Március 29 és 30-a között került sor a József Attila kör és a kulter.hu közös, KULTOK elnevezés? konferenciájának második felvonására. A KULTOK II középpontjában a webes kultúraközvetítés állt, melyet igen sokrét?en, a szerz?t, a szerkeszt?t és a befogadót is érintve értelmeztek a jelenlév?k.

Az összejövetel már els? pillanataiban is izgalmakat rejtett számomra. Az online folyóiratoknál közl?kkel ugyanis gyakran megesik, hogy olyan emberekkel kerülnek online kapcsolatba, akikkel még sohasem találkoztak azel?tt él?ben: ez a konferencia pedig lehet?séget adott a személyes kontaktra is, testet adott azoknak a digitális identitásokat, akiket eddig csak a levelezésünkb?l ismertünk. 

Ez azért is hasznos, mert a digitális identitás nem feltétlenül ugyanaz, mint a személyes énünk, s?t, ahogyan Pogrányi Péter KULTOK el?adásában kifejtette, ráadásul nem is központosítható, folyton változó, megfoghatatlan és az egyén ráhatásaitól független létez?. Az online jelenlét következményeit pedig az írók/költ?k esetében jól mutatja az is, mi minden íródhat be az életm?be egy-egy lájk, egy facebook oldal vagy csak magának a test megmutatásának hatására, vagy abból kifolyólag, ha valaki mondjuk megnyeri az Irodalmi Jelen online szépségversenyét. 

Az életm?be íródásnak persze más aspektusai is felmutathatóvá vállnak, elég csak arra gondolnunk, hogy mennyire megváltozott az írás folyamata az elmúlt évtizedben a médiumváltások hatására. Székelyhidi Zsolt találó szövege éppen ezeknek a technikáknak és az ? - még nem a számítógépek közé született - generációjának találkozásáról beszélt. Bár konkrét, szöveget érint? eltérésekr?l nem volt szó, el?adása mégis jól rávilágított arra, hogy maga az alkotó hogyan válik a monitorok sokaságának és információáramlás intenzitásának áldozatával és hogyan küzd önnön türelmetlenségével. „John Székelyhidi Connor”, ahogyan magát jellemezte, persze próbálja átélni az y és a z generáció helyzetét, és a felolvasásokon bohócsapkát húzva hatással lenni rájuk, ám a mindennel foglalkozó, de semmiben nem elmerül? generációk lekötése komoly kihívásnak bizonyul.

Persze a két nap alatt többször is felmerült a kérdés, vajon a cél-e a ezeknek az olvasóknak a lekötése és a lájkok gy?jtése? Egyáltalán, mennyit ér egy lájk? Olvasó-e a lájkoló? A problémát többen, több online felülett?l is próbálták megoldani, ahogyan Veress Dani jogos második napi szekciókritikájában meg is fogalmazta, kicsit túl sok szó is esett a lájk gy?jtésr?l és menedzsment kérdésekr?l, miközben a konkrét szövegeket érint? változásokat taglaló el?adások száma csekély maradt. Ám ebbe a körbe tartozott Podmaniczky Szilárd el?adása is, aki Librariusnál végzett felmérései alapján azt tudta megállapítani, hogy az emberi történeteket megjelenít? hírek, illetve az aktuális eseményekre reflektáló irodalmi m?vek nagyobb népszer?ségnek örvendenek. Egy másik fontos megállapítás volt részér?l, hogy az emberek olyan m?vekre szívesebben kattintanak, ahol puszta szövegek mellé magyarázat is került, például, hogy milyen szituációban született meg egy vers vagy novella. Így nyilvánvalónak t?nik, hogy a közönség valóban a jelenlétérzést keresi az online felületek esetében is, illetve ebben az y generáció egyedítési vágyainak nyomát is felfedezhetjük. 

A könnyebb webes tájékozódás és a kritikák gyorsabb elérése is vonzóbbá teheti az irodalmat, irodalomértést ennek a fiatal generációnak, így Sörös Borbála ötlete is igazán relevánsnak bizonyul ebben a közegben. Az általa vázolt kritikagy?jt? portál koncepciója egyszer?bb, de demokratikus elérést nyújtana a kritikákhoz. Míg ? útveszt?ként látta a portálok által nyújtott sokféleséget, Csuka Botond inkább már a kritikaírás intézményesülésér?l beszélt és arról, hogy kevés az innováció a kritikaírók részér?l, hiszen mindenki sémákat használ a kritikaírás során. (Ellenpéldaként azért mindenképpen szeretném idelinkelni egy – a konferencia egyik szünetében emlegetett – igazán kreatív beszámolót. http://kulter.hu/2012/10/kit-erdekel-meg-egy-kozepkoru-feher-ferfi/ )

Teszem ezt a linkelést annak okán is, hogy a rendezvényen többször is felvet?dtek az online felületek együttm?ködési lehet?ségei is. Egyrészt felmerült annak lehet?sége, hogy a kritikák szerz?inek maguknak is mindenképpen kellene reagálnia más online kritikusok írásai, másrészt esetleg a szerkeszt?k is linkelhetnék a szövegek alá más portálokon található munkákat. Persze itt Székelyhidi Zsolt gondolatai mentén újra felmerül: vajon hogyan fogjuk azt a generációt több kritika elolvasására ösztönözni, akit a m? elolvasására is alig tudunk rávenni? Végül Gaborják Ádám az együttm?ködés jegyében egy ismert szerz? m?vének portálokon átível? közlését jelentette be.

A szerz?ség, illetve a szerz?k kinevelése is többször felmerül? téma lett a két napos program során, hiszen az internettel és az online felületek megjelenésével a profik mellett a félprofi kategóriában alkotók is teret kaptak, mind kritikákról és beszámolókról, mind szépirodalomról beszélünk, másrészt pedig a gyakran félprofi réteget képvisel? fiatal feln?tt generáció ebbe a világba születve könnyebben tájékozódik, így megkerülhetetlen részét képezi ennek a kultúrának. A Kortárs Online képviseletében mind Zólya Andrea, mind pedig Vágó Marianna kiemelték a szerz?gondozás szükségességét, hiszen bár a generáció pozitívumaként Zólya Andrea lelkesedést és a lendületet emelte ki, a konferencián nem egyszer az önérzetességü(n)k került el?térbe. A dokk.hu kapcsán pedig az, hogy gyakran nem tanulni vágynak az írással a fiatalok, hanem inkább egyszer?en megmutatni óhajtják már kialakult(nak hitt) írásaikat.

A színházi kritikák kapcsán a gyakorlottság, a színházi szemiotikai túlterheltség merült fel, mint a jó kritikus ismérve, illetve Mihók Nóra Zsófia beszélt arról, hogy esetükben a pályakezd? kritikusokat igyekeznek olyan színházi el?adásokra küldeni, melyek már ismert irodalmi szövegekre épülnek, így ezeket támaszként használva könnyebben értelmez?dhetnek az el?adások.

Persze nem csak a szerz?k alakultak át az online megjelenés hatására, hanem - ahogyan Boldog Zoltán fogalmazott - az olvasó rehabilitációjára is sor került. Az online kultúrákban sokkal jelent?sebb az interaktivitás lehet?sége, hiszen itt már nem lehet megkerülni az olvasókat: még ha maguk a portálok nem is adnak lehet?séget a kommentálásokra vagy lájkolásokra, a facebook demokratizálja a lehet?ségeket.  

Az olvasói kiszolgálást szolgáló technikai újításként Pál Dániel Levente az Eötvös Kiadó Olvasd, Tanuld, Vidd magaddal programját vázolta, melynek legérdekesebb újító lépése, hogy az okostelefonokon és tableteken olvashatóság mellé egy GPS rendszer kiépítését tervezik, mely lehet?vé tenné, hogy a használó által meglátogatott helyhez is társuljon olvasnivaló, így például az órára siet? diáknak az óra helyszínén máris a megfelel? kiadvány váljon láthatóvá.  

Az esemény néhány momentuma igazán érdekesnek bizonyult, mert a megszokottabb vonalakat követ? irodalomért?i attit?dt?l eltér? utakat jártak végig. Drótos Richárd A Vörös Postakocsi Online munkatársa a honlapok ritmikájára, azaz a küls? strukturáltságukra figyelt, mely alapján három csoportba osztotta az online folyóiratokat a teljesen minimalista megjelenés?ekt?l (pl. alfoldfolyoirat.hu) egészen a „profi liga” tagjaiig, akik teljes mértékben kiszolgálják az olvasókat interaktivitásukkal és folyton frissül? bejegyzéseikkel (librarius.hu, port.hu).

Az el?adások zöme bár kiemelte az online felületek el?nyeit és hátrányait, a szerz?kre és az olvasókra gyakorolt hatásait, mégis úgy t?nt, hogy maguk a szövegek változása mégsem bizonyul olyan er?teljesnek, hogy az online megjelenéssel kapcsolatban gyakran használt forradalmi retorika vagy a paradigmaváltás fogalmának használata indokolttá váljon. A lájkok és a marketing stratégiák b? tárházának emlegetése azonban megalapozottá teszi Braun Barna állítását, miszerint ebben az új környezetben az irodalmi m?vek élményjószágként jelennek meg. (Barna el?adásának anyaga itt: http://prezi.com/mdzm_hxlsbma/miert-hulye-nadas-peter/ )

A kétnapos intenzív rendezvény egy záró slam poetry esttel ért véget, amelynek legnagyobb különlegessége, hogy Simon Márton, Süveg Márk Saiid és Závada Péter mellett a „debreceni újonc”, Asbóth Balázs is bemutatkozott. (videó: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=XwVTa7lLuf0 )

A videó kés?bb azért is bizonyult érdekesnek, mert szemtanúi lehettünk, ahogyan a facebook linkelései radikálisan eltér? kritikák mellett kerültek ki az üzen?falakra, ahol már az azt publikáló Irodalmi Jelennek nincs hatalma. Ilyen linkelésekkel válunk mi a „nagy, szabad” online térben egyszerre szerz?vé, szerkeszt?vé és kritikussá. És még élvezzük is, hogy egyre több a „munkánk”.

KULTOK II. – Online kulturális folyóiratok, Debrecen, MODEM, Multimédia Terem és El?tér, 2013. március 29-30.