A Műszaki Kar docense, Budai István olyan fémötvözetet hozott létre az Ótemető utcai laborban, amit a németek űrkísérletek során állítottak eddig elő, de úgy is csak több ezerszer kisebb méretben. 

A lehetetlen nem létezik – a három csíkos sportruházati cég reklámszlogenjét a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj keretében kutató szakember, Budai István bebizonyította, hiszen akadémikus kutatók azt mondták neki, a megvalósíthatatlanra vállalkozik, nem tud egymástól teljesen eltérő sűrűségű fémeket összekeverni. Az alumínium és bizmut fémötvözet a Műszaki Karon található laborban több mint 700 fokra hevítve mégis összeállt és a megszilárduláskor sem esett szét.

„Azt vizsgáltam, hogy a fémek esetében is működik-e az, ami a folyadékoknál. A húslevesben például a víz tetején úszik a zsír, az olaj, hiába keverjük őket, különválnak. Ez történik a fémek esetében is, hiába elegyednek olvadék formában, amint abbahagyjuk a keverést, szétválnak, az egyik a tégely alján, a másik a tetején marad, hiszen óriási a sűrűségkülönbségük. Az, hogy ezeket mégis homogenizálni lehet, nem újdonság, viszont akkora méretben, amiben mi előállítottuk az alumínium és bizmut fémek elegyét – ez egy kb. 40x50mm nagyságú hengeres tömböt jelent -, még nem sikerült a fellelhető szakirodalom szerint senkinek” – foglalja össze a sikert röviden Budai István. 

A fémemulzió, vagyis a két egymással nem elegyedő anyag keveréke nem olyan egyszerű, hogy olvadék formában összedolgozzák, ehhez szükség van egy harmadik, stabilizáló anyagra is. Ezt úgy képzeljük el, akár az arckrémek esetében, amelyek szintén emulziók: víz, olajok és hasznos bőrbarát anyagok vannak egy kozmetikai tégelyben, amelyek elméletileg a keverés után szétválnának, ugyanis a víz és olaj nem keverednek, ha nem adnának hozzá úgynevezett felületaktív anyagokat, amelyek segítségével az összetevők szépen eloszlanak. A krémeknél például tengeri alga őrleményét használják. Ez volt az analógia, amiből Budai István is kiindult, majd dollármilliók elköltése és ipari high-tech berendezések nélkül a Műszaki Karon létrehozta fémemulzióját. „A mi esetünkben a felületaktív anyag egy keramikus, finom nanoszemcsékre őrölt anyag, a szilícium-karbid, ami stabilizálja az alumínium és bizmut elegyét, amely a lehűlés után sem esik szét, vagyis új anyagszerkezet keletkezik. Ebből csak azért nem tudunk például egy konténernyi méretűt előállítani, mert nincs akkora kemencénk” – magyarázza Budai, aki egyszerű laborkörülmények között hozta létre az új elegyet, amit a német lég-és űrügyi kutatóközpont rakétakísérletekkel próbált létrehozni gravitációmentes állapotban.

A felfedezésből már szabadalom is lett és nyitott az út ipari alkalmazása előtt: az új anyag csapágyfémként vagy potenciálisan nagyhőmérsékletű szupravezetőként hasznosítható, kisebb súrlódást eredményez ugyanis a gépekben (pl. csapágyakban), ami egyértelműen energia-megtakarítással jár. Mindezen túl pedig úgy tűnik, a hadiipar, a fegyvergyártás is érdeklődéssel fordult a felfedezés felé, legalábbis a szabadalmi publikálás óta eltelt időben Amerikából és a Közel-Keletről is ilyen irányba mutatnak a megkeresések. „Jött hivatkozás a cikkre az amerikai hadsereg kutatólaboratóriumából, a hadsereg ipari kutatóintézetében vizsgálhattak valamit, aminek kapcsán ráakadtak a cikkre, de érkezett Iránból is utalás. Azt gyanítom, hogy energia-elnyelőként is lehetne hasznosítani, ha egy lopakodó repülő vagy egy tank felszínét ilyen anyaggal vonnák be, láthatatlanná válhatna a radarok elől” – mutat rá egy egészen különleges felhasználásra Budai István, aki a fémolvadékok folyási tulajdonságait is vizsgálja a Magyary-ösztöndíj keretében azért, hogy egy mérőeszközt fejleszthessen.

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.