EÉ: - Elõször is hadd gratuláljak a díjhoz! Ön a tízedik kitüntetett. Érdekelne, hogy hallott-e korábban a Debreceni Egyetemrõl vagy magáról a díjról?

- Õszintén szólva, eddig még nem hallottam a Debrecen-díjról. Centrumelnök Úr értesített arról, hogy én vagyok az idei díjazott. Váratlanul ért, nem tudtam, mit is takar ez pontosan. Miután utánajártam az interneten, már láttam, hogy mekkora megtiszteltetésben részesültem, hiszen számos neves tudós szerepel azon a „tízes” listán.

EÉ: - Akkor talán van olyan, akit személyesen is ismer az eddigi díjazottak közül...

- Igen, a Genentech-nél tevékenykedõ Axel Ullrichot 1980-ban ismertem meg. Posztdoktorként néhány évet Charles Weissmann zürichi laboratóriumában töltöttem. Akkoriban igen nagy volt a versengés a zürichi csoportunk és a Genentech között az interferonokkal kapcsolatos kutatásokban. Emellett ismerem Alain Fischert is. Egy francia-japán kutatási projektben vettünk részt mindketten, amikor egy francia château-ban találkoztunk egy megbeszélésen. Akkoriban fedeztük fel a Fas mutációt a kísérleti egereinkben, melyek lépmegnagyobbodást, és a nyirokcsomók kóros megnagyobbodását okozták. Úgy gondoltuk, hogy hasonló mechanizmus játszódhat le a humán szervezetekben is. Ezen a találkozón számolt be Alain Fischer a Fas mutáció elsõ emberben leírt esetérõl. Azóta igen közeli barátok vagyunk.

EÉ:- Az 1970-es években kezdte tudományos karrierjét. Azóta jelentõsen megváltoztak a molekuláris orvostudomány módszerei és a kutatás körülményei is.

- Minden megváltozott. 1972 és 1977 között voltam PhD hallgató Tokióban. Enzimkutatással foglalkoztunk. Ekkor fedezték fel a reverz transzkriptázokat, és éppen útjának indult a rekombináns DNS technológia is, de ez akkoriban Japánban még nem volt elérhetõ számunkra. Így elhatároztam, hogy külföldre megyek, hogy megtanulhassam az új technológiát. Végül Zürichben kötöttem ki, Charles Weissmann laboratóriumában, ahol megismertem az új kutatási irányvonalakat. Nagyon hasznos négy év volt ez.

EÉ: - Hogyan befolyásolták a Zürichben töltött évek a karrierjét?

- Itt egy új világgal találkoztam. Elég csak az Eppendorf-csöveket említenem, ami ma már az egyik legalapvetõbb laboreszköz, de akkoriban számomra újdonság volt. Lenyûgöztek a laboratóriumi módszerek is. Megtanultam a rekombináns DNS technikát, és annak a kutatásban való alkalmazási lehetõségeit.

EÉ: - Az elõadásának végén mutatott nekünk egy fényképet a kutatócsoportjáról. Csupa fiatal kutatóból áll. Milyen szempontok alapján állítja össze a csoportját?

- Nagyon szerencsés helyzetben vagyok. A Kyotói Orvosi Egyetemen dolgozom, ahol a csapatom tagjai MSc és PhD hallgatók, akikkel már évek óta együtt kutatunk. A fiatalok Európában vagy az USA-ban töltenek néhány évet, ahol új módszerekkel ismerkednek meg.

EÉ:- Kutatásai a sejthalállal kapcsolatosak. Mondana néhány szót errõl a folyamatról?

- A természetes sejthalál, az apoptosis genetikailag kódolt folyamat. Egy egészséges felnõtt szervezetben számtalan sejt tûnik el szinte nyomtalanul naponta. A sejtek folyamatosan halnak el és pótlódnak, ami teljesen természetes. Ha a sejtek nem halnának el, daganatok képzõdése indulna meg. Tehát egy alapvetõ biológiai folyamatról van szó, ami feltétlenül szükséges az emberi szervezet egyensúlyának megtartásához.

EÉ: - Ön ismerte fel a Fas receptor szerepét az apoptosisban. Pontosan milyen feladatokat lát el?

- Az immunrendszer nélkülözhetetlen „munkása” a Fas receptor. Egereken végzett kísérleteinkben az állatainkat elpusztító antitesteknek a segítségével azonosítottuk a Fas rendszert. Számos sejt felszínén megtalálhatók, amely képes a sejthalál program elindítására mind egészséges, mind daganatos és vírussal fertõzött sejtekben is.

EÉ: - A Fas rendszer fontossága elengedhetetlen az apoptosis mechanizmusában. Adhat ez új lehetõségeket a daganatos megbetegedések kezelésére?

- Jelenleg nem rákkutatással foglalkozunk. A Fas receptor jelen van egészséges és rákos sejtekben is. Így nehéz a rákos sejteket a Fas útvonalon keresztül megcélozni, hiszen az egészséges sejtek is elpusztulnának. Viszont a hirtelen fellépõ, súlyos májgyulladás esetén feldúsul a Fas receptorok száma a májsejteken. Ebben az esetben jó ötlet gátolni a Fas rendszert, hiszen megvédjük a májsejteket a pusztulástól. Közösen dolgozunk egy japán gyógyszerészeti vállalattal, amely egy olyan gátlószer kifejlesztésén dolgozik, melyet a központi idegrendszeri vagy a májat érintõ betegségekben lehetne alkalmazni. Sok munka áll egy ilyen fejlesztés mögött, amíg egy gyógyszer eljut a kezdeti kutatási szakasztól a gyógyászati felhasználásig.

EÉ: - Említette a májgyulladást. A Fas receptor blokkolása csak az autoimmun májgyulladás, vagy a vírusos májgyulladás esetén is használható?

- Véleményem szerint mindkét esetben hatásos lehet, de ez még további kutatásokat és vizsgálatokat igényel.

EÉ:- Mi a fontosabb Ön számára: új laboratóriumi módszerek felfedezése vagy az eredmények minél hatékonyabb felhasználása a klinikumban?

- Nálunk mindkét irányvonal kiemelt szereppel bír. Számomra rendkívül izgalmasak az új felfedezések. Különbözõ sejtbeli folyamatoknál nagy jelentõsége van az új útvonalak és kapcsolópontok felismerésének. Ezen eredményeket aztán továbbadjuk munkatársainknak, akiknek legfõbb céljuk a gyógyszerfejlesztés és terápiás felhasználás, ez viszont már nem az én kutatási területem.

Maga a sejthalál egy rendkívül érdekes folyamat. Számos részlet még mindig felfedezésre vár. A sejtszaporodásnak és sejthalálnak egyensúlyban kell lenniük, hiszen e nélkül felborulna a homeosztázis. Az apoptózis az egyik fõszereplõje ennek a történetnek.

EÉ: - Ahogy már említette, sok dolog vár még felfedezésre. Mi az a kérdés, ami jelenleg foglalkoztatja, amire választ szeretne kapni kutatásai során?

- Egy igazi kutató sosem fogy ki a kérdésekbõl. A mostani kutatásom egyik alapvetõ jelentõségû mozzanata, a foszfatidil-kolin expresszió az apoptotikus sejt membrán felszínére. Ez egy kulcsfontosságú folyamat a sejthalál szempontjából, sõt, minden bizonnyal a lupus-szerû autoimmun betegségért is ez lehet a felelõs. Ez még egy ismeretlen terület számunkra, amin jelenleg is dolgozunk.

Másik fontos projektünk az ujjak fejlõdésének tanulmányozása. A programozott sejthalál jelen van itt is. A folyamatot a legapróbb részletekig meg szeretnénk ismerni. Jelenleg azon dolgozunk, hogy megtudjuk, mi az indító jele a sejthalálnak az itt található szövetekben.

EÉ: - A Debrecen-díj nyertesei egytõl egyig kiváló kutatók, emellett pedig nagyon színes társaság: például az amerikai Bruce Spiegelman fanatikus focirajongó, míg a múlt évi nyertes, Salvador Moncada egy belga hercegnõt vett feleségül... Mondana egy pár szót magáról, van-e valamilyen különleges hobbija?

- Ez egy nehéz kérdés. Mikor Zürichben éltem megtanultam síelni, amit rendkívül élveztem. Azóta minden évben megpróbálok hódolni a hobbimnak, Japánban vagy máshol.

EÉ: - Az utolsó, de egy nagyon fontos kérdésem: mit üzen a Debreceni Egyetem hallgatóinak?

- Ha szereted a munkád, megtalálod a sikered benne – a tudomány szórakozás!

Riporter: Dr. Lánczi Levente

A fordítást a DEOEC Hallgatói Központ Angol-Magyar Bizottság tagjai – Bodnár Anikó, Kelemen Viktor, Ráduly Zsolt – végezték.