A Facebook és a Twitter elõretörése óta - mint minden más az üzleti életben - az álláskeresés technikája is megváltozott - írja a New York Times. Az álláskeresõknek figyelniük kell arra, hogy milyen infomációkat és képeket tesznek publikussá magukról a közösségi oldalakon és hogyan kommunikálnak az ismerõseikkel, hiszen a munkaerõ-közvetítõk és toborzók figyelik õket.

"Olyan, mintha a közösségi média leváltotta volna a telefonkönyvet" - mondja a cikkben szereplõ Egyesült Államok beli toborzó iroda vezetõje. "A fejvadászok és a hr-esek máshol már nem is keresik szinte az embereket, csak a közösségi média színterein, ezért nincs mese: jelen kell lenni valamelyik nagy közösségi oldalon. Ez azonban önmagában még mindig nem elég. Az online hírnevet okosan kell építeni: jó, hogyha hangsúlyosan jelen vagyunk a közösségi életben, de vigyáznunk kell a megnyilvánulásainkra. Elég egy sértõ komment, vagy egy kétes klubtagság a Facebookon, és a HR-es már le is írta az álláskeresõt."

"Az álláskeresés szempontjából nem szerencsés, ha valakinek a profiljára kattintva egyértelmûen kiderül, hogy milyen politikai nézeteket vall, illetve ha világnézeti kérdésekben sûrûn nyilvánít véleményt. Természetesen az nem szokott visszatetszést kelteni, ha valaki mondjuk egy vegetáriánus klub tagja, az viszont annál inkább, ha valamelyik kirekesztõ nézeteket osztó egyesülést erõsíti" - foglalja össze a toborzók szempontjait Ágnes, az egyik magyar kiválasztással foglalkozó cég tanácsadója.

Annak ellenére, hogy lassan minden más csatornát és lehetõséget kiszorít az álláskeresõk eszköztárából, az online profilépítést természetesen nagyon kevesen ûzik még profi szinten. Sokan már a technikai feltételeknél elakadnak (számítógép, internet hozzáférési problémák), de többen vannak azok, akiknél ugyan rendelkezésre állnak az eszközök, mégsem tudják, hogyan fogjanak hozzá. "A feladataink közöttl egyre nagyobb hangsúlyt kap az, hogy megtanítsuk az embereket, hogyan éljenek az új eszközök adta lehetõségekkel" - mondja a New York Times cikkében megszólaló karrier tanácsadó iroda alkalmazottja. A munkáltatóknak fontos, hogy a jelölt naprakész legyen, ennek egyik jele pedig pont a közösségi oldalakon való aktív részvétel lehet.

A legtöbb karriertanácsadó központban szerveznek olyan workshopokat, amelyeken megtanítják az érdeklõdõket, hogy hogyan használják például a LinkedIn-t, vagy egyéb kapcsolatépítõ portálokat. Ezen felül személyre szabott felkészítést is lehet kérni, amely során segítenek "feltuningolni" az álláskeresõk online profilját, illetve felvenni az online kapcsolatot a karrierépítés szempontjából érdekes emberekkel, cégekkel.

Több felsõoktatási intézményben is külön kurzust szentelnek a témának. Az egyik amerikai egyetemen például a "Közösségi média nyelvezete" címmel indítottak útjára egy szemináriumot 2009 õszén. Az egyetemistáknak egyébiránt valószínûleg nem okoz gondot, hogy elsajátítsák - ha eddig még nem tették meg - az online jelenlét alapjait, más a helyzet viszont azokkal, akik nem irodai munkát végeznek és innen szeretnének váltani, vagy akik mondjuk húsz éve ugyanannál a cégnél vannak, és eddig még nem volt szükségük rá, hogy szakmai múltjukat a nagyközönség számára is hozzáférhetõvé tegyék.

Egy olyan gazdasági környezetben, ahol az állások hirtelen szûnnek meg, ráadásul az utcára kerülõ magára van utalva, rengeteg ember válik reményvesztetté. Õk többnyire olyanok, akik rendelkeznek ugyan az új állások betöltéséhez szükséges kompetenciákkal és tapasztalattal, az álláskeresési procedúra során azonban esetlenül mozognak, ezért többnyire még az elõszobában "elvéreznek."

A New York Times arra figyelmeztet, hogy a közösségi oldalakon zajló kapcsolatépítés formái még az amúgy a telekommunikációban jártas szakemberek számára is legtöbbször ismeretlen területnek számítanak. Tanmeseként pedig egy olyan IT tanácsadó férfi példáját hozza fel, aki majdnem húsz évig dolgozott ugyanannál a német cégnél, míg egy nap az utcára nem került. Eleinte azt csinálta õ is, mint mindenki más. Szétküldte az önéletrajzát és várt. Visszajelzéseket azonban nem kapott. "Az lehetett a probléma, hogy az önéletrajzom nem hozott lázba senkit. Nem lehetett ugyanis kiolvasni belõle az igazi tapasztalataimat, mint ahogy a munkához és az általam ismert szakterülethez fûzõdõ viszonyomat sem.

Az álláskeresõknek szánt tippek között a férfi végül rátalált az online brand (márka) építés technikáira, és ezek segítségével elkezde "megcsinálni" magát a neten is. Szakmai blog írásába kezdett, és megkereste a Twitteren az övéhez hasonló érdeklõdésû felhasználókat. "Ma egy norvég cégnél vagyok, határozatlan idejû szerzõdéssel" - meséli. "Eredetileg nem engem kerestek, de rám találtak a neten, és a dolog mûködni kezdett."