Ki jár manapság már moziba? Mi a helyzet itthon? Sajnos nagyon kevesen látogatják a filmszínházakat! Legalábbis lényegesen többen voltak évekkel ezelõtt. Míg mikor a mozi új volt, bizony nagy számban özönlöttek a nézõk a vetítõtermekbe. Hazánkban is így volt ez, nem csak a külföldi filmekkel, hanem a hazai alkotásokkal kapcsolatban is.

Hogyan tekintünk a magyar filmre ma? És miért nem örvend nagy népszerûségnek ? Az internetes letöltésekkel magyarázható, hogy miért csökken az eladott jegyek száma. Könnyen elérhetõ és népszerû, hogy a világhálóra feldobott filmeket, otthoni környezetben nézze meg az ember. Nincs értelme kidobni a pénzt, nem is keveset, arra amit ingyen megkaphatunk. Ezzel bizony több baj is van. Ezáltal nem támogatjuk a filmkészítést! Ha nagyobb összegek folynának be, színvonalasabb alkotásokat lehetne létrehozni (kérdés persze, hogy az extra profit, ténylegesen a jobb filmekre menne el vagy pedig valaki zsebébe vándorolna). A tehetséges új rendezõk operatõrök, írók is elesnek a lehetõségtõl, hogy karriert fussanak be és felemeljék hazánk filmmûvészetét egy magasabb, akár nemzetközi szintre is. Ez a probléma viszont globálisnak tekinthetõ, mindenhol jellemzõ.

Az egyetemen megkérdezett hallgatók közül i sokan vallják, hogy nem sûrûn járnak moziba, átlagban körülbelül 2 havonta egyszer. Ekkor is inkább a külföldi filmeket, hollywoodi sikerprodukciókat nézik. A legtöbben pedig inkább kerülik a magyar filmeket, vagy csak nagy ritkán tekintenek meg egyet-egyet, de azt sem feltétlen moziban. Nem gondolják, hogy érdemes lenne megnézni õket nem igazán szórakozatóak, bár amelyek „amerikai mintára” készülnek, azokra szívesebben beülnek. Hiába a jól bevált recept itt is mûködik.

Ha valaki azt hallja itthon, hogy magyar film, rögtön elõítéletekkel van iránta. Miszerint színvonaltalan, gyenge, nézhetetlen. Ám nem feltétlenül van ez így. Igaz, hogy hosszú idõszak volt, mikor a mûfajiság megszûnt nálunk és a köznyelvben mûvészfilmnek nevezett alkotások jöttek létre. Ám mégsem nevezném Ãµket azoknak. Reflektáltak a problémákra, kritikusak voltak és nem a puszta szórakoztatást tûzték célul. A mai filmek pedig Amerika majmolókká váltak. Ami talán nem lenne gond, ha a filmek színvonala megütne egy szintet, de sajnos errõl szó sincs, bár akad egy-két elfogadható alkotás. Ennek ellenére igenis vannak jó magyar filmek, mindössze az a probléma velük, hogy nem tudnak kikerülni a mozikba vagy polcokra DVD formában. Nincs rá keret, nincs támogatás. Pedig filmfesztiválokon igen csak jól szerepelnek a hazánk alkotói. Az állami támogatást is meg fogják nyirbálni a közeljövõben. Ez ismét nem tesz jót a filmezésnek, de feltehetjük a kérdést, hogy azokat a milliókat, amikkel egy-egy filmet támogatnak, miért ilyen minõségû mozit sikerült létrehozni? Nem mindenhol mûködik persze így a dolog, van olyan ország ahol nincs állami támogatás, de ott nagyobb a magántõke a stúdiók tõkéje, ami kellõképpen fedezi a kiadásokat.

A gondok nem csak a filmekkel vannak, hanem sokszor a nézõkkel is. Mindent a hollywoodi pörgõs akcióhoz hasonlítanak. Más mûfajokat képtelenek befogadni, vagy nem is akarnak. Hisz minek feladni a jól bevált szórakozást? Inkább nem néznek olyan filmeket, amik elgondolkodtatnak és nem csak a cikázó és gyors vágások orgiáját kell élvezni.

A már unásig emlegetett és kifogásként használt gazdasági válság, ennek az iparágnak/mûvészetnek sem kedvezett. A drága mozijegyek és a szórakozás költségei mára drágának bizonyulnak. Egy ördögi kör ez, amibõl talán nincs is kiút. Nincs mozizás, nincs bevétel, nincs „jó” film, nincs mozizás...

Ez a szomorú helyzet. A magyar film, alulról kacsingat a magasba, de számottevõen nem jut elõbbre. Talán hamarosan jön egy új generáció, ami képes olyat produkálni, amely felrázza a mozikat.