Itt a Karácsony, az újév, mindenki ünnepel, na meg persze vizsgázik. Korda Györggyel és feleségével, Balázs Klárival beszélgettem, hogyan telnek náluk az ünnepek.

- Hogyan telik Kordáéknál a Karácsony?

Balázs Klári: - Röviden tudnám jellemezni: csendesen. Megfõzöm a kedvenc ételeinket, ami általában pulyka. Hagyományos karácsonyi ételek kerülnek az asztalra, csak néha újítok be valami különlegességgel. Szenteste mindig otthon vagyunk, hármasban töltjük ezt az estét anyukámmal és a két kutyussal, akik szintén családtagok. Másnap még egy kicsit pihenünk, és harmadnap elõfordul, hogy elmegyünk a család többi tagjához, elsõsorban az unokahúgomhoz, aki nagyon-nagyon jól fõz. Úgyhogy csendben telnek az ünnepek, olvasással, tévézéssel. Mi nem töltünk túl sok idõt év közben otthon, szóval ez ilyenkor kikapcsolódásnak is kiváló. Ugyanúgy telik tehát, mint másnál.

Korda György: - Még talán puritánabb is, mint egy átlagos családnál.

BK: - Voltak azonban érdekes karácsonyaink is. Ausztráliában nagyon különleges volt, mivel ott húsz-harminc fok van. De a Mikulás ott is felöltözik, és úgy járkál az utcán. Teljesen más a hangulata. Ha külföldre megyünk, akkor általában olyan helyet keresünk, ahol nyár van, például Florida vagy Dubai. De voltunk már Kanadában is, ahol meg hideg volt. Torontoban mínusz tíz fok volt és száraz hideg, de nagyon jól éreztük ott is magunkat.

KGy: - Nekem volt egy furcsa karácsonyom, amikor még nem is ismertelek téged (Klárikának - a szerk.). Egyedül voltam, az akkori barátnõm Pécsett volt és én a boxer kutyámmal kettesben töltöttem a Szentestét. Végigsétáltunk az utcán, egészen át az Erzsébet-hídon és vissza, és nem találkoztunk senkivel. Soha ilyen karácsonyom többet nem volt. Egyedül voltam, mégse éreztem magam egyedül valamiért, és ez a karácsony úgy megragadt bennem. Hála a jó Istennek mióta Klárikát megismertem, azóta nagyon szép karácsonyaink vannak. Õ mindig fõz, ha otthon vagyunk. Kicsit elgondolkodtató a karácsony nekünk, gondolatban összegezzük az eltelt évet. Az ünnep az összetartozásunkat is erõsíti.

- Karácsonykor egyáltalán nem is vállalnak fellépéseket?

BK: - Á, dehogyis! Ilyenkor mindenki otthon van, és ez így is van jól.

KGy: - Nem vállalunk. Emlékszem egyszer volt olyan, hívtak egy templomba, hogy énekeljem el az Ave Mariát, de nem vállaltam el, nem akartam Klárikát se magára hagyni.

- Az ajándékozás hogy szokott történni? Gondolom közel harminc év után már nehéz meglepni a másikat valamilyen újdonsággal...

KG: - Mi valahogy szeretünk kimaradni a karácsonyi ajándékozásból. Másoknak veszünk ajándékokat minden évben, de egymásnak nem szoktunk.

BK: - Én személy szerint az ajándékozásról azt gondolom, hogy amikor meglátok valamit, és az megtetszik, akkor azt megveszem, nem várok karácsonyig. Ajándékozni még alapítványoknak is szoktunk, persze csak titokban, nem akarjuk hogy, megtudják. Mi utáljuk, ha valaki csak azért adományoz, hogy megjelenjen vele a médiában. Az ember ne azért adjon, hogy hírnevet szerezzen magának. Jótékonykodni nem csak karácsonykor szoktunk, a Szeretetszolgálatnak egész évben adunk ruhákat, cipõket. Most nemrég a Magyar Kultúra Alapítvány szállodáiban az összes ágyat mi cseréltük le.

- Az emberek nagy része egész évben nem jár templomba, karácsonykor mégis a legtöbben elmegyünk. Önökre mennyire jellemzõ a templomba járás karácsonykor?

BK: - Gyermekkoromban mindig elmentünk ilyenkor templomba, ma már nem szoktunk. Persze egy templomi istentiszteletnek megvan a maga varázsa, hangulata, azt nem pótolhatja semmi. De mi is csatlakoztunk a modern világhoz, általában a tévében megnézzük a pápa ünnepi áldásának közvetítését a Vatikánból.

- Mi a helyzet a szilveszterrel? Azt is kettesben, vagy szûk családi körben töltik?

BK: - Szilveszterkor legtöbbször dolgozunk, általában a fõvárosban; vidéken ilyenkor annyira nem szoktunk fellépni. Azt hiszem egyszer megpróbáltunk otthon maradni, de nem is éreztük jól magunkat.

KGy: - Volt egyszer egy olyan szilveszterem, amikor még egy zongorista barátommal léptem fel, akkor rengeteg meghívásunk volt. Õ a tizennyolcadik után megelégelte a rohanást és azt mondta: "Na Gyurikám, szevasz!"- és otthagyott a fellépések kellõs közepén. Az még nagyon pörgõs idõszak volt. Ma már azért nincs ekkora hajtás, mégse tudnánk elképzelni, hogy otthon legyünk ketten, nézzük a tv-t. Ha nem is lépünk fel, akkor is elmegyünk valahová társaságba, vagy a pókerklubunkba, ahol vacsora és mûsor is szokott lenni ilyenkor.

- Szilveszterkor is van póker?

BK: - Ajjajj! Akkor csak igazán! (nevet - a szerk.)

- Egyébként az ünnepekkel hogy állnak? Megtartják õket?

BK: - A Valentin napot mindig megtartjuk. Kanadában tartottuk az elsõt, akkor még itthon azt se tudták, mi az, szinte velünk érkezett haza ez az "ünnep" huszon pár évvel ezelõtt. A házassági évfordulónkat mindig megtartjuk, ezt az együtt töltött huszonnyolc év alatt még soha nem felejtettük el. Amit nagyon sajnálok, hogy augusztus 6-án van a születésnapom, 12-én pedig a névnapom és egy ajándékkal mindig el vagyok intézve! (nevet - a szerk.)

KGy: - Most az én születésnapom lesz nagyon megünnepelve! 2009. január 4-én leszek ugyanis hetven éves! A születésnapi bulimról már értesültem az újságokból meg a tv-bõl. Meglepetést akartak Klárikáék, de hát nehéz bármit is titokban tartani.