A tények:
1995 óta nem került magyar csapat a Bajnokok Ligája fõtáblájára. Ez a Lokinak - a Levszki Szófia legyõzése után - végre sikerült. Azóta népszerûségük töretlen, rengetegen szerették meg õket.  Annak ellenére, hogy nulla ponttal állnak a csoportjukban, a szurkolók ugyanúgy a csapat mögött állnak, mintha legalábbis elsõk lennének.

Mindenekelõtt szeretnék gratulálni, hogy végre magyar csapat is bejutott a Bajnokok Ligájába. Ez rendkívüli teljesítmény, még akkor is, ha a legjobb tizenhat közé nem kerülnek be, mert nem az eredmény számít, hanem a szép játék: az, hogy büszkén lépjenek pályára és legjobb tudásuk szerint játszanak. Mindenki tudja, hogy a legnagyobb csapatok, a BL kicsit más színvonal, mint amit Magyarországon tanulni, játszani lehet.

Itt Debrecenben minden remek, a meccsnézések hangulata kiváló, és ez az eredménytõl független. Sõt a meccsnapon a Loki- láz már elõtte elkezdõdik, délután már egyre több piros- fehér sálas embert látni, akik cinkos összenézéssel tudatják egymással, hogy igen, este ott lesznek, és egy emberként drukkolnak majd kedvenc csapatuknak! Aki nem jutott ki külföldre, vagy Budapestre, az itt a DEAC pályán megnézheti a meccseket. Ezek mindig jól sikerült, bulis esték, rengeteg csoporttársammal találkozom ilyenkor. Bár az is igaz, hogy a Teniszkében kétszer akkora a sor, mint általában. Ha esik az esõ, vagy hideg van, beülünk egy kocsmába megnézni a mérkõzést, de a helyzet ugyanaz, mint a DEAC-nál: teltház, tíz perc sorbaállás egy pohár sörért. Mégis más csoportban, a többi szurkolóval együtt tölteni ezeket az estéket, ezért mi is tizen- tizenöten szoktunk összegyûlni. Még lányok is!

Hát igen. Tény, hogy még talán nem minden nõnemû érett meg a focira, de sokkal kevesebbszer kellett elmagyarázni nekik a les szabályt, hamarabb felfogták, mint gondoltam, de azt még álmomban sem hittem volna, hogy egyik- másik lány nagyobb temperamentummal szurkol, mint egy ötvenes „õsdrukker” férfi. Szerintem ennek a hatalmas, foci iránti lelkesedésnek több oka lehet. Van, akit csak a "csordaszellem" húz, jönnek a barátnõk, hát jön õ is. Semmi egyéb. Van, akinek jól jön ez a focimeccs az esti buli elõtti bemelegítéshez, és mivel itt sok fiú van, egy- egy laza flört simán belefér a félidei tizenöt perces szünetben. Olyat is ismerek, akit eddig abszolút nem érdekelt ez az egész õrület, de most, hogy egy magyar csapat ilyen messzire eljutott, elkezdett érdeklõdni a futball iránt.

Most mindenki magáénak érzi a Lokit, még az is szurkol, aki a hazai bajnokságban egyébként más csapat drukkere. Sikerült összehozniuk az országot. A legközelebbi meccsre együtt megyünk fel a haverokkal, különvonattal Pestre. Remélem akkor sem fogunk csalódni. Hozom a barátnõmet is, bár a B- középbe még nem merem bevinni, ott ugyanis szabályok vannak: ha nem szurkolsz rendesen, akkor kinéznek, szitkozódások közepette hazazavarnak. Na igen, ez a magyar keménymag! Azt is meg kell említenem, hogy az árak rendkívül hallgatóbarátak, és bár idén még ösztöndíjat nem kaptam, az 5500 Ft-ot három BL meccsért egyáltalán nem sajnálom, a különvonat pedig 1500-ért ugyancsak nem sok. Annyira jó, hogy mi, debreceni egyetemisták is ott tudunk lenni biztatni titeket!

Zárásképpen csak annyit, hogy nem hittem volna, hogy a focinak ekkora közösségteremtõ ereje van, jó érzés a füstös kiskocsmában, a hideg sportpályán, vagy ismerõsök lakásában összegyûlve érezni, hogy tartozom valahová, hogy magyar vagyok.

Hajrá Loki!