Szinte mindnyájan ki vagyunk téve a kereskedelmi televíziók által sugárzott népbutító műsoroknak. Elkeserítőnek találom, hogy a magyar médiában minden héten végignézhetünk főműsoridőben olyan „show- műsorokat”, ahol a minőség, és érték valahol a béka feneke alatt úszkál.

Arról nem is beszélve, hogy ezekből mennyit is „kaszálhatnak” a kreatív (?) szakemberek, celebek, készítők. Gondolok itt olyan esti programra, ahol egy roma család életét lehetett végignézni hétfő esténként a veszekedésekkel és ordenárésággal együtt. Ráadásul szóhasználatuk beépült a köztudatba, mint például "dikmá' ", "csajje", "Bejja" "more" és egyéb szép magyar szókapcsolatok. Vagy ott vannak a délutáni talk-showk, ahol egy ország előtt bevallják egymásnak az emberek a megcsalást, majd milyen megdöbbentő módon, egymásnak esnek a felek, és biztonsági őrök beavatkozása szükséges. De ez is a célja az ilyen műfajoknak, elvégre milyen unalmas lenne a délutánunk egy jó kis konfliktus nélkül? Miről pletykálhatna a szomszéd Gizi néni Marika nénivel, ha nem arról, hogy ki kit ütött meg a tegnapi adásban.

Az új módi pedig az lett, hogy a magyar média „sztárjaival” csinálnak esti programot a tv nézők számára. Láthattuk őket a dzsungel közepén smink és civilizáció nélkül, sőt egyesek az afrikai szavannán is megcsillogtathatták bátorságukat. A hétvégi újabb sztárcsinálás titánjai pedig azok a hírnévre áhítozó fiatalok lettek, akik 13 évesen, tetőtől talpig sminkben, csini ruciban, trendi haljkoronával azt hiszik, kellő énektudás nélkül meghódítják majd a világot. A zsűri pedig mosolyogva bólint, a néző sms-t küld rájuk, aztán majd a továbbjutottak is lassan eltűnnek egy CD lemezzel a süllyesztőben...

Főzőműsor helyett celeblátogatás vacsorával egybekötve jár az ínyenc fanatikusoknak, akik a képernyő előtt csurgatják nyálukat a jobbnál jobb falatok, vagy hírességek után. Főfogásnak valami undormány kerül a szépen megdíszített asztalra, nasi előtt egy kis "show" (hátha mentik a menthetőt) és a desszert után a pontozás egy limuzinban. A győztes pedig elrepülhet valami egzotikus helyre, amit persze a lelkes néző egy másik adásban nyomon is követhet. Egy újabb őrületben pedig középkorú asszonyok utolsó és egyben szánalmas, ám mégis nevetséges próbálkozását követhettük nyomon, ahogy férjet próbálnak szerezni maguknak. (Még jó, hogy nem nekünk kell szavazni, ki a legjobb feleségjelölt.)

Bizony, itt jártunk 2009 végén, és elkerülhetetlen, hogy ne ezekről halljunk akár egymástól, rádióktól, vagy ne erről olvassunk az újságokban, plakátokon. A legrosszabb az egészben talán az, hogy ezeken a műsorokon nőnek fel a gyerekek, és azt hiszik, az a normális, amit ilyen műsorokban különböző karakterű emberek bohóckodnak ország- világ előtt. A szerencsétlen pihenésre vágyó ember csupán egy kis kikapcsolódásra vágyik, és megbotránkoztató szórakoztató műsor címmel ellátott szeretetcsomagot kap ajándékba a kereskedelmi televízióktól...