Felszeghy Szabolcs a DEOEC Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének egyetemi adjunktusa, Bostonban tartózkodott az április 15-i robbantások után. Testközelből megtapasztalhatta, milyen volt a közhangulat és az emberek reakciója egy ilyen kiélezett és olykor veszélyes helyzetben.

 - Mit csinált Bostonban?

- A Bostonban megrendezett Experimental Biology 2013 szakmai kongresszusán volt alkalmam részt venni, amit az Amerikai Anatómus Társaság 125. ünnepi kongresszusával együtt rendeztek meg. A tudományos szimpóziumokon, valamint az anatómia, szövettan és fejlődéstani oktatás aktuális kérdéseiről tartott vitafórumokon nemzetközileg elismert, szakmai kiválóságokat hallva is sokszor visszaköszönt, Szent Györgyi Albert Nobel díjas tudósunk ars poeticája a tudományról, amit a kongresszuson részt vevők egy poszteren is olvashattak: “A tudomány abból áll, hogy az ember meglátja azt, amit más is lát, de olyat gondol el, amit senki más nem gondolt”

- Hol volt, amikor a robbantások történtek?

- Akkor még itthon voltam, így eléggé félve és sokszor átgondolva döntöttem a kiutazás mellett. Amikor a hajtóvadászat indult én már a párizsi reptéren voltam és ott értesültem az események alakulásáról. Ennek köszönhetően jó néhány órás késéssel Bostonba érve is átélhettem azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyeket feltehetőleg azért hoztak, hogy minél hamarabb kézre keríthessék a tetteseket és minél kevesebb probléma legyen a hajtóvadászat során.

 - Milyen óvintézkedésekkel találkozott?

Amint a hírekből is lehetett hallani, a negyedet - Boston belvárosában -, ahol a robbantás történt és feltételezték, hogy az autós üldözés után megbújt a fiatalabbik merénylő, azt hermetikusan elzárta a katonaság. A rendőrség pedig többek között időleges kijárási tilalmat rendelt el, hiszen nem igazán volt biztonságos az a terület. Azok a kongresszusi résztvevők is, akik átélték szeptember 11-et is nagyon hasonló intézkedéseket említettek. Szombaton és vasárnap is talán ennek köszönhetően is jóval kevesebben voltak jelen a szimpóziumokon.

 - Milyen volt a közhangulat?

- Este érkeztem és nagyon nehezen lehetett megközelíteni a hotelt, ami 500 m-re volt a sajnálatos események helyszínétől. Nekem is azt tanácsolták, hogy taxival, csak a „föld felszíne felett” közlekedjem, hátizsákot ne hordjak. Egész hétvégén egy kihalt város képe fogadott. A belvárosban nemcsak a lezárt belvárosi rész környékén, hanem máshol is alig lehetett gyalogosokat, turistákat látni, még a Freedom Trail mellett elautózva is, jóllehet Boston Amerika egyik legbiztonságosabb városa, így igazán érezhető volt az a sokk. Forgalom egyáltalán nem volt, csak a taxik közlekedtek. Hétfőre többé-kevésbé normalizálódott a helyzet, de még egy hétig a város egyik legpatinásabb belvárosi negyede lezárva maradt, az útikönyvekből ismert pezsgése nem volt tapasztalható a Chapell Hillnek.

- Az amerikai sajtóban hogyan jelent meg mindez?

- Vezető hírek között volt sokáig, már csak az újabb és újabb fejlemények miatt is, és valószínű még most is az. Az a hotel volt a CNN-nek és a BBC-nek a központja, ahol én is megszálltam, így nap mint nap találkozhattam a stábokkal, láthattam, hogyan is készülnek a hírek.

 - Volt alkalma beszélgetnie a városban élőkkel, környékbeliekkel?

- Nem igazán, de amikor erre mégis sor került, az összefogást lehetett érezni a bostoniakban. Sok helyen lehetett látni az alábbi feliratot „BOSTON STRONG”: Boston erős, még a kongresszus óriáskivetítőjén is többször megjelent. A médiának nagy szerepe volt azt hiszem ebben, az általam látott híradások, tudósítások mindegyike arra törekedett, hogy objektív maradjon és a hisztéria keltést is kerülték. Természetesen voltak fals információk, de ezek valószínű a helyzetből adódóan kerülhettek a nyilvánosság elé. 

 - Mikor tért haza, addigra már megszűntek az óvintézkedések?

- Aznap értem haza, amikor feloldották a Boston néhány utcájának zárját, így már robbantások után emlékhellyé vált a bostoni Copley Plaza egy szöglete. Számos virág, apró kegytárgy emlékeztette az arra járókat a tragédiára. 

- A különböző nehézségek ellenére megérte végül vállalni az utazást?

- Igen, hiszen a kongresszuson alkalmam volt betekintést nyerni a modern molekuláris morfometria és digitális képanalízis alapjairól és ezen technikáknak a különböző tudományterületeken történő alkalmazhatósági lehetőségeiről, valamint a legújabb 3D-s digitális anatómia szoftverekbe és a digitális szövettan oktatás térhódításáról is meggyőződhettünk. A kiállító standokon lehetőségünk volt, nemcsak ezen technikákat forgalmazó cégek képviselőivel, hanem bizonyos esetekben a fejlesztőkkel is találkoznunk. Nagy örömömre szolgál, hogy a modern anatómia oktatásban nélkülözhetetlen és egyre inkább megkerülhetetlen plasztinciós technika kidolgozójával, Günter von Hagenssel is diskurzust folytathattam Intézetünkben nemrég bevezetett technika ügyes bajos kérdéseit illetően is. Az USA-ba utazni mindig különleges élmény, mert az egy teljesen más világ, sokkal szabadabb kultúrát és viselkedésmódot rejt magában, azonban ez az utazás nem csak a kongresszus miatt lesz egy életre szóló meghatározó tapasztalat….