Nemzetközi színjátszófesztiválon jártunk egy cseh kisvárosban, Hlinskoban szeptember elsõ hetében. A légkör valóban nagyon „international” volt, hiszen a fesztiválon részt vettek bolgárok, egyiptomiak, portugálok, szlovének, természetesen csehek, és mi magyarok. A szervezésre, a programokra és a hangulatra igazán nem lehetett panaszunk, a cseh sör pedig még mindig egyedülálló… 

Hogy miként kerültünk erre a fesztiválra, még számunkra is rejtélyes (és valószínû örökre rejtély is marad). Annyi biztos, hogy egyszer kapott egy meghívót a vezetõnk, Galambos Petra, amelyben az állt, hogy szeretettel várnak minket, egész pontosan az I.R.M.A. Társulatot, melynek tagjai fõleg az egyetemünk hallgatói (de van, aki már nem, és van, aki még nem, illetve a társulat tagjai megegyeznek a Lángoló Csigák nevû tûzzsonglõr csapat tagjaival – ez nem a véletlen mûve). Ekkor már készülõben volt a Deficit címû táncos-mozgásszínházi elõadásunk, így úgy döntöttünk, hogy miért is ne mennénk. Lelkesen próbáltunk, gyakoroltunk, s aztán neki vágtunk egy tartalmas nyár után, a cseh kalandnak. 

A hosszú utazás utáni elsõ nap egy nagyszabású nyitóünnepséggel, ismerkedéssel és elõadások megtekintésével telt. Mindenki kicsit félve kezdett angolul beszélgetni, nyitni a másik nemzet tagjai felé, távolságtartóan közeledtek egymás felé a résztvevõk, azonban a nap végére már többször elhangzott az a mondat: „Maybe it’s a beginning of a beautiful friendship.” 

Az elõadások nagyon színesek voltak – prózai, táncos, zenés, bábos mûfajban is láthattunk produkciókat. Többször volt arra példa, hogy egy csapat, a saját anyanyelvén adta elõ mûsorát, ez valamikor akadályozta a megértést, de valamikor az sem segített volna, ha magyarul adják elõ…

Az egyik legérdekesebb elõadás az egyiptomiaké volt. A híradásokat nyomon követõk tudhatják, hogy jelenleg komoly problémák vannak az országukban. Nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, hogy tulajdonképpen mi is történik ott, milyen politikai-, gazdasági-, vallási- és társadalmi feszültség uralkodik Egyiptomban, de egy közel egy órás színdarab által betekintést nyerhettünk abba, hogy az ott élõ emberekben hogyan csapódik le mindez. Az elõadásuk címe az volt, hogy „Volt egy király”. Arabul adták elõ, egy narrátor fordított angolra néhány mondatot, amikor egy-egy jelenetnek összefoglalta a lényegét. Nagyon nehezen tudtuk nyomon követni a színpadi történéseket, de mégis sikerült megértetniük velünk azt, hogy a hatalom birtokosai is elbuknak egyszer és minden társadalom által konstruált rang és pozíció mulandó. Az elõadás végén a narrátor elmondta, tudják, hogy nem sok mindent érthettünk a szövegbõl, de nem is az volt a cél, hogy mindent megértsünk, hiszen ezek a hatalmi játszmák is érthetetlenek, még számukra is. 

A szlovénok egy nagyon izgalmas bábjátékot mutattak be, amely kis etûdökbõl épült fel Tim Burton-féle karakterekkel és történetekkel, mindezt francia dallamokkal kísérve. A bolgár csapat egy, az országukban ismert népmesét dolgozott fel egy sárkányról és egy falusi lányról, táncos produkcióban, népviseletben, bolgár népzenéket használva. A portugálok egy Piroska és farkas átiratot hoztak, a csehektõl pedig egy prózai elõadást láthattunk az ember testi, lelki vágyairól, anyanyelvükön elõadva. Szereplõként a mi produkciónkat nehezen tudnám értékelni, mindenesetre az, hogy állva tapsoltak nekünk egy idegen országban, a kettõ napja megismert külföldi barátaink, felejthetetlen élmény marad. Ahogy a közös sörözések Hlinsko saját márkájú sörével (Rychtáø), Trabant koncert egy paraszt ház elõtt, délelõtti népviseletes felvonulás és népdaléneklés a skanzenben, a cseh vendégszeretet, szabadidõs workshopok, hajnalig tartó beszélgetések a különbözõ kultúrákról, tábortûz mellett éneklés (ami igazából egy grillsütõ volt) és az a pillanat, amikor egy fafaragó bácsi Nikinek ajándékozott egy szobrocskát, csak azért, mert hallotta, hogy magyarul beszélünk. 

A hazatérés elõtt még egy két órás prágai, valamint egy fél órás pozsonyi kitérõt tettünk. Prágában ennyi idõ alatt még egy városrészt is képtelenség bejárni, de a Károly-hídon állva és onnan szemügyre véve a várost, eldöntöttük, hogy jövõre nem csak nem ennyi idõre látogatjuk meg a cseh fõvárost. Pozsonyt a naplementében és a város fényeinek kigyulladásakor láttuk a Pozsonyi várból, mindez tökéletes záró akkordja volt a cseh kalandunknak. Teljesítettük küldetésünket, megtanítottuk minden nemzet résztvevõjének azt, hogy egészségedre, megmutattuk, hogy bármikor képesek vagyunk énekelni, megkóstoltattuk mindenkivel a kolbászt és a pálinkát, cserébe kaptunk sok új barátot, szeretet és egy jó adag toleranciát és nyitottságot a világ és embertársaink felé, amit itthon is tudunk hasznosítani – ez talán a legnagyobb tanulsága egy összekuszált nyár végállomásának.