Létezik egy világjárvány, ami senkit sem kímél, titeket, egyetemistákat sem. Egy fertõzõ dolog, ami mindenki életébe belopja magát, és idõvel minden más gondolat és tett felé kerekedik. Igen, ez a szerelem! Vannak tünetei, mint a tetszés, a megszerezni vágyás, a testi vágyakozás. Elgondolkodtam rajta, hogy az egyetem milyen negatív vagy pozitív hatásokkal van ezekre az érzésekre. Hónapok óta figyelem és hallgatom a barátaimat, ismerõseimet, hogy hogyan alakul a szerelmi életük, hogy épp boldogok-e vagy újra csalódniuk kellett valakiben.

Van, aki úgy kezdi el az egyetemet, hogy párkapcsolatban él már hosszú hónapok vagy évek óta. Az ilyen kapcsolat nagyon szilárd talajon kel álljon, hogy kibírja az elkövetkezõ néhány évet. A friss egyetemista rengeteg új ismeretségre tesz szert, bulikról bulikra jár. A másik félnek türelemmel, megértéssel és fõleg bizalommal kell lennie társa iránt. Kevés olyan párról hallottam, akik „együtt kezdték” és „együtt fejezték be” az egyetemet, de minden tiszteletem az övék.

Az egyetemi évek során természetes, hogy lakótársat keresünk magunknak az albérletbe, a kollégiumba. A megszokott felállás helyett -mikor barátok/barátnõk költöznek össze-, manapság egyre több egyetemista pár él közös fedél alatt. Nagyon sok ellenvélemény és kérdés vetõdik fel ezzel kapcsolatban: miért is kell még ilyen fiatalon összeköltözni, mindez csak a tanulás rovására megy, idõ elõtt megunják egymás társaságát, nem tudják megízlelni az igazi egyetemista életet. A kevésbé szkeptikusak pozitívabban állnak a témához, miszerint az igazi szerelemre az összeköltözés csak jó hatással lehet, és még közelebb hozza egymáshoz a párokat.

Plusz nehézségi tényezõként léphet fel a távolság, ami talán a legnagyobb kapcsolatgyilkos. Hetekig nem találkozol kedveseddel, majd utána is csupán egy-két napra. Elõször csak hiányzik és dühös vagy, hogy neked ez adatott meg, majd lassan kialakulhat a bizalmatlanság és féltékenység a másikkal szemben. Ilyenkor gondolkozz el rajta, hogy lelkileg meddig bírod, és milyen jövõt jósolsz kettõtöknek, aztán dönts, hogy megéri-e vagy sem… Réka, másodéves debreceni egyetemista, és párja, aki Budapesten tanul, nem bírták tovább a távolság miatti nehézségeket, végsõ megoldásként a szakítást választották.

A vizsgaidõszak sem kedvez az együttlétnek. Az idõhiány miatt alig találkoztok, és gyakori, hogy a felgyülemlett stresszt és idegességet a hozzád legközelebb állón vezeted le. Ha szeretnéd, hogy a kapott jó jegyek mellé még a párod is megmaradjon, akkor bánj csínján a hisztikkel, az együtt töltött kis idõt pedig maximálisan használjátok ki.

Véget vethetnek a szerelemnek a felejthetetlen egyetemi partik is, amiket, valljuk be, sokszor még a párja kedvéért sem hagy ki az ember. Ha a szerelmed szinte már betegesen féltékeny, akkor nem sokáig fogja tolerálni a kicsapongásaidat. De az ellenkezõje sem jobb, mikor az egyik fél hiába nyaggatja párját, hogy ma este ne a századik unalmas filmet nézzék az ágyban fekve, hanem rúgjanak ki egy kicsit a hámból, azonban süket fülekre talál. A nagyon különbözõ emberi természet is megölhet egy kapcsolatot.

Mint tudjuk, az ember bûnös és esendõ teremtés. Sokan tévednek rövidebb vagy hosszabb rossz utakra… Az sem mellékes, hogy a jövõben ez kiderül-e vagy sem, és lesz-e következménye. Fontosabb talán az, hogy az ember miért is lép félre? Erika, kommunikáció szakos hallgató, három hónap után csalta meg aktuális barátját, aki miatt viszont az elõzõ öt éves kapcsolatát hagyta ott. Mint mondta „az egyetem, és fõleg a gólyatábor által új társaságba keveredtem, megízleltem a bulik ízét, új lehetõségek nyíltak elõtte. Azelõtt nem jártam el sehova a barátommal, nem volt normális társasági életünk.”

Az egyetemi élet nem feltétlenül kedvez a szerelemnek, megannyi próba elé állítja a párokat. Paradox módon azonban épp ez segíthet eldönteni, hogy tényleg jól választottál-e…