Aki eddig nem szervezett farsangi bulit, az ezután már inkább posztfarsangnak hívja a tervezett összejövetelt: február 9-én, húshagyó kedden ugyanis a hivatalos farsangi idõszak véget ért.

Ki ne öltözött volna indiánnak, cowboynak, szuperhõsnek vagy bohócnak gyerekként, amikor az óvodában és általános iskolában rendszeresek voltak a farsangi beöltözõs zsúrok és kisközösségi események. Mivel érdekes játékok vagy pajzán néphagyomány-felelevenítések egyáltalán nem kapcsolódtak ezekhez a rendezvényekhez, sok izgalmat nem tartogatott egyik maskarás buli sem, én például általános iskolában a minimált is próbáltam alulmúlni, annyira nagy nyûgnek éreztem az egészet. Így lettem egy rövidnadrágban és pólóban, kezemben egy kosárlabdával kosárlabdázó. Megvan még fényképen. Igazából nagyon praktikus volt, mert ahogy vége lett a kötelezõ, tanítás utáni farsangnak, kezdõdött a kosáredzés és nem is kellett átöltöznöm. Késõbb olyan is volt, hogy farsangi házibuliban, kamionosok és kurvák között egy fekete-fehér hálózsákban aludtam. Ha valaki kérdezte, én voltam a gyilkos bálna. Olyat pedig táncolni még senki sem látott.

A farsanggal kapcsolatban arra jöttem rá, hogy a naptári év kezdetétõl húsvétig minimum elnyúlik a fejekben, tavaly március végén egy óvodában járva még javában vágták a gyerekek az álarcokat a színes kartonpapírból. Érdemes azonban tudni, hogy az elõzõ évi farsangi idõpontok idén már nem érvényesek: ennek a sajátos ünnepnek a január 6-i vízkereszt a kezdete és a húsvéttól visszaszámolt negyvenedik nappal ér véget, amibe a vasárnapokat nem számoljuk, vagyis a hamvazószerdával új idõszámítás kezdõdik. Ez ebben az évben február 10-re esett, vagyis az utolsó hivatalos farsangi bulit idén február 9-én, húshagyó kedden lehetett megrendezni.

Lovas Kiss Antal antropológus, néprajzkutató azonban hangsúlyozza, hogy „az alkalmak, amik lehetõséget biztosítanak a közösség összetartozásának hangsúlyozására, azok idõponttól függetlenül nagyon fontosak, így ha valaki a hivatalos záró idõpont után szervez farsangi mulatságot, azzal sincsen semmi gond. Sajónémetiben volt alkalmam a rabvágás nevû, farsanghoz kapcsolódó népszokást végigkövetni, ami egy fajta kivégzõ, ítélkezõ játék. A falu egyik lakóját bûnözõnek öltöztetve végigvezetik a településen és bíróság elé állítják, majd ráolvasnak a fejére minden olyan év közbeni problémát, aminek nem lett meg a gazdája, például csirkelopást. Ezután a fejére tesznek egy köcsögöt és szétütik egy nagy bottal. Amikor ott jártunk, egy teljesen modern közegben tapasztaltuk meg ezt az élményt, ami a helyiek számára is a bosszantó dolgok feloldozásaként mûködött és jót szórakoztak a szokáson. Ez is mutatja, hogy ezeknek a szokásoknak sokkal komolyabb közösségi tartalma is van, nem csupán egy beöltözõs játéknak foghatjuk fel.” Ahogy a városi, pusztán a szórakozás céljából szervezett farsangi bulikat is.

Hazánkban Mátyás király udvarából származnak az elsõ adatok a farsang ünneplésére, a ferrarai herceg drága álarcokat adományozott Mátyásnak. Természetesen az elmúlt évszázadokban is különbözõképpen ünnepeltek az uralkodói és alattvalói körök. A farsangnak télbúcsúztató szimbolikus funkciója is ismert, ehhez kapcsolódik a szalmabábu égetésének szokása, de a Koncz király és Cibere vajda küzdelme is sokaknak ismerõs lehet. „Koncz a hús, Cibere pedig a böjtös étel, az õ küzdelmük van jelen a népszokásokban, amit a tél és tavasz küzdelmeként is értelmezhetünk, a tél túlélése feletti öröm is megnyilvánul a farsangban, nem véletlenül tobzódik az életörömben, sokszor egészen pajzán, erotikus szokások is megjelennek. Például egy lányról onnan lehetett tudni, hogy eladósorba került, hogy a fiúk elhívták a farsangi mulatságba” – mondja Lovas Kiss Antal.

A farsang szavunk egy egész idõszakra utal, míg a nyelvben szintén jelen lévõ karnevált inkább egy eseményre, például Debrecenben egy felvonulásra értjük. A leghíresebb, farsangi idõszakra esõ karneválok a velencei és a riói. A karnevál szó is a hús elhagyását jelenti, tehát a húshagyó keddhez kapcsolódik, nyilván Rióban ez egy többnapos fesztivál, ahova a világ minden részérõl érkeznek a meztelen nõi mellekben bõvelkedõ felvonulást élvezõ turisták.
Hazánkban nem ezek a direkt erotikus külsõ jegyek kapcsolódnak az ünnephez, gondoljunk csak bele, régebben nem plusz tíz fok volt februárban, hanem mínusz tíz, így igencsak pillanatok alatt megkeményedtek volna a kivillantott mellbimbók.