A Mûszaki Kar docense, Budai István olyan fémötvözetet hozott létre az Ótemetõ utcai laborban, amit a németek ûrkísérletek során állítottak eddig elõ, de úgy is csak több ezerszer kisebb méretben. 

A lehetetlen nem létezik – a három csíkos sportruházati cég reklámszlogenjét a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj keretében kutató szakember, Budai István bebizonyította, hiszen akadémikus kutatók azt mondták neki, a megvalósíthatatlanra vállalkozik, nem tud egymástól teljesen eltérõ sûrûségû fémeket összekeverni. Az alumínium és bizmut fémötvözet a Mûszaki Karon található laborban több mint 700 fokra hevítve mégis összeállt és a megszilárduláskor sem esett szét.

„Azt vizsgáltam, hogy a fémek esetében is mûködik-e az, ami a folyadékoknál. A húslevesben például a víz tetején úszik a zsír, az olaj, hiába keverjük õket, különválnak. Ez történik a fémek esetében is, hiába elegyednek olvadék formában, amint abbahagyjuk a keverést, szétválnak, az egyik a tégely alján, a másik a tetején marad, hiszen óriási a sûrûségkülönbségük. Az, hogy ezeket mégis homogenizálni lehet, nem újdonság, viszont akkora méretben, amiben mi elõállítottuk az alumínium és bizmut fémek elegyét – ez egy kb. 40x50mm nagyságú hengeres tömböt jelent -, még nem sikerült a fellelhetõ szakirodalom szerint senkinek” – foglalja össze a sikert röviden Budai István. 

A fémemulzió, vagyis a két egymással nem elegyedõ anyag keveréke nem olyan egyszerû, hogy olvadék formában összedolgozzák, ehhez szükség van egy harmadik, stabilizáló anyagra is. Ezt úgy képzeljük el, akár az arckrémek esetében, amelyek szintén emulziók: víz, olajok és hasznos bõrbarát anyagok vannak egy kozmetikai tégelyben, amelyek elméletileg a keverés után szétválnának, ugyanis a víz és olaj nem keverednek, ha nem adnának hozzá úgynevezett felületaktív anyagokat, amelyek segítségével az összetevõk szépen eloszlanak. A krémeknél például tengeri alga õrleményét használják. Ez volt az analógia, amibõl Budai István is kiindult, majd dollármilliók elköltése és ipari high-tech berendezések nélkül a Mûszaki Karon létrehozta fémemulzióját. „A mi esetünkben a felületaktív anyag egy keramikus, finom nanoszemcsékre õrölt anyag, a szilícium-karbid, ami stabilizálja az alumínium és bizmut elegyét, amely a lehûlés után sem esik szét, vagyis új anyagszerkezet keletkezik. Ebbõl csak azért nem tudunk például egy konténernyi méretût elõállítani, mert nincs akkora kemencénk” – magyarázza Budai, aki egyszerû laborkörülmények között hozta létre az új elegyet, amit a német lég-és ûrügyi kutatóközpont rakétakísérletekkel próbált létrehozni gravitációmentes állapotban.

A felfedezésbõl már szabadalom is lett és nyitott az út ipari alkalmazása elõtt: az új anyag csapágyfémként vagy potenciálisan nagyhõmérsékletû szupravezetõként hasznosítható, kisebb súrlódást eredményez ugyanis a gépekben (pl. csapágyakban), ami egyértelmûen energia-megtakarítással jár. Mindezen túl pedig úgy tûnik, a hadiipar, a fegyvergyártás is érdeklõdéssel fordult a felfedezés felé, legalábbis a szabadalmi publikálás óta eltelt idõben Amerikából és a Közel-Keletrõl is ilyen irányba mutatnak a megkeresések. „Jött hivatkozás a cikkre az amerikai hadsereg kutatólaboratóriumából, a hadsereg ipari kutatóintézetében vizsgálhattak valamit, aminek kapcsán ráakadtak a cikkre, de érkezett Iránból is utalás. Azt gyanítom, hogy energia-elnyelõként is lehetne hasznosítani, ha egy lopakodó repülõ vagy egy tank felszínét ilyen anyaggal vonnák be, láthatatlanná válhatna a radarok elõl” – mutat rá egy egészen különleges felhasználásra Budai István, aki a fémolvadékok folyási tulajdonságait is vizsgálja a Magyary-ösztöndíj keretében azért, hogy egy mérõeszközt fejleszthessen.

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és mûködtetése országos program címû kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.