A férfiak mellett egyre inkább érdemes figyelni nõi labdarúgóink teljesítményére is, hiszen a sportág növekvõ népszerûsége mellett egy komoly színvonal emelkedés is tapasztalható Debrecenben. Egyetemünk égisze alatt komoly munkát végeznek a hölgyek. A cívisváros nõi labdarúgásáért talán legtöbbet áldozó Czóbelné Mester Katát kérdeztük az aktuális helyzetrõl, valamint egy már-már sztárrá cseperedett hallgatónk, Csiszár Henrietta leverkuseni mindennapjairól is beszámolunk.

- Az egyetemi testnevelés-oktatás mellett, a magyar válogatottnál másodedzõi feladatokat látsz el, emellett még a debreceni nõi labdarúgás mindennapjait is egyengeted. Hogy fér meg ennyi minden egymás mellett? Persze nézhetjük a másik oldalról is, van-e esetleg bármi plusz hozadéka ennek a többszörös szerepvállalásnak?

Cz.M.K.: - 2001-ben fejeztem be a játékos pályafutásomat és akkor kezdtem el a nõi hallgatók körében a labdarúgást népszerûsíteni. 2013 nyarán elvállaltam az DEAC futsal csapat vezetését, amely akkor indult elõször az elsõ osztályban, azonban nyolc hónap közös munka után jött a válogatott felkérés. Februárban volt három éve, hogy tagja vagyok a magyar csapat stábjának. Maximális támogatást kapok a Sporttudományi Koordinációs Intézet igazgatójától dr Balogh Lászlótól, illetve kollegáim is segítõkészek, hiszen félévente 2-3 mérkõzésünk érinti a szorgalmi idõszakot és ilyenkor õk helyettesítenek. Attól függetlenül, hogy már nem dolgozom az egyetemi klubban, természetes volt számomra, hogy a DEAC által megpályázott „kiemelt nõi labdarúgó-képzési központ” megszervezésében tevékeny részt vállaljak, és amiben tudok, segítséget nyújtsak.  

- A fiú focistákhoz hasonlóan, lányaink is akadémiai rendszerben készülhetnek hétrõl hétre, ám õk mégis DEAC-DVSC néven versenyeznek. Hogyan jött a fúzió a két egyesület között?
 
Cz.M.K.: - A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége 2013. februárjában fogadta el a nõi labdarúgás 77 pontos fejlesztési tervét, amellyel az MLSZ stratégiai, kiemelten fejlesztendõ ágazatává emelte a nõi szakágat. A férfi labdarúgás két profi osztályában kötelezõvé tették a leány utánpótlás labdarúgást, így a DVSC utánpótlását biztosító DLA keretein belül mûködött egy U17-es és egy U15-ös csapat. A szövetség nõi szakága által kiírt pályázatnak (kiemelt nõi labdarúgó-képzési központok) 17 nõi egyesület – köztük a DEAC is –megfelelt. A DEAC és a DVSC együttmûködési megállapodást kötött, amely szerint a DEAC versenyezteti az U18-as csapatot, akik kiemelt országos bajnokságban vesznek részt, illetve szintén az országos bajnokságban szereplõ U 15-ös csapatot. A DVSC pedig az U18-as csapatnak biztosítja az akadémián a pályákat az edzésekre, mérkõzésekre illetve a labdarúgó osztályba járó játékosoknak a délelõtti edzéseket. Az U15-ös és U13-as korosztályok edzései, mérkõzései az egyetemi sportpályákon vannak.

- Maradva az utánpótlásnál, milyen struktúrában dolgoznak a csapatok a nõi foci világában? Milyen versenykorosztályok vannak, milyen bajnokságokban indulnak?

Cz.M.K.: - 2014/2015-ös bajnokságban a két profi osztályban egy, a 2015/2016-os bajnokságban már kettõ (U17 és U15) leány utánpótlás csapat versenyeztetése volt kötelezõ. Idén ez 17 kiemelt képzési központtal bõvült (U18, U15 és U13-as korosztályok), illetve az NB III-as klubok 3millió forintos támogatást kaptak, ha indítottak egy U15-ös leány csapatot. A fejlesztési program eredményeként jelenleg közel 300 nõi csapat van, ezek közül 113 országos bajnokságban játszik, Az igazolt játékosok száma is jelentõsen megnövekedett (kb. 10.000), persze az európai elitbe kerüléshez ennél lényegesen többre lenne szükség.

- Ha jól tudom egy korosztályos válogatott labdarúgói is bontogatja szárnyait az akadémián, mit lehet róla tudni, befuthat e hasonló karriert, mint például a Bundesligában profiskodó Csiszár Henrietta?

Cz.M.K.: - A 2001-es születésû Pintye Vivien az U17-es válogatott alapembere. Sokáig fiúk között játszott, három éve került Szegedi Szabolcs csapatába (U18) azóta is õ az edzõje. Szorgalmas, szerény játékosról van szó, remélem fejlõdése töretlen lesz és Csiszi nyomdokaiba léphet.

- Végül beszüljünk kicsit a jövõrõl! Mik az elsõ számú célkitûzések a jövõre nézve, hova juthat el a magyar nõi labdarúgás?

Cz.M.K.: - Õsszel kezdõdnek a világbajnoki selejtezõk, mi a negyedik kalapba kerültünk. Összesen 35 csapatot soroltak be 7 csoportba, több országnak az ötödik kalapba kerülésért is elõselejtezõ mérkõzéseket kellett játszania. A 7 csoportelsõ mellett a négy legjobb második pótselejtezõt játszik a fennmaradó egy helyért. A rendezõ Franciaországgal együtt a világbajnokságon 9 csapat képviseli Európát a 24-es mezõnybõl. A jó sorsolás mellett hatalmas bravúrokra lenne szükség a kijutáshoz. A 2021-es Eb-re viszont a most még U17-es és U19-es játékosokkal kiegészülve összeállhat egy olyan keret, aminek tényleges esélye lehet kijutni egy világversenyre. Ami a DEAC-ot illeti az elképzelés az, hogy a 2018/19-es szezonban már a felnõtt másodosztályban induljanak a lányok és kialakuljon egy olyan csapat, amelynek néhány éven belül esélye lesz a legjobbakkal versenyezni.
A lányok elhivatottságát látva semmi kétségünk nem lehet afelõl, hogy akár a legmagasabb szintekig is eljuthat labdarúgásunk. Erre ékes bizonyíték Csiszár Henrietta esete, aki Hajdúnánásról indulva, ma már a Bundesligában lõdözi a gólokat és két mérkõzés közt még van ideje a Debreceni Egyetemet is útba ejteni. Õt kérdeztük eddigi karrierje alakulásáról!

- Biztos sokakban felvetõdik a kérdés, hogyan jött képbe lányként a foci?

Cs. H.: - Mivel édesapám NB I-es játékos volt Debrecenben, mondhatni a véremben van a labdarúgás, ráadásul meccsnapon, vasárnap születtem. Emellett van három fiú testverem, a bátyám es a nagyobbik öcsém is a Nánási Focisuliban nevelkedtek 6 éves koruktól kezdve, így csak a foci jöhetett szóba nálam is.

- Hogy kerültél ki külföldre, mely csapatok voltak az eddigi állomáshelyeid?

Cs. H.: - 2006-ban a Ferencváros nõi csapata tartott Budapesten egy toborzót,ahova engem is elvitt akkori edzõm,Varga Zsolt. Nagyon jól sikerült a "próbajáték", mert már akkor szerzõdést kínáltak. 12 éves voltam, így a szüleimmel azt a döntést hoztuk, hogy maradok még két évet otthon, tartjuk a kapcsolatot a Ferencvárossal és ha a ballagásom után úgy gondolom, hogy el szeretnék költözni, akkor meg van a lehetõség. Természetesen a költözés mellett döntöttem, így 2008-2012 között a Fradiban játszottam. Ezt követõen leérettségiztem Budapesten, majd egy féléves Csepeli kitérõ után, a bajnok MTK-hoz igazoltam, ahol két bajnoki és két Magyar Kupa aranyérmet nyertem. Ezt követõen Marosvásárhelyre, Romániába igazoltam, ahol másfél szezont játszottam. A csapattal 2. helyezést értünk el a Superligában és egészen a kupadöntõig meneteltünk, amit sajnos elveszítettünk. Nagyon jól éreztem magam Erdélyben, de éreztem, tovább kell lépnem. Egy válogatott csapattársam segítségével költöztem ki Berlinbe, a német másodosztály északi csoportjának bajnokához, 1.FC Lübars-hoz, ahol egy évet futballoztam, majd jöhetett jelenlegi állomáshelyem a Bayer 04 Leverkusen.

- Milyen közös élményeid vannak, voltak már a férfi csapat sztárjaival?

Cs. H.: - Mivel nem egy helyen vannak az edzéseink, így eddig nem sok alkalom nyílt arra, hogy találkozzak a "profikkal". Heti két alkalommal edzünk a stadion konditermébe, ami egyben a rehabilitációs központunk is, ott találkoztam már játékosokkal. A meccseikre egyébként ingyen jegyeket kapunk a klubtól, de nem vagyunk velük napi kapcsolatban.

- Mit tanulsz a Debreceni Egyetemen és milyen formában valósul ez meg, hogy segít neked az intézmény?

Cs. H.: - A Debreceni Egyetem végzõs sportszervezõ szakos hallgatója vagyok. 2012-ben a Testnevelési Egyetemet kezdtem el, de nem tudtam sajnos összeegyeztetni a focival, így abba akartam hagyni. Ekkor jött egy ötlet Czóbelné Mester Kata válogatott pályaedzõmtõl, hogy jelentkezzek át a Debrecenbe. Nagyon jó döntést hoztam az átjelentkezéssel, hiszen a DE minden feltételt biztosit ahhoz, hogy sikeresen lediplomázzak. Részt veszek a mentorprogramban, ahol a tanár segítõmön kívül egy hallgató is közremûködik a különbözõ ügyek intézésében. Egyéni tanrenden végzem tanulmányaimat, mivel külföldön élek, emellett egyéni vizsgarendem is van, ami annyit jelent, hogy a tanárok elõre megbeszélt idõpontban vizsgáztatnak. Ezen feltételek nélkül nem lenne esélyem a diplomám megszerzésére, így nagyon hálás vagyok az egyetemnek.

- Mik a terveid, céljaid a következõ években?

Cs. H.: - Szeretnék meghatározó játékosa lenni a Bundesligának, illetve a magyar válogatottal egy világversenyen akarok mindenképpen játszani.