\r\n A Debreceni Egyetem november 20-21-én idén is megrendezte a DExpo-t, vagyis az egyetem nyílt napját, amelyre az intézmény iránt érdeklődő középiskolásokat várták. A két nap alatt a látogatóknak lehetőségük nyílt szakos tájékoztatókon, illetve előadásokon részt venni, és ezzel a leendő hallgatók belekóstolhattak pár órára az egyetemi létbe. 

\r\n

\r\n A rendezvény sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy évről évre egyre nagyobb számban jönnek el a középiskolások, szüleik és az intézmény iránt érdeklődők a DExpo-ra. Ilyenkor a „kötelező” programokon túl a diákok saját maguk gyűjthetnek tapasztalatot, benyomásokat az intézményről, illetve különböző szakokról. A nagy információáradatban nehéz mindent megjegyezni, azonban ez az egyetemen eltöltött pár óra nagyban befolyásolhatja majd a felvételizők döntését 2014 februárjában. A Debreceni Egyetemen ebben az évben is 15 kar közül lehet választani és a karokon belül is nagyon sokszínű a kínálat, így aki valóban keres, az meg is találhatja a számára megfelelő képzést. 

\r\n

\r\n Ebben a két napban azonban talán nem csak a DExpora látogatók vannak különleges helyzetben, akik közül sokan először csodálják meg a Főépület folyosóit és a Kassai úti Campus épületét. Ilyenkor számunkra is, már az egyetem hallgatóiként más ez a két nap. Mikor belépünk az épületbe, önkéntesek fogadnak minket, akik megpróbálnak meggyőzni arról, hogy már pedig mi nem az egyetemre járunk, hanem most fogunk felvételizni. Miután „kidühöngtük” magunkat, („mi az, hogy gimnazistának néztek, és különben is miért van ekkora tömeg?!”), rájöhetünk arra, hogy milyen jó is nekünk itt, az egyetem falai között. Már nem kell aggódnunk a felvételi miatt, pár évig még biztonságban vagyunk, magas színvonalú oktatásban van részünk, olyan tevékenységeket végezhetünk, amelyek érdekelnek minket: kutathatunk, önkénteskedhetünk, szervezkedhetünk, és emellett még szórakozhatunk is, tehát aktívan részt vehetünk az egyetemi élet minden szegmensében. S amikor odajönnek hozzánk a felvételi előtt álló diákok a nagy forgatagban, hogy mutassuk meg nekik merre van a XI. tanterem, büszkén magyarázhatjuk el az útvonalat, mert mi már ide tartozunk, ismerjük a helyszínt, nekünk ez a „hazai pálya” – és ez jó érzés. Egyrészt az, hogy tartozunk valahová, másrészt az, hogy ide tartozunk. Számomra talán azért is volt ennyire meghatározó gondolat ez a „valahova tartozás” az idei DExpo-n, mert ezen az eseményen mutatták be a Bölcsészettudományi Kar (BTK) három imázsfilmjét, amelyeket első éves mesterszakos kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók készítettek. Ezekben a filmekben, bár első sorban a BTK értékeit emelték ki, olyan általános érvényű gondolatokat is megfogalmaztak a készítők, amelyeket minden debreceni egyetemista ért. Közös az identitásunk, és bár nem ismerhetünk mindenkit – közel 31000 hallgatót - de mégis ha arra gondolunk, hogy debreceni egyetemisták vagyunk, eszünkbe juthatnak csak ránk jellemző dolgok, amikkel sehol máshol nem találkozunk az országban. Néhányat említve: Roxforthoz hasonlító Főépület, unidebbie blog, lovardás bulik, DETEKtor TV, sokrétű szakkollégiumi mozgalom, eDE, DEAC pálya, de megemlíthetjük azt az egyedülálló orvosi teljesítményt, amely a  Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában zajlott és az egész világ felfigyelt rá. Ezek miatt az „apróságok” miatt lehetünk mi egy nagy közösség, ahová jó tartozni. 

\r\n

\r\n Remélem, a DExpo-ra látogatók megtalálták a számukra legmegfelelőbb szakot, és jövőre részesei lesznek ennek a nagy közösségnek, nap mint nap átélhetik azt, amit most csak pár óráig, s ők lesznek azok, akik hallgatóként átadhatják tapasztalataikat az utánuk következő „generációnak”. 

\r\n