Szondi György, az angliai Leeds Metropolitan University docense tartott vendégelõadást és mesterszemináriumot szeptember végén  kommunikáció szakos, illetve a PR iránt érdeklõdõ hallgatók számára az egyetem Fõépületében. A Nagy-Britanniában élõ, Európa-szerte elismert PR-szakértõ csütörtöki elõadásán az angliai egyetemi oktatásról, valamint a PR jelentõségérõl és szerepérõl beszélt a nagyszámú közönségnek, amit pénteken az õszi félévben tovább folytatódó, a public relations gyakorlatával foglalkozó mesterszeminárium elsõ része követett. A szeminárium azoknak a kommunikáció szakos hallgatóknak jelentett kiváló lehetõséget, akik a jövõben a PR szakmában szeretnének elhelyezkedni. 

Szívfájdításnak jó volt – foglalta össze benyomásait az elõadás után az egyik hallgató. Könnyen azonosulhatott ezzel a véleménnyel bármely társadalomtudomány- vagy bölcsészhallgató, aki hallotta Szondi György beszámolóját a brit egyetemi oktatásról. Persze ugyanez az elõadás motivációnak is nagyszerû volt. Sokszor panaszkodunk, hogy az egyetemen nem kapunk elég gyakorlati képzést a késõbbi elhelyezkedéshez. Nos, mint kiderült, a Leeds Metropolitan University PR szakán minden péntek a gyakorlatról szól: ilyenkor a diákok kimennek egy cég PR-osztályára, és ott egyrészt megfigyelik a PR-szakember munkáját – angol kifejezéssel ezt találóan shadowingnak nevezik – másrészt a rájuk bízott kisebb-nagyobb feladatokat teljesítik. A PR-szakember a debreceni hallgatókat is bíztatta, használják ki hasonló módon a péntekjeiket. Kopogjanak be cégekhez, szervezetekhez, hiszen ma már szinte minden munkahelyen – kórházakban, a DKV-nál, az állatkertben, önkormányzatoknál – van olyan munkatárs, aki az intézmény kommunikációját intézni, és akitõl épp ezért sokat tanulhatunk. Az ingyen munkaerõt pedig mindenhol szívesen fogadják. A szívfájdító része a dolognak az, hogy bár itt valóban megpróbálhatjuk a kezünkbe venni a dolgokat, és gyakorlati pozíciót szerezni magunknak, sajnos valószínû, hogy már a kezdetektõl több nehézséggel szembesülünk, mint mondjuk egy angliai diák. Tõlünk nyugatabbra ugyanis úgy néz ki, a gazdasági szféra is nyitottabb az egyetemisták képzése iránt, illetve az egyetemek is felismerték, hogy annak reményében, hogy késõbb a diákjaik megtalálják helyüket a munkaerõ-piacon, érdekük, hogy cégekkel, szervezetekkel aktív kapcsolatot ápoljanak, és õk maguk szervezzék meg diákjaik szakmai gyakorlatát. A gyakorlati helyek biztosítása mellett az angliai egyetem tutort is állít minden diák mellé, akivel a hallgató megbeszélheti munkatapasztalatait, illetve aki a munkáltatóval szintén rendszeres szakmai beszélgetést folytat a hallgatók elõmenetelérõl valamint az adott cég érdekeirõl, elvárásairól az egyetemrõl kikerült diákokkal szemben. Ezek a beszélgetések azt a célt szolgálják, hogy az egyetemek, ha kell, módosítsák azt az oktatási anyagot, amelyet a hallgatóknak egy képzés során átadnak. A végén természetesen mindenki jól jár. 

A színvonalas, gyakorlatorientált képzés ellenében fizetett összegeket már kevésbé irigyeljük a világ boldogabbik felén tanulóktól. Szondi György elmondta, az õ egyetemükön egy félév a hallgatóknak 1000 fontba kerül. Így egyetlen elõadás vagy gyakorlati óra, ha kiszámoljuk, körülbelül 60 fontot (20-25 ezer forintot) ér. Tehát nagyjából ennyi pénzt dob ki az ablakon, aki elmulaszt egy tanórát. Az egyetemi oktatás borsos ára azonban jó ösztönzõ erõ – a hallgatók rendszerint megpróbálják a lehetõ legtöbbet kihozni belõle, saját magukból, és pénzükért cserébe szert tenni minden olyan képességre és készségre – skillre – aminek a szakmában hasznát vehetik. Szintén az egyetemi oktatás illetve a diákok gyakorlati gondolkodását bizonyítja, hogy a képzés során a hallgatók a tevékenységeiket számba vevõ és bizonyító portfóliót állítanak össze, melyet aztán magukkal visznek az állásinterjújukra. Magyarországon, Debrecenben is elõfordul olyan hallgató, aki fontosnak érzi egy ilyen dokumentumcsomag összeállítását, Nagy-Britanniában azonban ez egyenesen elvárás. Mi is csak jól járhatunk vele tehát, ha elkészítjük sajátunkat. A portfóliónak – egy leendõ PR-es esetében például – tartalmaznia kell minden olyan rendezvényt, amelynek a szervezésében vagy lebonyolításában részt vett a hallgató, egy-egy oldalt szentelve minden ilyennek. Itt érdemes leírni, mi volt a rendezvény célja, és a hallgató pontosan milyen szerepet és felelõsséget vállalt benne. Az eseményrõl fényképet is szükséges csatolni, illetve leírni, a tapasztalat milyen skillek, vagyis milyen készségek elsajátítását szolgálta. Majd ugyanígy kell tenni minden szakmai gyakorlattal, konferenciával, munkatapasztalattal, amivel a hallgató rendelkezik. Így a leendõ állásinterjún a frissen végzett hallgató nemcsak a diplomáját, hanem egy sor gyakorlati teljesítményt is fel tud mutatni, amelyek miatt a többi jelentkezõvel szemben mindenképp elõnybe kerül.Hasznos tanácsokkal és szélesebb látókörrel lettek gazdagabbak, akik meghallgatták a professzor csütörtöki nyílt elõadását.

A másnap ezt követõ mesterszemináriumon részt vevõ, a PR-szakmával szimpatizáló hallgatók pedig a tanár úr, illetve Oláh Szabolcs, a kommunikáció tanszék docense, és Sebestyén Attila egyetemi tanársegéd koordinálásával megkezdték közös munkájukat, melynek célja az egyetem stratégiai kommunikációjával kapcsolatos néhány valós probléma kutatása a Debreceni Egyetem Kommunikációs Csoportja által megadott brief alapján.