A torzított gitár hajnalának hangzásától a bluesos áthalláson át az indie-ig terjed a Neonhal zenekar bemutatkozó albumának gitárcentrikus dalgyĂ»jteménye. Nagy Tamás (ének, gitár, dalszerzõ) a mai fiatalok számára már totál ismeretlen Vörös Kakas, Tomi Szomorú, majd hosszú kihagyás után a szintén évekkel ezelõtt feloszlatott Amundsen zenekarokban játszott, új zenei ötleteit a Gonzoból ismert Csatlós Pál gyúrta a többi hangszerrel egybe, így született meg négy hónapja a Neonhal húzós és dallamos gitártémákkal egyaránt operáló, kilenc számos lemeze.

A kimunkáltan összeállított dalok a rock and rollba vetett hitrõl tesznek tanúbizonyságot, hiába vallja szerzõjük, hogy Isten felé fordulása motiválta a zenei új kezdetre, Nagy Tomi folyton-folyvást visszatérése a rock zenéhez a mĂ»faj továbbörökítésének áldozatos munkájaként értelmezhetõ. Az élõ zene örökkévalóságának, a gitárközpontú megszólalásnak rajongása az egész lemez, optimista szemléletĂ», ami finomságát ott mutatja meg igazán, hogy egyszerre tud mélyre nyomni és az égbe emelni zenéjével és szövegével egyaránt (Addig). Az Akkordbársony címĂ» dalt akusztikus játékossága és Csató Dóri (A Nyughatatlan) énekhangja teszi könnyen megjegyezhetõ és fülbe mászó darabbá, aminek a végén Subicz Gábor trombitajátéka indítja az aszcenziót. 

Az Ébredj fel! hallgatásakor – elsõre és sokadjára is – a néhány nap múlva halálának huszadik évfordulójához érkezõ Kurt Cobain jutott eszembe („A legendák örökké élnek/még akkor is, ha korán halnak”), ami nemcsak a kezdõ soroknak tudható be, hanem a hangulatnak is, amit a lemez kiváltott – amíg ilyen dalok, albumok születnek Debrecenben, addig a rock and roll nem élõhalott, hanem nagyon is élõ, magába szippantó zenei mikrokozmosz.