LOCI MEMORIAE HUNGARICAE – A magyar emlékezethelyek kutatásának elméleti alapjai címmel rendez konferenciát a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete és a Debreceni Akadémiai Bizottság.

"A kulturális emlékezet két világhírû teoretikusa, Aleida és Jan Assmann elfogadta meghívásunkat – õk plenáris elõadást fognak tartani. Konferenciánkra igyekeztünk a téma vezetõ magyarországi kutatóit is meghívni, akiket arra kértünk fel, hogy egy húszperces elõadás tartsanak, amelynek témáját szûkebb kutatási területük és az emlékezethelyek elméletének lehetséges találkozási pontjai szolgáltatják" - tájékoztatott dr. Takács Miklós szervezõ.

A Magyar emlékezethelyek részprojekt alapvetõ vállalásának tekinti, hogy Pierre Nora-i fogalmat, a lieux de memoires-t (a. m. ’emlékezethelyek’) magyar kontextusba helyezze, segítségével újraértelmezze a magyar kulturális emlékezet mûködési mechanizmusait. A kutatások kiindulópontja Nora azon meglátása, mely szerint az emlékezetnek már nincs valódi közege (milieux de memoires), csak helyei (lieux de mémoires), azaz a modern társadalmak kulturális emlékezete immár nem közvetlenül emlékezik a múltra, hanem különbözõ emlékezethelyek közvetítésének segítségével teszi azt meg. Emlékezethely pedig nemcsak egy bizonyos térbeli hely lehet, hanem bármi, aminek a jelen kulturális emlékezete szempontjából funkciója van (így például a mitikus és történelmi személyek, tárgyak, események, médiaszövegek és fogalmak is). Mindemellett az emlékezethelyek nem örök és állandó entitások, hanem ki vannak téve a kollektív emlékezet változásainak, nemcsak megváltozhat az emlékezethelyhez kötött múltra vonatkozó információ tartalma, hanem maga az emlékezethely el is tûnhet, akár átadva a helyét egy újabbnak. Ezekbõl a megállapításokból egyenesen következik a kutatások interdiszciplináris jellege.