Előző félév végén keresett meg az egyik tanárnőm, akit a szakdolgozatomhoz kértem fel konzulensnek, hogy nem-e lenne kedvem tédékázni. Mivel nyárra nem terveztem fontosabb elfoglaltságot, így elvállaltam. Egy TDK- dolgozatnak ugyanis számos előnye van.

Nem csak az anyagi juttatásokra gondolok, bár az sem elhanyagolható... Az országos konferencián elért helyezés felkelti a szakma figyelmét, a résztvevők tapasztalatot szereznek arról, hogy miből áll egy tudományos jellegű tanulmány készítése, hogyan lehet azt röviden, megfelelő alapossággal bemutatni, illetve milyen kérdések merülhetnek fel az előadás kapcsán a hallgatóságban. Mindez jó alapot jelent egy későbbi magas színvonalú szakdolgozat elkészítéséhez. Tehát előre megcsinálhatom a szakdolgozatomat, pénzt is adnak érte, ráadásul egy a szakmai önéletrajzban is „jól mutat”, mint szakmai többletmunka. Ugyancsak nem elhanyagolható az előadásra való felkészülés és maga az előadás tapasztalata. Mivel egyre kevesebb esetben kell szóbeli vizsgát tenni, az előadókészség gyakorlására elég kevés mód nyílik.  Az országos helyezéssel pedig az első szakmai publikációra is sor kerül.

A hátrányával azonban nem számoltam: extra energiát és időt követel. A kutatás alatt szinte beköltözhettem volna a könyvtárba; több időt töltöttem ott, mint otthon. Tanulmányok olvasása, összevetése úgy, hogy a pályamunka alapgondolata és egyéni látásmódja ne tűnjön el, elég nehéz feladat. Az utolsó hetekben már abban sem voltam biztos, hogy van saját véleményem a témában. Az egyik barátnőmnek pedig sikerült saját magát is megcáfolnia a munka végére. Szakszavakkal és bonyolult körmondatokkal a fejemben aludtam, és még álmomban is a témámon járt az agyam. Amint elkezdődött az egyetem, a TDK-ra való felkészülés az előadások látogatásának rovására is ment. A házi verseny előtt 2 órát aludtam. Jól sikerült, bekerültem az országos döntőbe. A konzulensemmel azt hittük, hogy december végéig van idő leadni a teljes dolgozatot, így addig még tudunk rajta finomítani, ahol szükséges. Tévedtünk. Alig volt két hetem, hogy véglegesítsem a kutatómunkám. A nagy hajrá miatt több zh-ról is lemaradtam, és úgy éltem, mint vizsgaidőszakban: energiaitalon és rendetlenségben.

Az eredményért viszont megérte. Amint befűzve a kezemben tarthattam a 43 oldalas remekművem, büszkeség öntött el, hogy végre csináltam valami érdemlegeset is az elmúlt 3 évben.