E frappáns cím csupán a sokadik Debreceni Egyetemi Napok rendezvény-sorozatát hivatott felvezetni, melynek különlegessége az, hogy a változatos koncertek mellett mindannyiunk kedvenc lapja, az Egyetemi Élet is ekkor ünnepli ötvenedik születésnapját. Mivel az újság messze áll még a nyugdíjkorhatártól, az is elõfordulhat, hogy egyes cikkek szerzõi megtisztelik jelenlétükkel az október 9. és 11. között zajló, azaz - mit ne mondjak -, hömpölygõ program kavalkádot.

Október 9-e az indie fanoké, legalábbis ezt állítja Scseszinczki Péter barátom, a nevesnek még nem nem nevezhetõ, de szakmai körökben méltán elismert zeneesztéta. Péter örül annak, hogy ezen a napon látatja majd a Heaven Street Seven-t és a Vad Fruttikat, de mi ezeket a bandákat pusztán megemlítjük, hiszen sokszor foglalkoztunk már velük. Annál érdekesebbek az elõzenekarok. Itt van mindjárt a kezdeteit 2011-re datáló Tea Road nevû produkció. E zenekar amolyan egyszemélyes projektként indult, Bereczki Zoltán énekes, gitáros hálószobájából vagy nappalijából. Az elsõ lemezét Pop Songs címmel megjelentetõ banda immár dupla anyaggal rukkol ki az idén. Az Up N' Down elsõ része májusban jelent meg, a második pedig októberben lát napvilágot, azaz internetet. A pszichedelikus popot és rockot angolul toló formáció élõben Nánási Péter gitárossal, Fazekas Zoltán basszusgitárossal és Turi Roland dobossal egészül ki. Debrecenben már bemutatkoztak a Campus Fesztiválon, aki akkor látta õket és ezt igazolni tudja, most lepacsizhat a zenekar tagjaival, sõt állítólag autogramot is kap.

Ezen az estén színpadra lép még a The Trees nevû banda, amely szintén angol dalszövegeket interpretál, méghozzá magyaros akcentus nélkül, mivel a banda fõnöke Kevin Johnson a ködös Albionból érkezett hozzánk. Kevin úgy harminc éve Magyarországon él, a kezdõ PG Csoportban is játszott, majd eltûnt a rockpódiumokról. 1998-ban alapította The Trees-t, lássuk, mit írnak róluk az egyik hazai zeneportálon: „A Trees elsõ lemeze 2007 nyár végén lát napvilágot Poor, white, working class címmel. Határozott, sallangmentes, lendületes, angolszáz rockzenére készülhetünk - Trees beütéssel. Ez a lemez sajátos módon egyébként a zenekar negyedik albuma, ugyanis az elsõ három anyagot (3 lemez egy tokban) a "Mars koncepció" jellemzi, ahol a tagok a Marsról érkeztek, azzal a céllal, hogy jobbá tegyék a földiek életét, de eddig kevés sikerrel jártak.”
Itt lesz még a Nemjuci is, amelynek neve számomra mindig is talány marad ugyanis a banda frontembere Németh Juci, s a produkció nagyrészt az õ vállain nyugszik. A popos, alternatív vonalat erõltetõ formáció már túl van két cím nélkül kiadott lemezen, sok koncerten és klipen. Jucit az idõsebbek még az õs-Anima Sound System utáni korszakból ismerhetik, õ váltotta annak idején Bognár Szilvit abban a csapatban és Prieger Zsolték elektronikus szabadcsapata vele élte meg legsikeresebb korszakát. Juci a Nemjuciban rockosabb énjét próbálja megvalósítani, kicsit néha Juliette Lewisra hajaz, legalábbis, ami a zenéhez való hozzáállást illeti. Ebben a zenekarban minden adott, ami a sikerhez szükséges, a mindent elsöprõ közönségsiker eddig mégis elkerülte õket, ahogy ez általában lenni szokott sok, jobb sorsra érdemes hazai zenekarnál.

Pásztor Anna, Pásztor Sámuel, Hernádi Dávid, Vághy Tamás és Bubnó Márk. Na, kik ezek az emberek? Õk alkotják az Anna and the Barbies zenekart. Az Anna rendben van, de a srácok inkább Kenek, mint Barbik… Na mindegy. Ez a csapat már nyolc éve gyûri az ipart, felléptek már Lenny Kravitz és az A-Ha elõtt is, kiadtak pár lemezt, Gombóc címû dalukat pedig mindenki ismeri. Aki nem, az menjen el a Lovardába és megismeri.

Október 10-én Campus Party zajlik majd, melynek fényét Korda György és Balázs Klári hivatott emelni. Én majdnem tíz éve láttam e felejthetetlen párost és a legnagyobb bajom az volt velük, hogy mûsorukból kihagyták a Reptér címû örökbecsû klasszikust. Aki hallja, adja át, kérjétek meg Gyuri bácsit, legközelebb ezt is adja elõ majd.

A zárónapot a Skafunderz kezdi pattogós ska muzsikával, a PASO folytatja hasonló hangulatban, aztán a Brains zárja drum and basses, friss táncmuzsikájával. Én mondom, aki érzéketlen fatuskó módjára, bambán bámulva söröskorsóját csak áll majd ott és néz ki a fejébõl, ahelyett, hogy mozogna, az reménytelen eset. Aki viszont boldogan pattog, mint a nikkelbolha, s õrült módon szántja fel a táncparkettet egész tanévben ingyen kapja tõlünk az Egyetemi Életet.