Elõzõ félév végén keresett meg az egyik tanárnõm, akit a szakdolgozatomhoz kértem fel konzulensnek, hogy nem-e lenne kedvem tédékázni. Mivel nyárra nem terveztem fontosabb elfoglaltságot, így elvállaltam. Egy TDK- dolgozatnak ugyanis számos elõnye van.

Nem csak az anyagi juttatásokra gondolok, bár az sem elhanyagolható... Az országos konferencián elért helyezés felkelti a szakma figyelmét, a résztvevõk tapasztalatot szereznek arról, hogy mibõl áll egy tudományos jellegû tanulmány készítése, hogyan lehet azt röviden, megfelelõ alapossággal bemutatni, illetve milyen kérdések merülhetnek fel az elõadás kapcsán a hallgatóságban. Mindez jó alapot jelent egy késõbbi magas színvonalú szakdolgozat elkészítéséhez. Tehát elõre megcsinálhatom a szakdolgozatomat, pénzt is adnak érte, ráadásul egy a szakmai önéletrajzban is „jól mutat”, mint szakmai többletmunka. Ugyancsak nem elhanyagolható az elõadásra való felkészülés és maga az elõadás tapasztalata. Mivel egyre kevesebb esetben kell szóbeli vizsgát tenni, az elõadókészség gyakorlására elég kevés mód nyílik.  Az országos helyezéssel pedig az elsõ szakmai publikációra is sor kerül.

A hátrányával azonban nem számoltam: extra energiát és idõt követel. A kutatás alatt szinte beköltözhettem volna a könyvtárba; több idõt töltöttem ott, mint otthon. Tanulmányok olvasása, összevetése úgy, hogy a pályamunka alapgondolata és egyéni látásmódja ne tûnjön el, elég nehéz feladat. Az utolsó hetekben már abban sem voltam biztos, hogy van saját véleményem a témában. Az egyik barátnõmnek pedig sikerült saját magát is megcáfolnia a munka végére. Szakszavakkal és bonyolult körmondatokkal a fejemben aludtam, és még álmomban is a témámon járt az agyam. Amint elkezdõdött az egyetem, a TDK-ra való felkészülés az elõadások látogatásának rovására is ment. A házi verseny elõtt 2 órát aludtam. Jól sikerült, bekerültem az országos döntõbe. A konzulensemmel azt hittük, hogy december végéig van idõ leadni a teljes dolgozatot, így addig még tudunk rajta finomítani, ahol szükséges. Tévedtünk. Alig volt két hetem, hogy véglegesítsem a kutatómunkám. A nagy hajrá miatt több zh-ról is lemaradtam, és úgy éltem, mint vizsgaidõszakban: energiaitalon és rendetlenségben.

Az eredményért viszont megérte. Amint befûzve a kezemben tarthattam a 43 oldalas remekmûvem, büszkeség öntött el, hogy végre csináltam valami érdemlegeset is az elmúlt 3 évben.