Emlékülést tartottak a Debreceni Egyetemen az ”évszázad mérkõzésének” titulált 1953. november 25-ei Anglia – Magyarország labdarúgó válogatott barátságos találkozó hatvanéves évfordulója alkalmából. Az eseményen tiszteletét tette Buzánszky Jenõ, az Aranycsapat jobbhátvédje is, aki mesélt magáról a mérkõzésrõl, az azt megelõzõ nehézségekrõl és aggodalmát fejezte ki a mai generációval kapcsolatban.

„A sajtó Hegyeshalomig terjedt” – kezdte gondolatait Jenõ bácsi, utalva arra, hogy az ellenfél addigi eredményeirõl és játékáról rendkívül keveset tudtak a találkozó elõtt, ráadásul a kommunista vezetés sem bánt volna kesztyûskézzel velük, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy végül aztán alakultak. Ezután rátért a rangadó elõtti napok történéseire is:  

„Tíz nappal a találkozó elõtt 2-2-es döntetlent értünk el idehaza Svédország válogatottja ellen, ez volt az egyetlen mérkõzés, ahol kifütyültek minket.” - mesélt a rossz fõpróbáról egykori kiváló bekk, majd hozzátette, ez az önbizalmuknak nem tett jót egy ilyen fontos találkozó elõtt. Éppen ezért még a nagy összecsapás elõtti napokban újabb felkészülési meccset játszottak egy francia autógyári csapattal, aki ellen magabiztos 18-0-s gyõzelmet arattak, így már a kellõ magabiztossággal mehettek neki az angoloknak.

 Több, mint százötezren zsúfolódtak be a londoni Wembleybe, hogy láthassák kedvenceiket, a világhírû angol csapatot, akik saját pályájukon már-már legyõzhetetlennek számítottak. A mieinket ugyan csak egy maroknyi magyar tábor biztatta a lelátón, de idehaza aki tehette rádióján hallgatta a történéseket és vált részesévé Szepesi György fantasztikus kommentálásának köszönhetõen. Szerencsére nem kellett sokáig izgulnia honfitársainknak, ugyanis Hidegkuti már az elsõ percben mattolta az angol kapust, majd ezt követte még három remekbeszabott magyar találat az elsõ félidõben. A fordulás után sem változott sokat a játék képe, Puskásék további két gólt lõve, végül 6:3-ra diadalmaskodott a szigetországiak felett.

Az összecsapás után az egész világsajtó csakis szuperlatívuszokban beszélt a magyarokról, akik eddig soha nem látott taktikai újításokat hoztak. Az eddigi ötcsatáros futballt egy rendkívül hatékony négytámadós rendszerré formálták, valamint a ma totális futballnak nevezett szisztéma alapjait is ez a csapat fektette le. Ennek kapcsán feltétlen meg kell jegyezni az edzõ, Sebes Gusztáv nevét, kinek felkészültsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. 

A mérkõzés elemzése után, a nyolcvannyolc éves Buzánszky Jenõ, szót ejtett az utódokról: „Fizikai- és lelkierõ kell ahhoz, hogy valaki eredményes tudjon lenni a sportban! Érdemes megnézni a válogatott jelenlegi tagjait, legfeljebb három- négy ember énekli a himnuszt, ez mindent elmond a csapat lelkierejérõl.” – majd hozzátette, hogy az õ idejükben az volt a legfontosabb, hogy a magyar embereknek örömet szerezhessenek, sajnos ezt sem látja mindenkin a maiak közül. 

„Negyvenkilencszer ölthettem magamra a címeres mezt, ezalatt egyszer sem cseréltek le és mindössze három vereséget kellett elszenvednem. Hasonló sikereket kívánok a mai fiatalságnak is” – zárta szavait Buzánszky Jenõ, kinek nevét mára már futballstadion és a méltán népszerû egyetemi labdarúgó kupa is viseli.

A mérkõzés jegyzõkönyve:

 Anglia – Magyarország 3:6 (2:4)

1953.november 25., London, Empire stadion, Wembley 105.000 nézõ. Vezette: Leo Horn (holland)

Anglia: Merrick – Ramsey, Johnston, Eckersley – Wright, Dickinson – Matthews, E. Taylor, Mortensen, Sewell, Robb

Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Csere: Grosics helyett Gellér a 78.percben

Gólszerzõ: Sewell, Ramsey ill. Hidegkuti (3), Puskás (2), Bozsik

A mérkõzés krónikájához hozzátartozik, hogy az angolok természetesen nem tudtak megbarátkozni a gondolattal, miszerint van náluk jobb, így a következõ év májusában visszavágóra került sor Budapesten. Az Aranycsapat ismét kitett magáért, 7-1-es gyõzelmével választ adott a kételkedõknek arra, hogy a kinti diadal nem a véletlen mûve volt és valóban Õk a világ legjobbjai!