A Facebook és a Twitter előretörése óta - mint minden más az üzleti életben - az álláskeresés technikája is megváltozott - írja a New York Times. Az álláskeresőknek figyelniük kell arra, hogy milyen infomációkat és képeket tesznek publikussá magukról a közösségi oldalakon és hogyan kommunikálnak az ismerőseikkel, hiszen a munkaerő-közvetítők és toborzók figyelik őket.

"Olyan, mintha a közösségi média leváltotta volna a telefonkönyvet" - mondja a cikkben szereplő Egyesült Államok beli toborzó iroda vezetője. "A fejvadászok és a hr-esek máshol már nem is keresik szinte az embereket, csak a közösségi média színterein, ezért nincs mese: jelen kell lenni valamelyik nagy közösségi oldalon. Ez azonban önmagában még mindig nem elég. Az online hírnevet okosan kell építeni: jó, hogyha hangsúlyosan jelen vagyunk a közösségi életben, de vigyáznunk kell a megnyilvánulásainkra. Elég egy sértő komment, vagy egy kétes klubtagság a Facebookon, és a HR-es már le is írta az álláskeresőt."

"Az álláskeresés szempontjából nem szerencsés, ha valakinek a profiljára kattintva egyértelműen kiderül, hogy milyen politikai nézeteket vall, illetve ha világnézeti kérdésekben sűrűn nyilvánít véleményt. Természetesen az nem szokott visszatetszést kelteni, ha valaki mondjuk egy vegetáriánus klub tagja, az viszont annál inkább, ha valamelyik kirekesztő nézeteket osztó egyesülést erősíti" - foglalja össze a toborzók szempontjait Ágnes, az egyik magyar kiválasztással foglalkozó cég tanácsadója.

Annak ellenére, hogy lassan minden más csatornát és lehetőséget kiszorít az álláskeresők eszköztárából, az online profilépítést természetesen nagyon kevesen űzik még profi szinten. Sokan már a technikai feltételeknél elakadnak (számítógép, internet hozzáférési problémák), de többen vannak azok, akiknél ugyan rendelkezésre állnak az eszközök, mégsem tudják, hogyan fogjanak hozzá. "A feladataink közöttl egyre nagyobb hangsúlyt kap az, hogy megtanítsuk az embereket, hogyan éljenek az új eszközök adta lehetőségekkel" - mondja a New York Times cikkében megszólaló karrier tanácsadó iroda alkalmazottja. A munkáltatóknak fontos, hogy a jelölt naprakész legyen, ennek egyik jele pedig pont a közösségi oldalakon való aktív részvétel lehet.

A legtöbb karriertanácsadó központban szerveznek olyan workshopokat, amelyeken megtanítják az érdeklődőket, hogy hogyan használják például a LinkedIn-t, vagy egyéb kapcsolatépítő portálokat. Ezen felül személyre szabott felkészítést is lehet kérni, amely során segítenek "feltuningolni" az álláskeresők online profilját, illetve felvenni az online kapcsolatot a karrierépítés szempontjából érdekes emberekkel, cégekkel.

Több felsőoktatási intézményben is külön kurzust szentelnek a témának. Az egyik amerikai egyetemen például a "Közösségi média nyelvezete" címmel indítottak útjára egy szemináriumot 2009 őszén. Az egyetemistáknak egyébiránt valószínűleg nem okoz gondot, hogy elsajátítsák - ha eddig még nem tették meg - az online jelenlét alapjait, más a helyzet viszont azokkal, akik nem irodai munkát végeznek és innen szeretnének váltani, vagy akik mondjuk húsz éve ugyanannál a cégnél vannak, és eddig még nem volt szükségük rá, hogy szakmai múltjukat a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegyék.

Egy olyan gazdasági környezetben, ahol az állások hirtelen szűnnek meg, ráadásul az utcára kerülő magára van utalva, rengeteg ember válik reményvesztetté. Ők többnyire olyanok, akik rendelkeznek ugyan az új állások betöltéséhez szükséges kompetenciákkal és tapasztalattal, az álláskeresési procedúra során azonban esetlenül mozognak, ezért többnyire még az előszobában "elvéreznek."

A New York Times arra figyelmeztet, hogy a közösségi oldalakon zajló kapcsolatépítés formái még az amúgy a telekommunikációban jártas szakemberek számára is legtöbbször ismeretlen területnek számítanak. Tanmeseként pedig egy olyan IT tanácsadó férfi példáját hozza fel, aki majdnem húsz évig dolgozott ugyanannál a német cégnél, míg egy nap az utcára nem került. Eleinte azt csinálta ő is, mint mindenki más. Szétküldte az önéletrajzát és várt. Visszajelzéseket azonban nem kapott. "Az lehetett a probléma, hogy az önéletrajzom nem hozott lázba senkit. Nem lehetett ugyanis kiolvasni belőle az igazi tapasztalataimat, mint ahogy a munkához és az általam ismert szakterülethez fűződő viszonyomat sem.

Az álláskeresőknek szánt tippek között a férfi végül rátalált az online brand (márka) építés technikáira, és ezek segítségével elkezde "megcsinálni" magát a neten is. Szakmai blog írásába kezdett, és megkereste a Twitteren az övéhez hasonló érdeklődésű felhasználókat. "Ma egy norvég cégnél vagyok, határozatlan idejű szerződéssel" - meséli. "Eredetileg nem engem kerestek, de rám találtak a neten, és a dolog működni kezdett."