Szondi György, az angliai Leeds Metropolitan University docense tartott vendégelőadást és mesterszemináriumot szeptember végén  kommunikáció szakos, illetve a PR iránt érdeklődő hallgatók számára az egyetem Főépületében. A Nagy-Britanniában élő, Európa-szerte elismert PR-szakértő csütörtöki előadásán az angliai egyetemi oktatásról, valamint a PR jelentőségéről és szerepéről beszélt a nagyszámú közönségnek, amit pénteken az őszi félévben tovább folytatódó, a public relations gyakorlatával foglalkozó mesterszeminárium első része követett. A szeminárium azoknak a kommunikáció szakos hallgatóknak jelentett kiváló lehetőséget, akik a jövőben a PR szakmában szeretnének elhelyezkedni. 

Szívfájdításnak jó volt – foglalta össze benyomásait az előadás után az egyik hallgató. Könnyen azonosulhatott ezzel a véleménnyel bármely társadalomtudomány- vagy bölcsészhallgató, aki hallotta Szondi György beszámolóját a brit egyetemi oktatásról. Persze ugyanez az előadás motivációnak is nagyszerű volt. Sokszor panaszkodunk, hogy az egyetemen nem kapunk elég gyakorlati képzést a későbbi elhelyezkedéshez. Nos, mint kiderült, a Leeds Metropolitan University PR szakán minden péntek a gyakorlatról szól: ilyenkor a diákok kimennek egy cég PR-osztályára, és ott egyrészt megfigyelik a PR-szakember munkáját – angol kifejezéssel ezt találóan shadowingnak nevezik – másrészt a rájuk bízott kisebb-nagyobb feladatokat teljesítik. A PR-szakember a debreceni hallgatókat is bíztatta, használják ki hasonló módon a péntekjeiket. Kopogjanak be cégekhez, szervezetekhez, hiszen ma már szinte minden munkahelyen – kórházakban, a DKV-nál, az állatkertben, önkormányzatoknál – van olyan munkatárs, aki az intézmény kommunikációját intézni, és akitől épp ezért sokat tanulhatunk. Az ingyen munkaerőt pedig mindenhol szívesen fogadják. A szívfájdító része a dolognak az, hogy bár itt valóban megpróbálhatjuk a kezünkbe venni a dolgokat, és gyakorlati pozíciót szerezni magunknak, sajnos valószínű, hogy már a kezdetektől több nehézséggel szembesülünk, mint mondjuk egy angliai diák. Tőlünk nyugatabbra ugyanis úgy néz ki, a gazdasági szféra is nyitottabb az egyetemisták képzése iránt, illetve az egyetemek is felismerték, hogy annak reményében, hogy később a diákjaik megtalálják helyüket a munkaerő-piacon, érdekük, hogy cégekkel, szervezetekkel aktív kapcsolatot ápoljanak, és ők maguk szervezzék meg diákjaik szakmai gyakorlatát. A gyakorlati helyek biztosítása mellett az angliai egyetem tutort is állít minden diák mellé, akivel a hallgató megbeszélheti munkatapasztalatait, illetve aki a munkáltatóval szintén rendszeres szakmai beszélgetést folytat a hallgatók előmeneteléről valamint az adott cég érdekeiről, elvárásairól az egyetemről kikerült diákokkal szemben. Ezek a beszélgetések azt a célt szolgálják, hogy az egyetemek, ha kell, módosítsák azt az oktatási anyagot, amelyet a hallgatóknak egy képzés során átadnak. A végén természetesen mindenki jól jár. 

A színvonalas, gyakorlatorientált képzés ellenében fizetett összegeket már kevésbé irigyeljük a világ boldogabbik felén tanulóktól. Szondi György elmondta, az ő egyetemükön egy félév a hallgatóknak 1000 fontba kerül. Így egyetlen előadás vagy gyakorlati óra, ha kiszámoljuk, körülbelül 60 fontot (20-25 ezer forintot) ér. Tehát nagyjából ennyi pénzt dob ki az ablakon, aki elmulaszt egy tanórát. Az egyetemi oktatás borsos ára azonban jó ösztönző erő – a hallgatók rendszerint megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni belőle, saját magukból, és pénzükért cserébe szert tenni minden olyan képességre és készségre – skillre – aminek a szakmában hasznát vehetik. Szintén az egyetemi oktatás illetve a diákok gyakorlati gondolkodását bizonyítja, hogy a képzés során a hallgatók a tevékenységeiket számba vevő és bizonyító portfóliót állítanak össze, melyet aztán magukkal visznek az állásinterjújukra. Magyarországon, Debrecenben is előfordul olyan hallgató, aki fontosnak érzi egy ilyen dokumentumcsomag összeállítását, Nagy-Britanniában azonban ez egyenesen elvárás. Mi is csak jól járhatunk vele tehát, ha elkészítjük sajátunkat. A portfóliónak – egy leendő PR-es esetében például – tartalmaznia kell minden olyan rendezvényt, amelynek a szervezésében vagy lebonyolításában részt vett a hallgató, egy-egy oldalt szentelve minden ilyennek. Itt érdemes leírni, mi volt a rendezvény célja, és a hallgató pontosan milyen szerepet és felelősséget vállalt benne. Az eseményről fényképet is szükséges csatolni, illetve leírni, a tapasztalat milyen skillek, vagyis milyen készségek elsajátítását szolgálta. Majd ugyanígy kell tenni minden szakmai gyakorlattal, konferenciával, munkatapasztalattal, amivel a hallgató rendelkezik. Így a leendő állásinterjún a frissen végzett hallgató nemcsak a diplomáját, hanem egy sor gyakorlati teljesítményt is fel tud mutatni, amelyek miatt a többi jelentkezővel szemben mindenképp előnybe kerül.Hasznos tanácsokkal és szélesebb látókörrel lettek gazdagabbak, akik meghallgatták a professzor csütörtöki nyílt előadását.

A másnap ezt követő mesterszemináriumon részt vevő, a PR-szakmával szimpatizáló hallgatók pedig a tanár úr, illetve Oláh Szabolcs, a kommunikáció tanszék docense, és Sebestyén Attila egyetemi tanársegéd koordinálásával megkezdték közös munkájukat, melynek célja az egyetem stratégiai kommunikációjával kapcsolatos néhány valós probléma kutatása a Debreceni Egyetem Kommunikációs Csoportja által megadott brief alapján.