Annak idején elkezdett egy érdekes sorozatot adni az egyik kereskedelmi televízió, amibe véletlenül botlottam egy unalmas péntek estémen. A címe: Hazudj, ha tudsz. Igazából nem a történeten van a hangsúly egyik részben sem, hanem azon, hogy egy amerikai tudós, aki saját céget alapított, különbözõ felkérésekre, leleplezze a hazugságot, kiderítse, ki mond igazat. Ez az egész elgondolásra késztetett, hogy vajon a hétköznapi életben, mi, laikusok mennyire vesszük észre a hazugság árulkodó jeleit. Merthogy, vannak jelek a testbeszédben. Ezekbõl íme néhány példa, testrészekre lebontva:

Az egyik legtipikusabb, önkénytelen mozdulat a száj eltakarása. Ezt még a gyerekkorból hoztuk magunkkal, amikor is még olyan erõs volt a lelkiismeretünk, hogy nem akartuk kiengedni a szánkon a hazugságot. Felnõttként ez egy ösztönös mozdulattá gyûrte magát, a kéz el is indul a száj felé, amikor hirtelen megállítjuk, és álcázni kezdjük, mintha csak megigazítottunk volna valamit a ruhánkon.

Biológiai tény, hogy hazugságkor megduzzad az orr, mivel az erekbe több vér jut. Érdemes figyelni a partnerre, amikor az orrához kap beszélgetés közben, de nem kell rögtön hazugságot feltételezni, mert az is lehet, hogy az illetõ allergiás, vagy csak épp meg van fázva.

Az is fontos, hogy amikor beszélünk a másikkal, felénk fordítja-e a tenyerét, illetve mennyire van felénk a karja. Ugyanis, ha eltakarja a kezeit, az már arra vall, hogy szégyelli magát, mert nem egészen õszinte valamiben. De a zárkózott emberek is ilyen jeleket küldenek, érdemes ezért együtt nézni a test és a tenyér jeleit.

Abban az esetben, ha a beszélgetõtársunk a nyakához nyúl, vagy megigazítja a gallérját, szintén okot ad a feltételezésre, hogy elhallgat valamit, vagy nem azt mondja, amit gondol. A hazugsághoz ugyanis több levegõ kell, a bõr fiziológiai állapota is megváltozhat.

A szemkontaktust vizsgálva sokan bizonyára tudják, hogy a hazug ember nem néz a másik szemébe, kerüli a szemkontaktust, sokszor félre néz, vagy a szemét dörzsöli. De azt bizonyára kevesen feltételezik egy megrögzött hazudozóról, hogy folyton a szemünkbe nézzen. Pedig pontosan ezt teszi annak érdekében, hogy lássa, el hisszük-e neki a történetet. Ilyenkor árulkodó lehet, ha kiszárad a szeme, vagy pislogni kezd. Van még azonban egy érdekes megállapítás a szakértõk szerint: ha valaki felépít egy történetet, jobb oldalra tekint. Abban az esetben, ha megpróbál visszaemlékezni valamire, akkor pedig balra. Ezek nagyon gyors, és ösztönös cselekvések, melyeket nehéz lenne tudatosan változtatni. Tehát érdemes a jobb oldalra tekintõ embereket árgus szemmel figyelni!

Velem az is elõfordult, hogy egy barátnõmet megkérdeztem, hogy minden rendben van-e a párkapcsolatában, mire õ igennel felelt, mégis rázta a fejét. Látszott, hogy a fej válaszolt a kérdésemre, míg az igen hagyta el a száját. Érdemes erre a mozgásra is figyelni, mikor viselkedik ellentétesen a test és a beszéd.

Természetesen a fent említett jeleket, gesztusokat összetetten kell vizsgálni, és nem szabad egy apró jelbõl azonnali következtetést levonni, és megvádolni az illetõt. Mindenestre nem árt néhány dolgot egyszerre figyelni a másikon a kommunikáció közben, mert a hazugság bizony tetten érhetõ, és talán még annál is hamarabb utolérik a hazug embert, mint ahogy a mondás tartja…