A torzított gitár hajnalának hangzásától a bluesos áthalláson át az indie-ig terjed a Neonhal zenekar bemutatkozó albumának gitárcentrikus dalgy?jteménye. Nagy Tamás (ének, gitár, dalszerz?) a mai fiatalok számára már totál ismeretlen Vörös Kakas, Tomi Szomorú, majd hosszú kihagyás után a szintén évekkel ezel?tt feloszlatott Amundsen zenekarokban játszott, új zenei ötleteit a Gonzoból ismert Csatlós Pál gyúrta a többi hangszerrel egybe, így született meg négy hónapja a Neonhal húzós és dallamos gitártémákkal egyaránt operáló, kilenc számos lemeze.

A kimunkáltan összeállított dalok a rock and rollba vetett hitr?l tesznek tanúbizonyságot, hiába vallja szerz?jük, hogy Isten felé fordulása motiválta a zenei új kezdetre, Nagy Tomi folyton-folyvást visszatérése a rock zenéhez a m?faj továbbörökítésének áldozatos munkájaként értelmezhet?. Az él? zene örökkévalóságának, a gitárközpontú megszólalásnak rajongása az egész lemez, optimista szemlélet?, ami finomságát ott mutatja meg igazán, hogy egyszerre tud mélyre nyomni és az égbe emelni zenéjével és szövegével egyaránt (Addig). Az Akkordbársony cím? dalt akusztikus játékossága és Csató Dóri (A Nyughatatlan) énekhangja teszi könnyen megjegyezhet? és fülbe mászó darabbá, aminek a végén Subicz Gábor trombitajátéka indítja az aszcenziót. 

Az Ébredj fel! hallgatásakor – els?re és sokadjára is – a néhány nap múlva halálának huszadik évfordulójához érkez? Kurt Cobain jutott eszembe („A legendák örökké élnek/még akkor is, ha korán halnak”), ami nemcsak a kezd? soroknak tudható be, hanem a hangulatnak is, amit a lemez kiváltott – amíg ilyen dalok, albumok születnek Debrecenben, addig a rock and roll nem él?halott, hanem nagyon is él?, magába szippantó zenei mikrokozmosz.