Míg az orvosok, a jogászok és a közgazdászok viszonylag gyorsan el tudnak helyezkedni, az agrár-, természet- és társadalomtudományos végzettségûek, valamint a pedagógusok jóval hosszabb idõ alatt találnak munkát – derül ki a diplomások életpályáját vizsgáló kutatásokból.

Több mint 54 ezer pályakezdõ munkanélkülit regisztráltak a munkaügyi központok idén márciusban – jó hír azonban, hogy az állás nélküli diplomások aránya mindössze nyolc százalék volt. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõ pályakezdõk elhelyezkedési esélyeirõl pozitív képet fest a Diplomás Pályakövetés 2010 kutatás is. A felmérésben részt vevõ, 2007-ben végzett hallgatók 41 százaléka már az oklevél megszerzésének idején is dolgozott, 53,5 százalékuk pedig röviddel a végzés után el tudott helyezkedni – összességében tehát a hallgatók csaknem 94 százaléka talált állást tanulmányainak befejezése után.

Az elhelyezkedéshez szükséges idõt vizsgálva már kevésbé egységes a kép. A végzett hallgatók átlagosan három és fél hónap alatt találnak állást, különösen jó helyzetben vannak az orvos- és egészségügyi végzettséggel rendelkezõk – õk akár már két és fél hónap alatt munkába állhatnak, gyakorlatilag egyetlen állástalan pályakezdõ sincs közöttük.

Ugyancsak gyorsan el tudnak helyezkedni a jogi és igazgatási, valamint a gazdasági végzettséggel rendelkezõk, a felmérés szerint ugyanis mindkét csoport esetében kicsivel több mint három hónapig tart az álláskeresés. Kevésbé rózsás az agár-, a természet- és társadalomtudományos, valamint a pedagógus végzettségûek helyzete. Meglepõ, hogy a legtovább a természettudósok keresgélnek – akár fél évbe is beletelhet, mire munkát találnak.

„Jelentõsen lerövidíti a keresgélés idejét, ha valaki már az egyetemi évek alatt dolgozni kezd” – mondja Juhos Andrea karrier-tanácsadó. „Míg az elsõ és a második évben bármilyen, akár nem szakmai jellegû vagy nyári munka is hasznos lehet, addig az egyetemi évek második felében már érdemes az adott szakterülethez illõ állást keresni, de a karrierépítés érdekében akár még félévet halasztani sem hiba” – teszi hozzá.

A Diplomás Pályakövetés 2010 eredményei szerint az egyetemi évek alatt különösen nagy számban vállalnak munkát a bölcsész-, pedagógus- és társadalomtudományos végzettségûek – utóbbi képzési területen az arány kimondottan magas, a megkérdezett hallgatóknak ugyanis 57 százaléka már dolgozott a tanulás mellett is. Meglepõ azonban, hogy a mûszaki és informatikus végzettségûek közül viszonylag kevesen számoltak be az egyetemi évek alatt munkavégzésrõl, de az átlag alatt maradt az agrár- és a természettudományos végzettségû hallgatók munkavállalási kedve is.

Juhos Andrea azt mondja, bár a cégek általában gyakorlott munkaerõt keresnek, a pályakezdõk kompromisszumkészsége és rugalmassága vonzó lehet számukra. „Attól, hogy valaki pályakezdõként néhány hónapig munkanélküli, nem indul kisebb esélyekkel a munkaerõpiacon” – teszi hozzá Juhos Andrea. „Nagyon fontos azonban a proaktivitás: az állásajánlatokon túl érdemes a karrierportálok tanácsait is olvasgatni. Mivel a cégek a lehetõ legjobb jelölteket akarják kiválasztani, ma már nem ritka a négy-ötkörös interjú sem. Ezekre nagyon alaposan fel kell készülni, hiszen az adott iparágról a pályázónak még az interjúztatónál is többet kell tudnia” – magyarázza.

A diplomás pályakövetõ rendszer adatai szerint három évvel a diploma megszerzése után a hallgatóknak mindössze 14,4 százaléka helyezkedett el a szakterületétõl teljesen eltérõ területen – ez pedig elsõsorban az agrár-, a természet- és társadalomtudományos végzettségûekre jellemzõ. Juhos Andrea azt mondja, míg Nyugat-Európában teljesen megszokott, hogy valaki a végzettségétõl távol álló területen dolgozik, addig ez nálunk inkább kényszerpálya a fiatal diplomások számára.