõséget nyújt a résztvevõ intézmények kutatói és hallgatói közti cserére, illetve növeli a pályázati hatékonyságot is” – tájékoztatott dr. Barta Zoltán, a kutatóközpont vezetõje, a DE Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének vezetõje.

A Füves Élõhelyek Kutatóközpont olyan kutatási témákat szerepeltet alapkoncepciójában, amelyek a konzervációbiológiai és viselkedésökológiai vizsgálatok élvonalába tartoznak. A klímaváltozás kutatása napjaink tudományának egyik kiemelt célterülete, amely nemcsak a füves élõhelyeket, de bolygónk minden értékes, természetes vagy természetközeli területére ható környezeti folyamatokat vizsgál. A kutatóközpont partnerintézményei eddig részletesebben dolgoztak a madarak vonulása, az orchideák virágzása, a lepkék aktivitása és a klímaváltozás közti kapcsolatok felderítésén, melyet azonban a központ megalakításával újabb fajcsoportokra, illetve élõhelyekre is ki tudnak terjeszteni. Ez a vizsgálatcsoport érinteni fogja mind a magyar, mind az észak-amerikai füves élõhelyeket. Ehhez szorosan kapcsolódó témakör a kétéltûek vizsgálata, melyek egy világszerte veszélyeztetett élõlény-együttest alkotnak. Amellett, hogy nagyon kevés alapinformáció áll róluk rendelkezésre magyar élõhelyekrõl, a klímaváltozással kapcsolatba hozható parazitáltságuk és ezzel kapcsolatos veszélyeztetettségük sem ismert.

A füves élõhelyek kutatásának egyik legfontosabb vonulatát alkotják az élõhely-rekonstrukciók, melyek a védett fajokra alapuló alapkutatásokat fordítják le a gyakorlati természetvédelem nyelvére és vizsgálják a füves élõhelyek újjáélesztését szolgáló beavatkozások hosszú távú hatásait.