Elkerülhetetlen, hogy a sokszor egyhangú egyetemi órák alatt vagy után ne vegyünk magunkhoz némi alapvetõ táplálékot. Egy korábban végzett statisztika szerint megállapították, hogy a napi táplálkozási ritmusban táplálkozás-élettani szempontból a hallgatók 68,1%-ánál a reggeli és a vacsora fogyasztásában (rendszeresség, megítélés) kifogásolnivaló van. Vagyis, majdnem 70 százalékunk rendszertelenül táplálkozik. Az arány kíván némi elgondolkodtatást, de lássuk mi is a helyzet nálunk, a Debreceni Egyetemen!

1. Menza-körkép
A helyi menza elõnye, hogy viszonylag közel van az egyetemhez, gyors a kiszolgálás és fõtt ételhez jut hozzá az éhes hallgató. Persze van, aki nincs megelégedve a minõséggel, sõt az árakkal sem. Átlagosan 500 és 700 forint körül vásárolhatsz menüt.

„Két- három napot menzázok. A menükbõl szoktam mindig valamit választani. Egy kicsit drágának tartom a menzát, de annyit viszont megér, hogy meleget egyen az ember.” (Kristóf, II. évfolyam, vegyészmérnök)

„Általában valamilyen levest, második fogásnak meg lasagne-t vagy rántott sajtot választok. Jól tudok vele lakni. Szerintem jól fõznek, meg vagyok elégedve az árral is. Sokkal jobb, mint ezek a gyorséttermi kaják.” (Anna, I. évfolyam, TTK)


2. Büfé, éttermek, gyors kaja
Van, hogy nem jut idõ az étkezésre, és rászorulunk két óra között egy gyors kajára, vagy a legközelebbi étterem olcsó menüjére. A büfében nagy a választék, a sütiktõl kezdve a szendvicsek, gyümölcsök, tejtermékek széles palettája megtalálható. Persze gyorsétteremben vagy büfében étkezni nem olcsó, és nem is egészséges.

„Általában otthon eszek, és ritkábban fõzök. A fõétkezést büfében vagy éttermekben intézem inkább. Mindig ezer forint alatt ebédelek. Nem eszek sokat, mindig kis adagot kérek, és legtöbbször csirkemellet választok valamilyen körettel, vagy hideget otthon. Próbálok minél tudatosabban étkezni, napi öt-hatszor mindenképp, kis adagokat.” (Alexa, II. évfolyam, pszichológia)

„Reggelizni nem szoktam, mert reggeltõl estig az egyetemen vagyok. Kaját nincs idõm készíteni, sokszor lyukas órám sincs, hogy el tudjak menni valahova ebédelni. De az is elõfordul, hogy éppen nincs mit csinálnom és kényszerbõl összeeszek mindent.” (Ági, II. évfolyam, ÁOK)


3. „Konyhatündér-én” (az a legjobb, amit magad csinálsz?)
Albérletben, vagy koliban saját maguk szakácsai a konyhatündérek. Elõnye, hogy te készítheted el eszményi ételkreációdat, annyit fõzöl, amennyit megeszel (jobb esetben), és magad szidhatod a szakácsnõ helyett, ha véletlenül elrontottál valamit. Ugyanakkor ez mégis idõigényes, körülményes és roppant költséges. Ha abból indulok ki, hogy megveszed a hozzávalókat, neki látsz a fõzésnek, megeszed és még el is mosogatsz... Rámehet egy délután is.

„Általában magamnak csinálok, nem étkezem a menzán. Szeretek fõzni. A Dóci közel van, ott be lehet vásárolni, az árak is tûrhetõk. Az embernek meg sok ideje van itt a koliban. Fõleg tésztát szoktam csinálni valamilyen szósszal. A húslevest is hamarosan ki szeretném próbálni. Nem eszek rendszeresen, csak ha éhes vagyok.” (Ádám, I. évfolyam, programtervezõ informatikus)


4. Otthoni ízek öröme
Sokan otthon elkészített kaját hoznak magukkal. Ebben az esetben is a saját ízlésednek megfelelõen fõznek rád, vagy magadnak, szendvicset készítesz, gyümölcsöket pakolsz be. A legnagyobb elõnye, hogy sokat spórolsz. Azonban nehéz lehet tõle a táskád, összenyomódik a szendvics, kifolyhat az üdítõ a táskádban.

„Két szobának van egy közös hûtõje, oda be kell szorítani a hozott ételeket. Nekem rendszeres a táplálkozásom, eszem naponta háromszor. Annyi kaját hozok magammal, hogy az egész hétre elég. Rendszeresen fõzünk is, mikor mit, például paprikás krumplit.” (Anti, II. évfolyam, vegyészmérnök)

„Mindig hozok otthonról három napra ebédet, de kedden az óráim miatt nem tudok haza járni, ezért a menzán eszek. Én nem tartom drágának, mert hatalmas adagot adnak, meg nagyon finom. Amikor nincs kajám, általában összedobok valami egyszerût. Ha meg nincs idõm, akkor csak zacskós ételeket, ami tíz perc alatt megvan.” (Jucus, I. évfolyam, építész)


Ha valóban igaz a mondás, mely szerint az vagy, amit megeszel, akkor az egyetem környékén található étkezési lehetõségek még jobban meghatározzák, amik vagyunk. Reggeli rohanás, egy kis koffein és boldogsághormon két óra között, majd újabb rohanás, egy szendvics gyors elfogyasztása két megálló között, vagy a szomorú kijelentés, hogy „nem volt idõm enni, egyébként is spórolok, vagy fogyózom”. Mi, egyetemisták ugyanis bárhol, bármit, bármikor, talán csak egyféleképpen nem tudunk enni: nyugodtan és normálisan.