\r\n A Debreceni Egyetem november 20-21-én idén is megrendezte a DExpo-t, vagyis az egyetem nyílt napját, amelyre az intézmény iránt érdeklõdõ középiskolásokat várták. A két nap alatt a látogatóknak lehetõségük nyílt szakos tájékoztatókon, illetve elõadásokon részt venni, és ezzel a leendõ hallgatók belekóstolhattak pár órára az egyetemi létbe. 

\r\n

\r\n A rendezvény sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy évrõl évre egyre nagyobb számban jönnek el a középiskolások, szüleik és az intézmény iránt érdeklõdõk a DExpo-ra. Ilyenkor a „kötelezõ” programokon túl a diákok saját maguk gyûjthetnek tapasztalatot, benyomásokat az intézményrõl, illetve különbözõ szakokról. A nagy információáradatban nehéz mindent megjegyezni, azonban ez az egyetemen eltöltött pár óra nagyban befolyásolhatja majd a felvételizõk döntését 2014 februárjában. A Debreceni Egyetemen ebben az évben is 15 kar közül lehet választani és a karokon belül is nagyon sokszínû a kínálat, így aki valóban keres, az meg is találhatja a számára megfelelõ képzést. 

\r\n

\r\n Ebben a két napban azonban talán nem csak a DExpora látogatók vannak különleges helyzetben, akik közül sokan elõször csodálják meg a Fõépület folyosóit és a Kassai úti Campus épületét. Ilyenkor számunkra is, már az egyetem hallgatóiként más ez a két nap. Mikor belépünk az épületbe, önkéntesek fogadnak minket, akik megpróbálnak meggyõzni arról, hogy már pedig mi nem az egyetemre járunk, hanem most fogunk felvételizni. Miután „kidühöngtük” magunkat, („mi az, hogy gimnazistának néztek, és különben is miért van ekkora tömeg?!”), rájöhetünk arra, hogy milyen jó is nekünk itt, az egyetem falai között. Már nem kell aggódnunk a felvételi miatt, pár évig még biztonságban vagyunk, magas színvonalú oktatásban van részünk, olyan tevékenységeket végezhetünk, amelyek érdekelnek minket: kutathatunk, önkénteskedhetünk, szervezkedhetünk, és emellett még szórakozhatunk is, tehát aktívan részt vehetünk az egyetemi élet minden szegmensében. S amikor odajönnek hozzánk a felvételi elõtt álló diákok a nagy forgatagban, hogy mutassuk meg nekik merre van a XI. tanterem, büszkén magyarázhatjuk el az útvonalat, mert mi már ide tartozunk, ismerjük a helyszínt, nekünk ez a „hazai pálya” – és ez jó érzés. Egyrészt az, hogy tartozunk valahová, másrészt az, hogy ide tartozunk. Számomra talán azért is volt ennyire meghatározó gondolat ez a „valahova tartozás” az idei DExpo-n, mert ezen az eseményen mutatták be a Bölcsészettudományi Kar (BTK) három imázsfilmjét, amelyeket elsõ éves mesterszakos kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók készítettek. Ezekben a filmekben, bár elsõ sorban a BTK értékeit emelték ki, olyan általános érvényû gondolatokat is megfogalmaztak a készítõk, amelyeket minden debreceni egyetemista ért. Közös az identitásunk, és bár nem ismerhetünk mindenkit – közel 31000 hallgatót - de mégis ha arra gondolunk, hogy debreceni egyetemisták vagyunk, eszünkbe juthatnak csak ránk jellemzõ dolgok, amikkel sehol máshol nem találkozunk az országban. Néhányat említve: Roxforthoz hasonlító Fõépület, unidebbie blog, lovardás bulik, DETEKtor TV, sokrétû szakkollégiumi mozgalom, eDE, DEAC pálya, de megemlíthetjük azt az egyedülálló orvosi teljesítményt, amely a  Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában zajlott és az egész világ felfigyelt rá. Ezek miatt az „apróságok” miatt lehetünk mi egy nagy közösség, ahová jó tartozni. 

\r\n

\r\n Remélem, a DExpo-ra látogatók megtalálták a számukra legmegfelelõbb szakot, és jövõre részesei lesznek ennek a nagy közösségnek, nap mint nap átélhetik azt, amit most csak pár óráig, s õk lesznek azok, akik hallgatóként átadhatják tapasztalataikat az utánuk következõ „generációnak”. 

\r\n