Elkerülhetetlen, hogy a sokszor egyhangú egyetemi órák alatt vagy után ne vegyünk magunkhoz némi alapvető táplálékot. Egy korábban végzett statisztika szerint megállapították, hogy a napi táplálkozási ritmusban táplálkozás-élettani szempontból a hallgatók 68,1%-ánál a reggeli és a vacsora fogyasztásában (rendszeresség, megítélés) kifogásolnivaló van. Vagyis, majdnem 70 százalékunk rendszertelenül táplálkozik. Az arány kíván némi elgondolkodtatást, de lássuk mi is a helyzet nálunk, a Debreceni Egyetemen!

1. Menza-körkép
A helyi menza előnye, hogy viszonylag közel van az egyetemhez, gyors a kiszolgálás és főtt ételhez jut hozzá az éhes hallgató. Persze van, aki nincs megelégedve a minőséggel, sőt az árakkal sem. Átlagosan 500 és 700 forint körül vásárolhatsz menüt.

„Két- három napot menzázok. A menükből szoktam mindig valamit választani. Egy kicsit drágának tartom a menzát, de annyit viszont megér, hogy meleget egyen az ember.” (Kristóf, II. évfolyam, vegyészmérnök)

„Általában valamilyen levest, második fogásnak meg lasagne-t vagy rántott sajtot választok. Jól tudok vele lakni. Szerintem jól főznek, meg vagyok elégedve az árral is. Sokkal jobb, mint ezek a gyorséttermi kaják.” (Anna, I. évfolyam, TTK)


2. Büfé, éttermek, gyors kaja
Van, hogy nem jut idő az étkezésre, és rászorulunk két óra között egy gyors kajára, vagy a legközelebbi étterem olcsó menüjére. A büfében nagy a választék, a sütiktől kezdve a szendvicsek, gyümölcsök, tejtermékek széles palettája megtalálható. Persze gyorsétteremben vagy büfében étkezni nem olcsó, és nem is egészséges.

„Általában otthon eszek, és ritkábban főzök. A főétkezést büfében vagy éttermekben intézem inkább. Mindig ezer forint alatt ebédelek. Nem eszek sokat, mindig kis adagot kérek, és legtöbbször csirkemellet választok valamilyen körettel, vagy hideget otthon. Próbálok minél tudatosabban étkezni, napi öt-hatszor mindenképp, kis adagokat.” (Alexa, II. évfolyam, pszichológia)

„Reggelizni nem szoktam, mert reggeltől estig az egyetemen vagyok. Kaját nincs időm készíteni, sokszor lyukas órám sincs, hogy el tudjak menni valahova ebédelni. De az is előfordul, hogy éppen nincs mit csinálnom és kényszerből összeeszek mindent.” (Ági, II. évfolyam, ÁOK)


3. „Konyhatündér-én” (az a legjobb, amit magad csinálsz?)
Albérletben, vagy koliban saját maguk szakácsai a konyhatündérek. Előnye, hogy te készítheted el eszményi ételkreációdat, annyit főzöl, amennyit megeszel (jobb esetben), és magad szidhatod a szakácsnő helyett, ha véletlenül elrontottál valamit. Ugyanakkor ez mégis időigényes, körülményes és roppant költséges. Ha abból indulok ki, hogy megveszed a hozzávalókat, neki látsz a főzésnek, megeszed és még el is mosogatsz... Rámehet egy délután is.

„Általában magamnak csinálok, nem étkezem a menzán. Szeretek főzni. A Dóci közel van, ott be lehet vásárolni, az árak is tűrhetők. Az embernek meg sok ideje van itt a koliban. Főleg tésztát szoktam csinálni valamilyen szósszal. A húslevest is hamarosan ki szeretném próbálni. Nem eszek rendszeresen, csak ha éhes vagyok.” (Ádám, I. évfolyam, programtervező informatikus)


4. Otthoni ízek öröme
Sokan otthon elkészített kaját hoznak magukkal. Ebben az esetben is a saját ízlésednek megfelelően főznek rád, vagy magadnak, szendvicset készítesz, gyümölcsöket pakolsz be. A legnagyobb előnye, hogy sokat spórolsz. Azonban nehéz lehet tőle a táskád, összenyomódik a szendvics, kifolyhat az üdítő a táskádban.

„Két szobának van egy közös hűtője, oda be kell szorítani a hozott ételeket. Nekem rendszeres a táplálkozásom, eszem naponta háromszor. Annyi kaját hozok magammal, hogy az egész hétre elég. Rendszeresen főzünk is, mikor mit, például paprikás krumplit.” (Anti, II. évfolyam, vegyészmérnök)

„Mindig hozok otthonról három napra ebédet, de kedden az óráim miatt nem tudok haza járni, ezért a menzán eszek. Én nem tartom drágának, mert hatalmas adagot adnak, meg nagyon finom. Amikor nincs kajám, általában összedobok valami egyszerűt. Ha meg nincs időm, akkor csak zacskós ételeket, ami tíz perc alatt megvan.” (Jucus, I. évfolyam, építész)


Ha valóban igaz a mondás, mely szerint az vagy, amit megeszel, akkor az egyetem környékén található étkezési lehetőségek még jobban meghatározzák, amik vagyunk. Reggeli rohanás, egy kis koffein és boldogsághormon két óra között, majd újabb rohanás, egy szendvics gyors elfogyasztása két megálló között, vagy a szomorú kijelentés, hogy „nem volt időm enni, egyébként is spórolok, vagy fogyózom”. Mi, egyetemisták ugyanis bárhol, bármit, bármikor, talán csak egyféleképpen nem tudunk enni: nyugodtan és normálisan.