– Nem tartom magamat specialistának, hanem olyan kutatónak, aki mindig azzal foglalkozik, ami különösen érdekli és izgatja. De olykor mégis tartok tõle, hogy talán túl sokat tudok túl kevés dologról – mondta irigylésre méltó szerénységgel Sir Salvador Moncada professzor a Debreceni Egyetemen.

Az évtizedek óta Nagy-Brianniában élõ tudós – akit kutatói munkássága elismeréseként tavaly ütöttek a Brit Birodalom lovagjává – abból az alkalomból látogatott el a cívisvárosba, hogy az egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma a múlt héten neki ítélte a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért elnevezésû, 10 ezer euró pénzjutalommal járó elismerést.

Sir Salvador Moncada 1944-ben született Hondurason, és 1973-ban Angliában szerzett PhD-fokozatot, jelenleg a Wolfson Institute for Biomedical Research igazgatója. Kutatási eredményei mára beépültek az orvostudományi munka és a gyógyítás mindennapjaiba: õ volt az a tudós, aki rájött, hogy az angina pectoris nevû, súlyos tünetekkel járó koszorúér-megbetegedés kezelésére használt nitroglicerin voltaképpen miként is fejti ki a hatását. Hiszen bármilyen furcsa is, de a nitroglicerint úgy használták értágításra, hogy nem tudták, hogyan hat ez a szer a szervezetünkben. Sir Salvador Moncada professzor kimutatta: a hatásmechanizmus alapja, hogy az élõ sejtek nitrogén-monoxidot szabadítanak fel.

A nitroglicerin tehát azáltal fejti ki kedvezõ hatását, hogy nitrogén-monoxiddá alakul, és a gáz csökkenti a vérnyomást, javítja a keringést – ezzel magyarázható, hogy a betegek percek alatt megkönnyebbülnek a nyelvük alá helyezett nitroglicerin tablettáktól. A professzor munkásságának köszönhetõ, hogy a felfedezés után a nitrogénmonoxid-gáz használata más területen is elterjedt az orvosi gyakorlatban: használják koraszülött gyermekek tüdejének kezelésében, impotencia gyógyításában, alkalmazzák sokkterápiában és diagnosztikus eszközként is. Így vált a korábban levegõszennyezõ hatásáról ismert gáz tudományos szenzációvá, olyannyira, hogy a nitrogén-monoxidot a tudományos világ egyik vezetõ szakfolyóirata, a Science magazin az év molekulájának választotta 1992-ben.

A professzor jelentõs eredményeket ért el a véralvadás mechanizmusának feltárásában is, kutatásai hozzájárultak az érösszehúzódás és értágulás mûködésének megértéséhez. Eredményei alapvetõ fontosságú gyógyszercsaládok kifejlesztését indították el: epilepszia-, migrén- és maláriaellenes készítmények kötõdnek a nevéhez.

A debreceni díj átvétele után rendezett beszélgetésen Sir Salvador Moncadáról kiderült, hogy korántsem afféle „szobatudós”, aki elzárkózik az élet örömeitõl. Igaz, nagyon korán elkötelezte magát a kutatói hivatás mellett: már medikus egyetemi hallgató korában sem orvos, hanem tudós szeretett volna lenni, ezért a nyári szüneteket laboratóriumi munkával töltötte. De – mint a rá jellemzõ finom humorral fogalmazott – egy belga királyi hercegnõ férjeként róla nem állítható, hogy a tudomány miatt elvesztegetné az aktív éveket. A debreceni egyetemi hallgatóknak sem azt üzente, hogy látástól vakulásig csak tanuljanak, hanem azt: elsõsorban életük nagy lehetõségeként éljék meg az egyetemi éveket.

A díj

A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma 2003-ban alapította a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést azon kutatók, kutatócsoportok elismerésére, akiknek a munkája lényeges elõrehaladást eredményezett a molekuláris orvostudomány területén.