Emlékülést tartottak a Debreceni Egyetemen az ”évszázad mérkőzésének” titulált 1953. november 25-ei Anglia – Magyarország labdarúgó válogatott barátságos találkozó hatvanéves évfordulója alkalmából. Az eseményen tiszteletét tette Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje is, aki mesélt magáról a mérkőzésről, az azt megelőző nehézségekről és aggodalmát fejezte ki a mai generációval kapcsolatban.

„A sajtó Hegyeshalomig terjedt” – kezdte gondolatait Jenő bácsi, utalva arra, hogy az ellenfél addigi eredményeiről és játékáról rendkívül keveset tudtak a találkozó előtt, ráadásul a kommunista vezetés sem bánt volna kesztyűskézzel velük, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy végül aztán alakultak. Ezután rátért a rangadó előtti napok történéseire is:  

„Tíz nappal a találkozó előtt 2-2-es döntetlent értünk el idehaza Svédország válogatottja ellen, ez volt az egyetlen mérkőzés, ahol kifütyültek minket.” - mesélt a rossz főpróbáról egykori kiváló bekk, majd hozzátette, ez az önbizalmuknak nem tett jót egy ilyen fontos találkozó előtt. Éppen ezért még a nagy összecsapás előtti napokban újabb felkészülési meccset játszottak egy francia autógyári csapattal, aki ellen magabiztos 18-0-s győzelmet arattak, így már a kellő magabiztossággal mehettek neki az angoloknak.

 Több, mint százötezren zsúfolódtak be a londoni Wembleybe, hogy láthassák kedvenceiket, a világhírű angol csapatot, akik saját pályájukon már-már legyőzhetetlennek számítottak. A mieinket ugyan csak egy maroknyi magyar tábor biztatta a lelátón, de idehaza aki tehette rádióján hallgatta a történéseket és vált részesévé Szepesi György fantasztikus kommentálásának köszönhetően. Szerencsére nem kellett sokáig izgulnia honfitársainknak, ugyanis Hidegkuti már az első percben mattolta az angol kapust, majd ezt követte még három remekbeszabott magyar találat az első félidőben. A fordulás után sem változott sokat a játék képe, Puskásék további két gólt lőve, végül 6:3-ra diadalmaskodott a szigetországiak felett.

Az összecsapás után az egész világsajtó csakis szuperlatívuszokban beszélt a magyarokról, akik eddig soha nem látott taktikai újításokat hoztak. Az eddigi ötcsatáros futballt egy rendkívül hatékony négytámadós rendszerré formálták, valamint a ma totális futballnak nevezett szisztéma alapjait is ez a csapat fektette le. Ennek kapcsán feltétlen meg kell jegyezni az edző, Sebes Gusztáv nevét, kinek felkészültsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. 

A mérkőzés elemzése után, a nyolcvannyolc éves Buzánszky Jenő, szót ejtett az utódokról: „Fizikai- és lelkierő kell ahhoz, hogy valaki eredményes tudjon lenni a sportban! Érdemes megnézni a válogatott jelenlegi tagjait, legfeljebb három- négy ember énekli a himnuszt, ez mindent elmond a csapat lelkierejéről.” – majd hozzátette, hogy az ő idejükben az volt a legfontosabb, hogy a magyar embereknek örömet szerezhessenek, sajnos ezt sem látja mindenkin a maiak közül. 

„Negyvenkilencszer ölthettem magamra a címeres mezt, ezalatt egyszer sem cseréltek le és mindössze három vereséget kellett elszenvednem. Hasonló sikereket kívánok a mai fiatalságnak is” – zárta szavait Buzánszky Jenő, kinek nevét mára már futballstadion és a méltán népszerű egyetemi labdarúgó kupa is viseli.

A mérkőzés jegyzőkönyve:

 Anglia – Magyarország 3:6 (2:4)

1953.november 25., London, Empire stadion, Wembley 105.000 néző. Vezette: Leo Horn (holland)

Anglia: Merrick – Ramsey, Johnston, Eckersley – Wright, Dickinson – Matthews, E. Taylor, Mortensen, Sewell, Robb

Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Csere: Grosics helyett Gellér a 78.percben

Gólszerző: Sewell, Ramsey ill. Hidegkuti (3), Puskás (2), Bozsik

A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy az angolok természetesen nem tudtak megbarátkozni a gondolattal, miszerint van náluk jobb, így a következő év májusában visszavágóra került sor Budapesten. Az Aranycsapat ismét kitett magáért, 7-1-es győzelmével választ adott a kételkedőknek arra, hogy a kinti diadal nem a véletlen műve volt és valóban Ők a világ legjobbjai!