Első alkalommal bukkant fel a testnevelés órák között az őszi szemeszterben a légfegyveres sportlövészet, ami rögtön népszerű lett a hallgatók körében. A legtehetségesebbek akár még országos versenyen is indulhatnak.


A debreceni egyetemisták igencsak szerencsések, ugyanis az 1992-es barcelonai ötkarikás játékok olimpikonjától, Pető László Európa- és világbajnok sportlövőtől sajátíthatják el a sportlövészet rejtelmeit. Ez az a tesi óra, ahol tényleg ott van kézben a fegyver, mindenki csőre tölt, céloz és tüzel. Persze nem azonnal, mind a negyvenhárom hallgatónak részt kellett vennie – még a puskák és pisztolyok használatát megelőzően – elméleti oktatáson, hiszen megfelelő ismeretek és biztonsági alapelvek elsajátítása nélkül senki nem léphet a Domb utca 1. szám alatt található lőtérre.

Ráadásul amikor kézben van a fegyver és remeg a mutatóujj az elsütő billentyűn, vagyis a ravaszon, és felidéződnek a céllövöldés élmények – gyerekként egyszer a Vekeri-tónál nem volt valószínűleg elállítva a puska, mert egymás után leszedtem négy szappant, de a mai napig nem tudom, miért csak azt, honnan jött a szappan fixáció; majd évekkel később Tiszacsegén azon gondolkoztunk a cimborákkal, hogy mit fogunk este csinálni a főzés és a sörözés előtt, közben és után, mire a csárdánál lévő vurstliban a céllövöldéhez lépve azt mondtam, hogy kártyázunk, s azzal a lendülettel egy pakli magyar kártyát lőttem a társaságnak –, na akkor még mindig nem lehet lőni, mert nyomban kijavítják a tartást, a beállást, s menten érezzük, hogy amit mi eddig egész életünkben egy-egy céllövöldénél nagy önbizalommal műveltünk, azt egy sportlövő egy pillanat alatt megmosolyogta volna.

Viszont ha a céltáblára lövöldözhetünk, az – biztos valami maszkulin dolog ez – szerintem megunhatatlan, mint tengerparton a beach barban üldögélni, miközben fehérneműmodellek hozzák a jéghideg italokat. Az előbbi azonban igencsak kijózanító, hiszen gyorsan rá kell jönni, hogy a tíz méterre elhelyezett 17x17 centiméteres céltáblák azért messzebb vannak, mint a rózsaszín plüss malacos kulcstartónak a malac valagába állított hurkapálcája a céllövöldében. A 200 bar nyomásos sűrített levegős tartállyal működő Hämmerli AP 20-as légpisztoly különösen megnehezíti a kézremegésre hajlamos lövészek dolgát, ráadásul nem úgy kell vele lőni, mint a filmekben a szobáról szobára ellenséget felderítő ügynökök, akik két kézzel tartják a pisztolyt, nem, ezt szépen egy kézzel kell kitartani és lassan meghúzni a ravaszt. Ideális azonban fotósoknak, akiknek amúgy sem remeg kezük: túlzás nélkül mondhatjuk, hogy fényképészünk, Löki Viktor tíz töltényből eredményesebb volt, mint mi ketten a főszerkesztővel húszból. Puskával azonban szépítettünk, szétlőttük a céltábla fekete körét, a tízesbe olyan helyes lyukat lőttem, hogy újra keresztüllőttem. Az eredményt picit viszonylagosítja, hogy a puskás lövészetben a versenyeken fele akkora táblára lőnek és messzebbről, mint ahogy mi tettük azt a pisztolyos szabványra állítva. Mindenesetre ez már az az élvezeti faktor, amikor egymás után töri le az ember a puska csövét, hogy újabb skulót pakoljon bele és lövöldözzön órákon át.

Aki nagyon belejön, gyakorlással természetesen fejleszthető, az a Debreceni Lövészsuli Sport Egyesület és a Debreceni Egyetem színeiben versenyen is indulhat, ugyanis a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség bajnokságot rendez évente a fiatal sportlövőknek. „Akit tehetségesnek tartok, kifejezetten javasolni fogom, hogy próbája meg a versenyzést. Rendeztünk már egyetemistáknak lövész versenyt, de most akár a testnevelés órákon részt vevő hallgatókból is összeállhat csapatunk az országos egyetemi bajnokságra” – bíztatja a legfrissebb sportlövőket Pető László.

Természetesen a sportlövészetet nemcsak azok próbálhatják ki és űzhetik egy féléven át, akik felvették testneveléséként, hanem bárki kipróbálhatja, saját fegyver sem kell hozzá. A loveszsuli.hu oldalon minden infó megtalálható.