Szinte közhelyesnek számít, hogy Magyarországon a halfogyasztás színvonala rendkívül alacsony, mindösszesen 4,5 kg/év. Ezzel szemben az Európai Unióban átlag 22,5 kg, de Portugáliában átlagosan 65 kg halat fogyasztanak évente. Felvetődik a kérdés, hogy mi is lehet ennek az oka? Sokan sokfélét mondanak: hiányos ismeretek, magas árak, nehéz hozzáférhetőség, rossz minőség, nincs halétel - főzési kultúra, stb. 

Az esetek túlnyomó részében, ha itthon valaki friss halat vásárol, vagy főz, az a pontyot választja. Nem csoda, hisz tógazdasági termelésünk erre a fajra alapozott. Azonban az utóbbi időben számos próbálkozás történt új halfajok termelésbe vonására, melyekről általánosságban elmondható, hogy általában ragadozók, gyakran tengeri, szálkamentes, fehérhúsú halak, melyek iszap-íztől mentesek és sokféleképpen elkészíthetőek. Ezeket nem a jól ismert halastavakban nevelik, hanem épületekben lévő, zárt rendszerekben. Ez lehetővé teszi a halak igényének megfelelő speciális körülmények kialakítását. Talán a legismertebb az édes vízben nevelt afrikai harcsa (Clarias gariepinus), melyet több éve termelnek Magyarországon. Ezt a fajt sikerült a legkönnyebben bevezetni a fogyasztásba, köszönhetően szálkátlanságának, viszonylag alacsony árának, illetve annak, hogy nincs erős „hal íze”. Történtek próbálkozások sikeres eredménnyel egy szintén édesvízi faj, a nílusi tilápia termelésére (Oreochromis niloticus) is, mely igen jól nevelhető intenzív körülmények között, ráadásul növényevő, ezért a takarmányban csökkenteni lehet a legdrágább komponens a halliszt arányát és növelni a növényi fehérjeforrásét. 

Mellettük azonban több -ki gondolná?- tengeri hallal is foglalkoznak Magyarországon. 

A barramundi (Lates calcarifer) Ausztráliában, Dél-Kelet Ázsiában honos sügérféle. Néhány éve épült Jászkiséren évi 60 t kapacitású barramundi termelő telep, melynek termékét már több hazai hipermarketben is megvásárolhatjuk. 

A hibrid csíkos sügér (Morone saxatilis x Morone chrysops) egy hibrid. Szülőfajai Észak-Amerikában honosak. A fehér sügér édesvízi, míg a csíkos sügér tengerben él. A keresztezésükkel kapott utódaik öröklik szüleik pozitív tulajdonságait, így nagyon széles körben képesek alkalmazkodni. 

A vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus) legnagyobb állományait a Mexikói-öbölben találjuk. Az USA igen kedvelt horgász- és étkezési célú hala kivételes húsminőségének köszönhetően. Magyarországi termelésbe vonásával a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományi Centrumának Hallaborjában foglalkoznak a barramundi és a hibrid csíkos sügér mellett. Európában kizárólag csak itt található állománya.

A kutatócsoport ezen halfajokkal leginkább takarmányozás technikai kísérleteket végez, illetve különböző biológiailag aktív elemekkel dúsított tápok pozitív élettani hatásait vizsgálja. 

Ezek a halak, mivel melegigényesek kiválóan termelhetőek nagy sótartalmú termálvízben is, mely csökkentheti a termelés költségét is. Ki tudja, Magyarország magas geotermikus potenciáljának köszönhetően néhány év múlva talán itthon is többféle friss tengeri halat vásárolhatunk a boltokban? Mi ezen dolgozunk, de addig is, aki halat akar fogyasztani, az keressen minőségi édes- vagy sós vízből származó halat és tessék elfelejteni a fish fingerst!

„A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.