Emlékülést tartottak a Debreceni Egyetemen az ”évszázad mérkĂľzésének” titulált 1953. november 25-ei Anglia – Magyarország labdarúgó válogatott barátságos találkozó hatvanéves évfordulója alkalmából. Az eseményen tiszteletét tette Buzánszky JenĂľ, az Aranycsapat jobbhátvédje is, aki mesélt magáról a mérkĂľzésrĂľl, az azt megelĂľzĂľ nehézségekrĂľl és aggodalmát fejezte ki a mai generációval kapcsolatban.

„A sajtó Hegyeshalomig terjedt” – kezdte gondolatait JenĂľ bácsi, utalva arra, hogy az ellenfél addigi eredményeirĂľl és játékáról rendkívül keveset tudtak a találkozó elĂľtt, ráadásul a kommunista vezetés sem bánt volna kesztyĂťskézzel velük, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy végül aztán alakultak. Ezután rátért a rangadó elĂľtti napok történéseire is:  

„Tíz nappal a találkozó elĂľtt 2-2-es döntetlent értünk el idehaza Svédország válogatottja ellen, ez volt az egyetlen mérkĂľzés, ahol kifütyültek minket.” - mesélt a rossz fĂľpróbáról egykori kiváló bekk, majd hozzátette, ez az önbizalmuknak nem tett jót egy ilyen fontos találkozó elĂľtt. Éppen ezért még a nagy összecsapás elĂľtti napokban újabb felkészülési meccset játszottak egy francia autógyári csapattal, aki ellen magabiztos 18-0-s gyĂľzelmet arattak, így már a kellĂľ magabiztossággal mehettek neki az angoloknak.

 Több, mint százötezren zsúfolódtak be a londoni Wembleybe, hogy láthassák kedvenceiket, a világhírĂť angol csapatot, akik saját pályájukon már-már legyĂľzhetetlennek számítottak. A mieinket ugyan csak egy maroknyi magyar tábor biztatta a lelátón, de idehaza aki tehette rádióján hallgatta a történéseket és vált részesévé Szepesi György fantasztikus kommentálásának köszönhetĂľen. Szerencsére nem kellett sokáig izgulnia honfitársainknak, ugyanis Hidegkuti már az elsĂľ percben mattolta az angol kapust, majd ezt követte még három remekbeszabott magyar találat az elsĂľ félidĂľben. A fordulás után sem változott sokat a játék képe, Puskásék további két gólt lĂľve, végül 6:3-ra diadalmaskodott a szigetországiak felett.

Az összecsapás után az egész világsajtó csakis szuperlatívuszokban beszélt a magyarokról, akik eddig soha nem látott taktikai újításokat hoztak. Az eddigi ötcsatáros futballt egy rendkívül hatékony négytámadós rendszerré formálták, valamint a ma totális futballnak nevezett szisztéma alapjait is ez a csapat fektette le. Ennek kapcsán feltétlen meg kell jegyezni az edzĂľ, Sebes Gusztáv nevét, kinek felkészültsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. 

A mérkĂľzés elemzése után, a nyolcvannyolc éves Buzánszky JenĂľ, szót ejtett az utódokról: „Fizikai- és lelkierĂľ kell ahhoz, hogy valaki eredményes tudjon lenni a sportban! Érdemes megnézni a válogatott jelenlegi tagjait, legfeljebb három- négy ember énekli a himnuszt, ez mindent elmond a csapat lelkierejérĂľl.” – majd hozzátette, hogy az Ăľ idejükben az volt a legfontosabb, hogy a magyar embereknek örömet szerezhessenek, sajnos ezt sem látja mindenkin a maiak közül. 

„Negyvenkilencszer ölthettem magamra a címeres mezt, ezalatt egyszer sem cseréltek le és mindössze három vereséget kellett elszenvednem. Hasonló sikereket kívánok a mai fiatalságnak is” – zárta szavait Buzánszky JenĂľ, kinek nevét mára már futballstadion és a méltán népszerĂť egyetemi labdarúgó kupa is viseli.

A mérkĂľzés jegyzĂľkönyve:

 Anglia – Magyarország 3:6 (2:4)

1953.november 25., London, Empire stadion, Wembley 105.000 nézĂľ. Vezette: Leo Horn (holland)

Anglia: Merrick – Ramsey, Johnston, Eckersley – Wright, Dickinson – Matthews, E. Taylor, Mortensen, Sewell, Robb

Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Csere: Grosics helyett Gellér a 78.percben

GólszerzĂľ: Sewell, Ramsey ill. Hidegkuti (3), Puskás (2), Bozsik

A mérkĂľzés krónikájához hozzátartozik, hogy az angolok természetesen nem tudtak megbarátkozni a gondolattal, miszerint van náluk jobb, így a következĂľ év májusában visszavágóra került sor Budapesten. Az Aranycsapat ismét kitett magáért, 7-1-es gyĂľzelmével választ adott a kételkedĂľknek arra, hogy a kinti diadal nem a véletlen mĂťve volt és valóban Õk a világ legjobbjai!