A nemzet sikerességének egyik záloga a jó felsõoktatás. Amikor egyetemeinkrõl, fõiskoláinkról születik döntés, a jövõnk a tét. A jó döntés alapja a szakszerûség, a megalapozottság, az átgondoltság, a következmények gondos számbavétele, az együtt gondolkodás az érintettekkel: a tanárokkal, hallgatókkal, a családokkal, a munkaadókkal.

 Mi, a magyar egyetemek és fõiskolák rektorai tudjuk, hogy a kor követelményeinek megfelelõ teljesítményhez folyamatosan és nagyon sokat kell tennünk. Tudjuk, hogy a nemzeti felsõoktatás visszafejlesztését eredményezõ lépések, a mûködéshez szükséges anyagi források kivonása, egyetemeink és fõiskoláink pénzügyi kivéreztetése helyett, a jövõnk érdekében éppen ellenkezõ irányú közpolitikára van szükség: be kell fektetni a tudásba, az egyetembe, a jövõbe. Növelni és nem csökkenteni kell a felsõoktatási ráfordításokat.

 Az elmúlt idõszakban éppen az ellenkezõje történt. Öt év alatt 40 %-kal csökkent egyetemeink és fõiskoláink állami támogatása, miközben a GDP mértéke nagyjából változatlan maradt.

 Megbocsáthatatlanul félrevezetik a döntéshozókat és a magyar családokat, akik azt állítják, hogy a felsõoktatás tömegével bocsátja ki a használhatatlan diplomákat olyan szakokon, amelyekre nincsen kereslet a munkaerõpiacon. Ezzel szemben bármilyen diplomásnak többször nagyobb az elhelyezkedési esélye, mint az alacsonyabb végzettségûeknek. A diplomásoknak magasabb az elérhetõ keresete és az általuk befizetett adóból nagyobb az állam bevétele.

A tények:

 - A magyar munkaerõpiac elismeri és kiemelkedõen díjazza a hazai felsõfokú végzettséget. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõk jövedelme háromszorosa a középfokú végzettséggel nem rendelkezõknek.

 - A felsõfokú végzettséggel rendelkezõk körében a legkisebb a munkanélküliség. A magyar munkaerõpiacon a diploma nagyobb esélyt ad az elhelyezkedésre és erõsebb védelmet nyújt a foglalkoztatás megtartásában. A gazdasági válság elsõ három évében – 2008-ról 2010-re – a munkanélküliség a középfokú végzettséggel nem rendelkezõk körében 6,2%-kal, míg a diplomások körében csupán 1,8%-kal nõtt.

 - A magyar állam számára gazdaságos a felsõoktatásba történõ befektetés. A magyar felsõoktatásra fordított közkiadás nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedõen magas megtérülést hoz. A megtérülés a középfokú oktatással összehasonlítva is igen magas.

 - A magyar felsõoktatás a fejlett országok között egyedülálló abban, hogy a felsõoktatási ráfordítások társadalmi megtérülése magasabb, mint az egyén számára jelentkezõ haszon.

 - A magyar felsõoktatásba érkezõ állami támogatás jelentõs része visszaáramlik a költségvetésbe adó és járulék formájában, valamint hasznosul a gazdaságban.

 - A magyar felsõoktatás nemcsak oktat, alap- és alkalmazott kutatást végez, hanem õrzi és gyarapítja a nemzeti értékeket, a kultúra, a mûvészet és a sport terén egyaránt.

 - A magyar felsõoktatás elismert teljesítményt nyújt a nemzetközi térben. A legjobb magyar egyetemek a felsõoktatási ranglistákon a világ egyetemeinek legjobb 3%-ában vannak (ez olyan, mintha a magyar labdarúgó-válogatott a legjobb 15-ben lenne a FIFA világranglistán). Mindezt úgy érték el eddig, hogy lényegesen kevesebb állami támogatást kapnak a magyar egyetemek, mint azok, akik a ranglistákon hasonló, vagy elõkelõbb pozíciókban helyezkednek el.

 - A magyar felsõoktatás minõségi képzést nyújt, megfelelõ felkészültséget biztosít, mely nemzetközi vonatkozásokban is elismert. A magyar diákok keresettek külföldön, szívesen fogadják õket a neves egyetemek.

 - Közel 20 ezer külföldi hallgató tanul a magyar felsõoktatásban, akik azért jönnek Magyarországra, mert jó színvonalúnak ítélik a képzést. Az általuk befizetett tandíj növeli az egyetemek bevételét, miközben ugyanezek a diákok hasonló nagyságú összeget magyar áruk és szolgáltatások vásárlására is fordítanak.

 - A magyar oktatók elismertek a nemzetközi tudományosságban, keresettek külföldön, a magyar professzorok százait felkészültségük alapján szívesen látják a világ egyetemei.

 - A magyar egyetemek és fõiskolák fontos szerepet játszanak a régiók, a városok gazdasági, kulturális és mûvészeti életében.

 - A felsõoktatásban való részvétel nemcsak gazdasági kérdés. Még olyan tényezõkre is, mint az emberek várható élettartama, jelentõs hatással lehet. Magyarországon egy 30 éves diplomás férfi várhatóan 13 évvel tovább él, mint középiskolánál alacsonyabb végzettséggel rendelkezõ kortársa.

 - A felsõoktatás fejlesztése nem rendelhetõ alá a gazdasági szféra és a költségvetés pillanatnyi igényeinek. A magyar felsõoktatásnak hosszú távon kell szolgálnia a társadalmi fejlõdést, stabil és kiegyensúlyozott intézményrendszerként kell képeznie és nevelnie a magyar értelmiség utánpótlását.

 A magyar felsõoktatás 600 éve létezik. Története során mindig kiemelkedõ szerepet játszott a társadalmi, gazdasági és tudományos fejlõdésben. Aki ennek a társadalmi erõforrásnak a tekintélyét, mûködését hibás döntésekkel kockáztatja, a közjót rombolja. A magyar felsõoktatás a közösség javát, a társadalom fejlõdését, az emberek tehetségének, tudásának fejlesztését, a családok jövõjét, a tudás értékének növelését szolgálja. A Magyar Rektori Konferencia ehhez kéri a társadalom határozott támogatását.

A Magyar Rektori Konferencia Elnöksége