Kulturális
„Hív a város”
2015. február 20., Pálóczi Alexandra

Valószínű minden egyetemista hallotta már azt a mondatot, hogy „jól használd ki az egyetemi éveidet, a tanulás és bulizás mellett utazz sokat, vagy legalább tölts egy félévet külföldön.” Ilyenkor általában legyint az ember, hogy „oké, úgy lesz”, aztán mire eszébe jut az illetőnek ez a gondolat már az utolsó félévében jár és azon gondolkodik, hogy hogyan is repült el az idő ilyen gyorsan. A következőkben nem az idő múlásának relativitásáról lesz szó, csupán röviden be szeretném mutatni, hogy miért éri meg külföldön tölteni egy kis időt.

Mindenkinek más élményt, tapasztalatokat ad egy-egy külföldi tanulmányút, szakmai gyakorlat. A következőkben a saját tapasztalataimat osztom meg Veletek, így remélhetőleg azoknak is tudok érdekeset írni, akik már gyakorlott világjárók. 

Ebben a tanévben két alkalommal is volt szerencsém szervezett keretek között utazni. Horvátországban, egészen pontosan Pulában volt egy egyhetes Erasmus+ csereprogram november második felében, amelynek fő témája a kommunikáció volt. Még nyáron láttam meg a hirdetést és nem sokáig gondolkoztam – tengerparti város, hat ország fiataljaival, sőt még a tanulmányaimhoz is illeszkedett a téma.  A döntés jónak bizonyult. Esztivel egy remek hetet töltöttünk Pulában, ahol amellett, hogy nagyon sokat tanultunk – különböző kultúrákról, élethelyzetekről, saját magunkról – jól is szórakoztunk, új barátokat és örök élményeket szereztünk. Mindehhez szükség volt arra, hogy nyitottak legyünk és kilépjünk egy kicsit a komfortzónánkból. Talán ez az egyik legnehezebb lépés, azonban sokan félnek hátrahagyni a megszokott környezetüket és nem utaznak el az ismeretlenbe. Még mielőtt Coelho idézeteket kezdenék bemásolni, a lényeg: ha láttok egy hirdetést, felhívást, jónak ígérkező lehetőséget külföldi tanulmányutakra és az felkelti érdeklődéseteket, szimpatikus a program, akkor ne gondolkozzatok túl sokat, persze mérlegeljetek (megfelelő-e az időpont, belefér-e a költségvetésbe), de ha úgy látjátok, hogy minden körülmény adott, akkor hátizsákot fel! 

Hasonlóképpen döntöttem el még tavaly télen, hogy jelentkezek egy londoni céghez gyakornoknak. Az egyetem Facebook oldalán pillantottam meg a hirdetést, egy hét múlva már az önéletrajzomat és a motivációs levelemet írtam, majd a fogadólevél kézhez vétele után beadtam a pályázatomat a Campus Hungary-hez. Ennek köszönhetően ezt a beszámolót Londonból írom egy hónap gyakornokoskodás után – és még egy hónap hátra van. :)  

Az egyik szaktársam, Levi is ugyanerre az időszakra jelentkezett gyakornoknak (ugyanahhoz a céghez), így szerencsémre nem egyedül érkeztem meg a 8,6 milliós fővárosba egy csütörtöki napon. Pénteken már kezdtünk is a Formium Development nevű cégnél, amely szervezetfejlesztéssel foglalkozik elsősorban, emellett pedig tréningeket és coachingokat is tartanak. Kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóként az első fontos feladatunk a cég vizuális identitásának újragondolása, amelyen még most is dolgozunk. Elméletben már volt alkalmunk hasonló feladatokat csinálni, azonban sokkal másabb azzal a tudattal dolgozni, hogy a munkánknak komoly tétje van. Szerencsénkre nem csak az iroda négy fala között telnek a napjaink, elkísérhettük a főnökünket, Esztert, néhány coachingra, megbeszélésre, voltunk szakmai előadásokon és díjátadó eseményen is. Ezek a tapasztalatok azért nagyon hasznosak, mert általuk egy teljesebb képet kaptunk a brit szervezeti- és üzleti kultúráról, amely sok mindenben különbözik a hazaitól, leginkább talán hagyományaiban és felfogásában. 

A munka mellett természetesen van idő felfedezni a várost. Az első benyomásom az volt Londonról, hogy hatalmas, átláthatatlan és először kicsit félelmetesnek tűnt. Nem is kellett sokáig várnom az első eltévedésemig. Igazából nem vesztem el, csak a rossz irányba indultam el, ennek az lett a vége, hogy egyedül töltöttem a délutánt a belvárosban, de ez kellett ahhoz, hogy ne egy idegen, óriás betonhalmazként tekintsek Londonra, hanem egy olyan városként, amely nagyon is barátságos és befogadó. A későbbiekben már direkt úgy mászkáltunk különböző városrészekben, hogy nem készítettünk pontos útitervet és próbáltunk lehetőleg minél jobban elveszni, hiszen így lehet a leginkább megismerni a város igazi arcait, miközben egy csomó érdekes és furcsa dolgot látunk. 

Sok sztereotípia kering az angolokról, az egyik többek között, hogy távolságtartóak, ridegek, de azért udvariasak. Ennek az állításnak az első fele számomra egyáltalán nem látszik igaznak, nagyon segítőkészek, kedvesek, legyen szó 25 kg-os bőrönd cipeléséről a lépcsőn, vagy a boltos nénik közvetlenségéről a mindennapokban és persze bármi történik, a ’sorry’ a leggyakrabban használt szó. Az viszont nagyon is igaz, hogy szeretnek az időjárásról beszélgetni. Egy napsütéses hétfői napon egy idősebb nénivel beszélgettem az időjárásról a buszra várva. Legközelebb szerdán találkoztunk a buszmegállóban, akkor már borongós volt az idő, a néni „morgott” is egy kicsit. Azonban az nem látszik beigazolódni, hogy mindig esik az eső és köd van, sokszor süt a nap, ha esik is, maximum néhány órát. Myth Busted.

Még nagyon sok mindent lehetne írni, hogy miért jó egy másik kultúra részének lenni, még ha csak egy kis időre is és mennyi klassz élménnyel, tapasztalattal lehet gazdagodni. Az egészben talán az a legjobb, hogy egy idegen város, kultúra megszűnik idegennek lenni, ismerősek lesznek az utcák, (nem keverem össze a jobb és bal irányokat), megismer a boltos néni, sőt a metróhálózat sem tűnik egy idő után már olyan kautikusnak.



A szerző további cikkei
Két év Franciaországban Külföldön tanulmányokat folytatni, megismerni egy másik kultúrát, nagyon fontos.
Az érzelmi reakciókat megörökíteni Derencsényi István fotóriporter a hivatásáról és az olimpiáról mesélt nekünk.
Te ’56-od a Mi 56-unk! A videó pályázat nyertesei, hajtás után.
A mi napunk! Óriási stadionshow-val indult el a tanítási időszak.
Egy szemeszter az USA-ban Félév a Stanford University-n.
CAMPUS PONT - SZOLGÁLTATÁSOK
Bejelentkezés
A hét legolvasottabb cikkei
Két év Franciaországban Külföldön tanulmányokat folytatni, megismerni egy másik kultúrát, nagyon fontos.
Kollégiumfejlesztési program Több férőhely, korszerűbb és komfortosabb környezet, nemzetközi színvonal.
Egy álom megvalósulása A debreceni férfi kézilabda újjászületése.
Kultúra-, közösség- és karrierfejlesztés Debrecen – Európa Kulturális Fővárosa 2023.
Keresés
A rovat legolvasottabb cikkei
Zöld út a hallgatók szívéhez A DEHÖK Környezetvédelmi Bizottság valódi zöld folt a Debreceni Egyetemen.
A hónap legolvasottabb cikkei
Újabb elismerés az Egyetemi Életnek „Az év diáklapja” kategória felsőoktatási szekciójában, ért el helyezést.
Tizedjére is együtt veletek A tizedik - július 19-től 23-ig tartó - Campus Fesztiválon remek zenekarokra szórakozhatunk.
Zöld út a hallgatók szívéhez A DEHÖK Környezetvédelmi Bizottság valódi zöld folt a Debreceni Egyetemen.
A jelen és a jövő reménységei A férfiak mellett egyre inkább érdemes figyelni női labdarúgóink teljesítményére.
Kultúrák ízletes találkozója Nemzetközi ízkavalkád, országok gasztronómiai fesztiválja.