22 ember kivégzését tervezte meg egy 22 éves budapesti egyetemista, aki mintegy másfél éve tudatosan készült a bûntényre - jelentette be a Budapesti Rendõr-fõkapitányság bûnügyi fõigazgatója rendkívüli sajtótájékoztató keretein belül február 12-én. A tegnap elfogott fiatal egy egyetemen és egy bevásárlóközpontban kívánta végrehajtani tettét. Egy 9 milliméteres Parabellumot tartott otthon, a cél érdekében pedig egy sportlövõ klubba is beiratkozott, így rendelkezett fegyvertartási engedéllyel. Kihallgatásán bevallotta szándékait, indoklásként pedig elmondta: vonzódik az iskolai mészárlásokhoz.

"Az egymásra való odafigyelést, a másikkal való törõdést kell újra megtanulnunk, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különbözõ generációk között is - Jancsák Csaba ifjúságkutató szerint ez az, ami megelõzheti a tragédiát. A kutató az Edupressnek elmondta: "Újra kell épülnie a közösségeknek, valamint a szolidaritás, az együttmûködés értékvilágának, csak így sikerülhet a konfliktusok, traumák, frusztrációk feldolgozása." Hozzátette: több mint húsz éve nem történt változás a hazai ifjúságpolitika helyzetét illetõen, a fiatalok sok esetben csak dekorációként jelennek meg, az ifjúság világának mélyebb megértése csak a szavak szintjén érvényesül, a fiatalok döntésekbe való bevonódásának lehetõségei pedig csak korlátozottan léteznek" - mondta a szociológus. "Az ifjúságügy csak problémákon keresztül jelenik meg a társadalom tagjai elõtt, ez a probléma-centrikus megközelítés az ifjúság világát probléma halmazként látja, holott a helyes megközelítés az erõforrás-centrikus lenne." Az ifjúságszociológus hozzátette: a pénz hajszolása mellett nem érvényesül a társadalmi tõke, így elvész az emberek közötti kooperáció, megszûnik a szolidaritás.

Jancsák Csaba szerint a 90-es évektõl a kapitalista fejlõdésnek egy különösen egymást kijátszó, versengõ változata alakult ki hazánkban, mely erõsen bizalomhiányos és magába zárkózó társadalmat feltételez. Az aktív segítségnyújtás igénye nagyon alacsony, a civil szervezetek száma és a lakosság civil aktivitása csekély. Azok a fiatalok, akik magányos farkasnak érzik magukat, frusztrációkkal küzdenek. "Az individuális versengés jellegzetessége az, hogy ha valaki nem tudja felvenni a versenyt, és például elvész az egyetemi élet útvesztõiben. Õ magára marad, problémáit nem tudja feldolgozni, melyben segíthetné az, ha gondjait megbeszélhetné másokkal, akik kifejezik, hogy fontos a számukra" - mondta Jancsák Csaba. Hozzátette: egyes esetekben a frusztrációk és az, hogy még meg sem hallgatnak, nem vesznek komolyan, a „majd én megmutatom” érzéséhez vezethetnek, és a történetnek borzalmas gondolatok és tragikus befejezés lehet a vége. Jancsák szerint "ha a hallgatók között az egymástól való félelem üti fel a fejét, az az atomizálódást, az elmagányosodást fokozza. Ez nem járható út. Az nem megoldás, ha az intézmények biztonsági szolgálatát megerõsítik - emeli ki a kutató - mert az esetek megelõzése a megoldás". A törõdést kell felerõsíteni, de nem csupán az azonos korosztályúak, hanem a különbözõ generációk között is. Jancsák Csaba kifejti: a társas készségekre nevelést az óvodában és az iskolában is gyakorolni kell, ki kell alakulnia a magunkért és egymásért való felelõsségvállalásnak, hiszen az optimizmus és az együttmûködés mintái megtanulhatók. Ez azonban csak a felnõttek - oktatók, szülõk, szakemberek, politikusok - illetve a fiatalok együttmûködésével valósulhat meg.