Elsõévesként, az egyetemre bekerülve a várhatóan növekvõ tanulmányi terhek és elvárások ellenére miért lehet fontos egy hallgató számára a Debreceni Egyetemi Színház? Hogyan válhat meghatározóvá a színházcsinálás gondolata? Miért érdemes nézõként is részesévé válni az élménynek? Mit nyújthat egy frissen felvett hallgatónak ez a merõben egyedi közeg?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestem a választ, amikor elkezdtem megírni a cikkemet a jelentõs kulturális programokat egy szervezetbe tömörítõ egyetemi színházról. Ugyanis nem egy társulatként mûködik, hanem a minél színesebb, változatosabb elõadásokat, illetve a kisebb társulatokat próbálja összekötni és felkarolni. Már gimnáziumi éveim alatt is volt alkalmam meglátogatni néhány programot. Vonzott, hogy az egyetemi színház helyszínt és teret biztosított ezeknek az eseményeknek és gyakorta nagyon kedvezõ áron, vagy akár ingyenesen lehetett látogatni õket. Az egyik elsõ elõadás, amihez szerencsém volt, a Nyilas Misi Eksztázis, amit Halmi Gábor írt és rendezett. A mû Móricz Zsigmond, Forr a bor címû regényének alaphelyzetébõl indul ki. Halmi Gábor ezt aktualizálta, majd mûve középpontjába a pakkot és annak tartalmát helyezte.Megragadott, hogyaz alkotó remekül játszott a mondatokkal és ezzel egy idõben kiforgatta önmagából a Légy jó mindhalálig világát. A szabaddráma élesen szól a fiatal korosztály kérdéseirõl, valamint az oktatási rendszerrõl. A második élményem, Áfra János elsõ drámájához fûzõdik. A semmi nem késik egy kisebb közösség sorsának alakulását mutatja be, azáltal, hogy egy társaságon belül egyes emberek jelleme milyen hatást tud gyakorolni másokra. A két példán keresztül jól látható számomra, hogy a Színháznak egyik elsõdleges célja mindennapi életünket mozgató kérdések felvetése. Nem feltétlenül akarja megválaszolni õket, viszont rávilágít egy-egy témára, kérdéskörre, amikrõl érdemes lehet beszélni.

Ahogy egyre inkább megismertem a DESZ történetét és tevékenységét, úgy ragadott magával egyre jobban a szervezet attitûdje. A Színház jelenleg hat társulat mûködését biztosítja. Mindegyik többéves múltnak örvendhet és mind egy saját, egyedi szemlélet mentén fejezi ki önmagát. A tevékenységük szerteágazó: mozgás- és táncszínház, zenés, idegen nyelvû vagy hagyományos színházi elõadások, drámák bemutatása. Az évek során nagy szerepet kapott a francia, a német, az olasz és jelenleg az angol nyelvû színjátszás. Ám céljuk közös: kísérletezni, folyton megújulni és szabadon párbeszédet folytatni egymással, a nézõkkel.

Az Egyetemi Színház évrõl évre egyre sikeresebben látja el feladatát. Számos alkotói mûhely és találkozó valósulhatott meg ennek köszönhetõen. 2013 óta három egyetemi színjátszó találkozó volt és az idén közelgõ negyedik megszervezésébe is szintén sok energiát fektetnek. Emellett az egy éve általuk újra felfedezett, Ökológiai Intézet mellett évtizedeken át kihasználatlanul álló amfiteátrum ad otthont a nyári programsorozatoknak. A DESZ társulatai rendszeres látogatói amatõr színjátszó találkozóknak, kisebb-nagyobb színházi fesztiváloknak is. Szintén megkapó számomra, hogy a Színház tagjai részt vehetnek táborokban, ahol egészen más oldalról ismerhetik meg egymást, valamint önmagukat.

Leggyorsabban és leghatékonyabban talán így fejleszthetik tudásukat. Nem utolsó sorban pedig hatalmas élményt nyújthat minden résztvevõnek egy ilyen kreativitást és játékos kedvet serkentõ tábor. Emellett kétheti rendszerességgel a társulatok vezetõi és meghívott vendégek mindenki számára látogatható nyílt tréningeket tartanak, melyek biztosítják a folyamatos utánpótlást, mivel a nyílt tréningeken való részvétel által lehet elõadásokba bekerülni.Ezeken a mozgásos foglalkozásokon bárki részt vehet, aki igényt érez magában az önkifejezésre, szeretne megismerni másokat, szeretné megismerni önmagát, vagy aki szimplán csak szeretné jól érezni magát. Nem elhanyagolható tény az sem, fõleg elsõéveseknek, hogy aki eljár nyílt tréningekre, az elsajátíthat olyan ismereteket, melyek késõbb hasznosak lehetnek számára elõadásokon, vizsgákon, rendezvényeken, amelyek határozott kiállást igényelnek. Fontos megemlíteni, hogy személyiségfejlesztõ hatása is van.

Összességében kijelenthetõ, hogy a Debreceni Egyetemi Színház törekszik a sokszínûségre, illetve arra, hogy tevékenységével minél szélesebb körben, minél több emberhez jusson el. Nagyfokú nyitottság jellemzi. Mint azt a példák is mutatják ez a színház a tagok számára nem csak színjátszást jelent, hanem azt hogy a legkülönfélébb mûvészeti ágak (képzõmûvészet, irodalom, mozgás, zene stb.) is játékba hozhatók tevékenységük által. Jól látható számomra az is, hogy azok, akik részesei ennek a közösségnek égnek a vágytól, hogy alkothassanak, hogy közölhessenek valamit.

Megmutathassanak egy apró szeletet a saját világlátásukból. Mindezekre lehetõséget biztosít a színház. Megfigyelhetõ, hogy a szervezet jelentékeny kulturális szerepkört tölt be, emellett pedig drámapedagógiai szempontból is meghatározó a jelenléte. Létrejötte hiánypótló volt, ugyanis a Debreceni Egyetemen nincs drámaoktatás.

Ebbõl adódik a Színház amatõr jellege is, hiszen a különbözõ társulatok tagjai mindig amatõr színészek. Mivel az egész rendszeralulról szervezõdik, az emberek egymást és önmagukat ösztönözve fektetnek egyre több munkát a színház mûködésébe és ez az erõ viszi elõre a szervezetet. Ennél a pontnál számomra világossá vált a DESZ szellemisége és egyben legvonzóbb oldala. Az, ha valaki amatõr ebben a közegben, nem jelent hátrányt számára, nem jár megkülönböztetéssel, mert ez nem értékítéletként funkcionál, hanem sajátos minõségnek tekinthetõ. Képzettségtõl függetlenül bárkinek, aki szeretne a részese lenni ennek a páratlan élménynek, adva van a lehetõség az önkifejezésre. Ezen szellemiség mentén gyakran valami nagyon mélyen õszinte dolog születik, amit csak nézõként vagy alkotóként lehet átélni. Ez az, ami miatt szerintem érdemes ezzel az ember és személyiség közeli színházzal törõdni, figyelmet szentelni rá. Hiszen akármennyire is nehezedik majd rám sok feladat az évek során, úgy gondolom, hogy az Egyetemi Színház minden ráfordított percet, órát, napot, hetet, hónapot, évet megérdemel az értékei miatt.

Számomra úgy tûnik, hogy minden látásmód egyenlõen érvényesülhet ebben a színházi miliõben. Persze, mint mindenhol, súrlódások lehetnek, nem csak gondolatokban, hanem világnézetekben, látásmódokban egyaránt. Mindezek okaként felhozható a szervezet heterogeneitása, hiszen nem biztos, hogy egyetért mindenki mindenben, viszont az egymás iránti tisztelet és a hozzáállás, miszerint minden vélemény, minden irány a maga nemében értékes, egyedi és magában hordozza a saját minõségét, lehetõvé teszi, hogy egymástól eltérõ mûvészeti ágak, gondolatok, látásmódok férjenek meg egymás mellett, a folytonos fejlõdést segítve.

Bõvebb információkért, az aktuális eseményekért, a folytonos tájékozódás érdekében érdemes meglátogatni a DESZ holnapját:http://deszinhaz.hu/, vagy a színház facebook oldalát.

Részemrõl garantált, hogy ott leszek az elsõ nyílt tréningen és mindent meg fogok tenni azért, hogy segíthessem ezen elhivatott közösség munkáját.

És azt tanácsolom azoknak, akik érdeklõdnek, hogy jöjjenek el, akár tréningekre, akár elõadásokra és nézzék meg maguknak, hogy mire képes a Debreceni Egyetemi Színház. Megláthatják, hogy mennyire varázslatos dolog a színház eszközeivel viszonyulni az élethez. Biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni!