Nemzetközi színjátszófesztiválon jártunk egy cseh kisvárosban, Hlinskoban szeptember első hetében. A légkör valóban nagyon „international” volt, hiszen a fesztiválon részt vettek bolgárok, egyiptomiak, portugálok, szlovének, természetesen csehek, és mi magyarok. A szervezésre, a programokra és a hangulatra igazán nem lehetett panaszunk, a cseh sör pedig még mindig egyedülálló… 

Hogy miként kerültünk erre a fesztiválra, még számunkra is rejtélyes (és valószínű örökre rejtély is marad). Annyi biztos, hogy egyszer kapott egy meghívót a vezetőnk, Galambos Petra, amelyben az állt, hogy szeretettel várnak minket, egész pontosan az I.R.M.A. Társulatot, melynek tagjai főleg az egyetemünk hallgatói (de van, aki már nem, és van, aki még nem, illetve a társulat tagjai megegyeznek a Lángoló Csigák nevű tűzzsonglőr csapat tagjaival – ez nem a véletlen műve). Ekkor már készülőben volt a Deficit című táncos-mozgásszínházi előadásunk, így úgy döntöttünk, hogy miért is ne mennénk. Lelkesen próbáltunk, gyakoroltunk, s aztán neki vágtunk egy tartalmas nyár után, a cseh kalandnak. 

A hosszú utazás utáni első nap egy nagyszabású nyitóünnepséggel, ismerkedéssel és előadások megtekintésével telt. Mindenki kicsit félve kezdett angolul beszélgetni, nyitni a másik nemzet tagjai felé, távolságtartóan közeledtek egymás felé a résztvevők, azonban a nap végére már többször elhangzott az a mondat: „Maybe it’s a beginning of a beautiful friendship.” 

Az előadások nagyon színesek voltak – prózai, táncos, zenés, bábos műfajban is láthattunk produkciókat. Többször volt arra példa, hogy egy csapat, a saját anyanyelvén adta elő műsorát, ez valamikor akadályozta a megértést, de valamikor az sem segített volna, ha magyarul adják elő…

Az egyik legérdekesebb előadás az egyiptomiaké volt. A híradásokat nyomon követők tudhatják, hogy jelenleg komoly problémák vannak az országukban. Nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, hogy tulajdonképpen mi is történik ott, milyen politikai-, gazdasági-, vallási- és társadalmi feszültség uralkodik Egyiptomban, de egy közel egy órás színdarab által betekintést nyerhettünk abba, hogy az ott élő emberekben hogyan csapódik le mindez. Az előadásuk címe az volt, hogy „Volt egy király”. Arabul adták elő, egy narrátor fordított angolra néhány mondatot, amikor egy-egy jelenetnek összefoglalta a lényegét. Nagyon nehezen tudtuk nyomon követni a színpadi történéseket, de mégis sikerült megértetniük velünk azt, hogy a hatalom birtokosai is elbuknak egyszer és minden társadalom által konstruált rang és pozíció mulandó. Az előadás végén a narrátor elmondta, tudják, hogy nem sok mindent érthettünk a szövegből, de nem is az volt a cél, hogy mindent megértsünk, hiszen ezek a hatalmi játszmák is érthetetlenek, még számukra is. 

A szlovénok egy nagyon izgalmas bábjátékot mutattak be, amely kis etűdökből épült fel Tim Burton-féle karakterekkel és történetekkel, mindezt francia dallamokkal kísérve. A bolgár csapat egy, az országukban ismert népmesét dolgozott fel egy sárkányról és egy falusi lányról, táncos produkcióban, népviseletben, bolgár népzenéket használva. A portugálok egy Piroska és farkas átiratot hoztak, a csehektől pedig egy prózai előadást láthattunk az ember testi, lelki vágyairól, anyanyelvükön előadva. Szereplőként a mi produkciónkat nehezen tudnám értékelni, mindenesetre az, hogy állva tapsoltak nekünk egy idegen országban, a kettő napja megismert külföldi barátaink, felejthetetlen élmény marad. Ahogy a közös sörözések Hlinsko saját márkájú sörével (Rychtář), Trabant koncert egy paraszt ház előtt, délelőtti népviseletes felvonulás és népdaléneklés a skanzenben, a cseh vendégszeretet, szabadidős workshopok, hajnalig tartó beszélgetések a különböző kultúrákról, tábortűz mellett éneklés (ami igazából egy grillsütő volt) és az a pillanat, amikor egy fafaragó bácsi Nikinek ajándékozott egy szobrocskát, csak azért, mert hallotta, hogy magyarul beszélünk. 

A hazatérés előtt még egy két órás prágai, valamint egy fél órás pozsonyi kitérőt tettünk. Prágában ennyi idő alatt még egy városrészt is képtelenség bejárni, de a Károly-hídon állva és onnan szemügyre véve a várost, eldöntöttük, hogy jövőre nem csak nem ennyi időre látogatjuk meg a cseh fővárost. Pozsonyt a naplementében és a város fényeinek kigyulladásakor láttuk a Pozsonyi várból, mindez tökéletes záró akkordja volt a cseh kalandunknak. Teljesítettük küldetésünket, megtanítottuk minden nemzet résztvevőjének azt, hogy egészségedre, megmutattuk, hogy bármikor képesek vagyunk énekelni, megkóstoltattuk mindenkivel a kolbászt és a pálinkát, cserébe kaptunk sok új barátot, szeretet és egy jó adag toleranciát és nyitottságot a világ és embertársaink felé, amit itthon is tudunk hasznosítani – ez talán a legnagyobb tanulsága egy összekuszált nyár végállomásának.