A felnõtt, zömében egyetemista DEAC sportolók mellett kevés szó esik az egyesület jövõjét jelentõ utánpótláskorú focistákról, kosarasokról és kézisekrõl, akik hétrõl hétre a nagyokhoz hasonlóan próbára teszik magukat választott sportágukban. Róluk, azaz a jövõ nemzedékérõl lesz most szó, milyen létszámmal, milyen minõségben képviselik a Debreceni Egyetem színeit az országos megmérettetéseken.

A felsorolást nem is kezdhetnénk mással, mint a labdarúgó szakosztállyal, ahol közel 250 lurkó rúgja a bõrt rendszeresen. A negyed ezredes létszám nem csak egyesületi szinten kimagasló, hanem a megyei futballt tekintve is, hiszen egyesületünk a legnagyobb tömegbázisnak számít a régiót tekintve. Mint ahogy azt a labdarúgó szakosztály vezetõjétõl, Pöszmet Tibortól megtudtuk:

 „Az egyesület célja, hogy minél több fiatallal szeretessük meg a sportot, valamint természetesen az egyetemet is. Korosztályokat tekintve a 6 évestõl egészen az utánpótlás foci csúcsát jelentõ 19 évesig minden évfolyam megtalálható a DEAC illetve a DASE csapataiban, õk többnyire a megyei pontvadászatokban, illetve az NB III-as küzdelemsorozatban versengenek. A szakosztály egyébként szoros kapcsolatot ápol a futsal képviselõivel, így a fiataloknak lehetõségük van ezt a sportágat is kipróbálni, sõt a közeljövõ tervei közt szerepel a strandlabdarúgással is szélesíteni a palettát. Debrecen számos egyesületével remek a kapcsolata az egyesületnek, így nem ritka, hogy a Debreceni Labdarúgó Akadémiáról, vagy éppen a Debreceni Sportcentrum - Sportiskolától érkezik vagy éppen oda távozik labdarúgónk, ez természetesen mindig nagy elismerés. Ami a felnõtt csapatba való beintegrálódást illeti: minden évben nagyjából 70%-ra tehetõ azon játékosok száma, akik kiöregedtek már az ifjúsági csapatból, s továbbra is fekete-fehérben, valamely felnõtt gárdánkban folytatják tovább a játékot. Talán ez lehet mindennek a záloga!”

Másik méltán nagy népszerûségnek örvendõ sportágunkról már Berényi Sándor, a Debreceni Kosárlabda Akadémia utánpótlás koordinátora beszélt lapunknak.

”A DKA három szervezet közös gyermeke. A legkisebbeknél, azaz 14 éves korig a Ziccer Tigrisek Kosársuli foglalkozik a srácokkal, majd a Debreceni Sportiskolában közel 90 fiatal pallérozódik tovább az U17-es korosztállyal bezárólag. Ezt követõen kerülnek a fiatalok a DEAC-ba, ahol U18-as és U20-as fiú, valamint az U19-es lány csapatban szerepelhetnek. Együtteseink az országos korosztályos bajnokságokban szerepelnek, e mellett számos tornán vesznek részt Magyarország szerte, a tavalyi szezontól pedig mára European Youth Basketball League Közép-Európai régiójában is a mi kosarasaink képviselik hazánkat, így a versenyeztetéssel sincs gond. Számos extratehetség bontogatja szárnyait napjainkban az Akadémia falai közt, Neuwirth Bence, Balázsi Soma, Csikai András és Tóth Bence rendre meghívót kapnak a korosztályos magyar válogatottakba is. Azonban azt fontos kiemelni, hogy még az ilyen kiváló képességû játékosoknak sincs egyenes útja a felnõtt NB I-es csapatba, hiszen ott óriási a konkurenciaharc. Persze azok, akik megérdemlik, mindig megkapják a lehetõséget a bizonyításra a nagycsapat háza táján. A kevésbé szerencsések sem kell, hogy csüggedjenek, hisz a DEAC NB II-es gárdája vagy akár megyei csapatok valamelyike tárt karokkal várja az utánpótlásból kiöregedett játékosokat.”

Végül, de nem utolsó sorban a DEAC ifjú kézilabdázóiról beszélgettünk az egykori kiváló kapussal, Bíró Imrével!

” A legkisebbeknél még sok a tennivaló, hiszen az U10-es valamint az U14-es fiú csapatainknál is nehéz a tehetségek felkutatása. Kapcsolatban állunk több általános iskolával is, elsõ sorban a Debreceni Egyetem égisze alá tartozó intézményekkel, ott próbáljuk meg népszerûsíteni a játékot. A serdülõknél már jobb a helyzet, õk az Országos Serdülõ Bajnokságban szerepelnek hétrõl hétre. Ebben a korosztályban már heti három vagy akár négy tréninget is vezénylünk a fiataloknak, tehát a felkészítés itt már egészen komolynak mondható. A csapat gerincét a DEAC játékosai adják, de néhány fiatal a Debreceni Sportcentrumból érkezve, kettõs játékengedéllyel versenyez alakulatunkban. Persze ennek a korcsoportnak is sajátos a helyzete, hiszen a középiskolába való bekerülés sok játékost visszatart a rendszeres sportolástól, így nagy teher hárul a szakosztályban dolgozókra, hogy sikeresen mûködtessék a csapatot. A legnagyobbak, azaz a juniorok az NB II-es pontvadászatban versenyeznek méghozzá egy a serdülõkéhez hasonló vegyes csapattal. A DEAC és a sportcentrum játékosaiból álló társaság kiváló bázist szolgáltat a felnõtt NB II-es gárdának, melyben már az idén is több ifjúsági korú kézilabdázó szerepelt. Reméljük ez a tendencia megmarad és minél több egyetemista kézilabdázót sikerül majd a jövõben is kinevelnünk!”